Meséljük el dalban! Alakítsd zenévé a tananyagot - AI-val

Nem hangzik rosszul az alábbi, lássuk be: adott bármilyen tananyag, ezt folyassuk be egy beviteli mezőbe, és már csak zenei stílust kell hozzá választanunk, és már készen is van a megzenésített tananyag. Még, ha fizetni is kell érte, nem vág azért senkit a földhöz a dalonként fizetendő 1 dollárcent. Az AI-music-generator (ITT ÉRHETŐ EL az első olyan nem natív AI alkalmazás, amiért fizettem, azt is elmondom miért: tesztelve az oldalt, azt láttam, hogy viszonylag gyorsan, és kifejezetten élvezhető minőségben készít bármilyen zsánerű dalokat (pl. kezdő angol nyelvtant lehet hip-hop stílusban elkészíteni, vagy éppen földrajz-rockot írhatunk.

Nem tudom, egyébként mennyire lennék pedagógusként fogékony erre, de most olyan helyzetben vagyok, ahol az írásbeliség egy iskolában nem járható út 4. osztályban angoltanítás kapcsán. A legelső fejezet rögtön a 'játszótér' témával kezd, és mindezt szövegalapon. Mivel az iskolába járó gyerekek még magyarul is nem, vagy alig tudnak írni-olvasni, a játszótér fogalma pedig más számukra, mint egy brit angolkönyvben, nem is kell hozzátenni, hogy az angol írott szöveg kiejtése gyakorlatilag megoldhatatlan feladat elé állítja őket, és az első pillanatban elveszítik a fonalat. Ettől kezdve pedig a nyelvtanulás kizárólag frusztráció és kudarcélmény számukra. Ami nem jó.

Azaz, tenni kellett valamit, hogy ez a helyzet megoldódjon, és ne formális nem-tanulás történjen, helyenként némi tanítással fűszerezve, hanem segítsük a diákokat a tanulásban. Erre jó ötletnek tűnt, hogy az alkalmazás segítségével dalokat írjunk minden fejezethez, több verzióban, és ezeket (is) tanítsuk. Énekelni, rap-elni, dúdolni, ritmizálni mindenki tud (és sok mindenki szeret). Jelenleg 15 ilyen dal készült el, szeptembertől komplex óravázlatokkal teszteljük egy hátrányos helyzetű diákokat tanító iskolában, kíváncsiak vagyunk nagyon. A koncepció az, hogy az írásbeliséget eltoljuk egy évvel. Egyszerűen esélytelen, hogy a diákok képesek legyenek írni-olvasni angolul. Az azonban fontos, hogy a szavak szóképét lássák, szokják, beszéljenek, énekeljenek, használják a szavakat. összegyűjtöttünk pár ilyen dalt, ha kedvetek van, hallgassatok bele valamelyikbe (ITT TALÁLHATÓ A GOOGLE MAPPA).

Természetesen nem tökéletesek, vagy megdöbbentően kreatívak a zenék, de azért hallgathatóak. A kérdés az, hogy ezzel 'megöljük'-e a művészetet. Egy zenész a Facebook-on egy 'AI- tanároknak' csoportban teljesen kiakadt ezen, mondván, hogy ő 100 000 dollárt költött a képzésére, 25 éve szerez zenéket, és naponta 14 órát tölt ezzel, hogy valóban profi legyen. Véleménye szerint aki ilyet tesz (ti., hogy ilyen 'dalokat' ír), az ahhoz hasonló, mint aki hypo-t iszik a COVID ellen. El kell ismernünk, hogy van azért ebben valami (még ha túlzónak is tűnik bizonyos szempontból a vélemény), hiszen itt a művészet szentsége, az alkotás folyamata van egy algoritmussá redukálva. A kreatív szikra, amitől egy zeneszám működik, ki van szervezve, vagy - még rosszabb - gúny tárgya egy ilyen dal készítésekor.

A másik oldalról elmondható, hogy valahogy így érezhettek az úri szabók, amikor megjelent a konfekció. Hogy gondolhatjuk, hogy mindaz a tudás, kreativitás, a személyes kapcsolat, az egyes megrendelő testére szabott tökéletes ruhadarab kiváltható egy fogassal, amelyről egyendarabokat vesznek le emberek. És mégis, mára elmondható, hogy nagyon kevés ember készítteti szabóval a ruháit, a legtöbben egyszerűen elmennek egy ruhaboltba. Vajon miért? Szerintem senki nem vitatja, hogy az egy bizonyos emberre szabott ruha, az általunk választott stílusban, és anyagból sokkal kényelmesebb. Mégis, az, hogy többször elmenjünk egy szabóhoz, ott méretet vegyenek stb. , és mindezért jelentősen többet fizessünk, már nem éri meg egyszerűen. Döntést hoztunk, amely a szabók számára gyakran végzetesnek bizonyult.

Mi a helyzet a zenével? Az azért mégiscsak a művészetek egyik csúcsa! Ez így van, de a kifejezetten pedagógiai céllal készülő dalok, amelyek nem az élet nagy kérdéseiről, a szerelemről, veszteségről, halálról stb. szóltak, hanem a sejtosztódás fázisait szerették volna megtanítani, vagy éppen a magyar királyokról szóltak, mint a Belga ismert dala, már eleve feltehető, hogy a művészi önkifejezés csorbát szenved a kreatív energiák edukációs célú csatornázása által. Mennyire működik vajon a Királyok a házban történelem tananyagként, és mennyire hatódnak meg hallgatók a víz körforgásáról szóló dal hallatán?

Kimondható tehát, hogy a kifejezetten pedagógiai céllal, és előre meghatározott oktatási tartalommal bíró zeneszámok más kategóriába esnek, mint a méltán népszerű Taylor Swift dalai egy mélyen megélt szakításról. HA pedig így van, és a mi céljainknak (lásd fentebb) az felel meg leginkább, hogy dalokat tanítunk, vagy ritmizáltan mutatunk be valamilyen tananyagot, és ehhez létezik egy olyan 'konfekció osztály', ahol mindezt hallgatható minőségben, mégis teljesen ami igényeinkre szabva, meg tudjuk tenni, vajon sérül-e a művészet szentsége. Az AI egy átlagos, leginkább középszerű dalt fog generálni, az eddigi rock számok számtani átlagából. Vajon sérti-e ez a diákok szépérzékét, és megéri-e, hogy a dalt nem, mint művészeti alkotást, hanem pedagógiai eszközt használunk.

És hogy miért? A kérdésben némi tapasztalatom van, mivel egy angolkönyvhöz, amelynek társszerzője voltam, két dalt írattunk, egy még mindig eléggé ismert magyar zenekarral - angolul. Ebbe biztosan nem mennék bele, hiszen rengeteg szervezés, szövegírás, stúdió, utómunkák, és ezer egyéb feladat van, amíg egyetlen szám elkészül. És ha mindezért fizetni is kell, kimindható, hogy hónapokig tarta, és milliós összegekbe is kerülhet, amíg egy-egy ilyen album, mondjuk 8-10 számmal, elkészül. Ehhez képest az AI bármilyen stílusban 4 Ft-ért készít nekem egy dalt, ami nem sokkal rosszabb, cserébe mondhatom neki, hogy egyszer hip-hop, másszor könnyed nyári pop slágert írjon. Pár perc alatt. Főleg akkor, amikor a hagyományos tankönyvek folyamatosan csődöt mondanak. Érdekes dilemmák, amint lesznek tanórai tapasztalataink, újabb cikkel jelentkezünk majd :)