Beengedtem az AI-t a tanórára - izgalmas és váratlan dolgok (is) történtek

Vezércikk - 2024. április 18.

Írta: Prievara Tibor

Elvitathatatlan, hogy a mesterséges intelligencia folyamatosan alakítja az iskolák mindennapjait. Volt először a hurrá-optimizmus VS rettegés (mindent megcsinál helyettünk VS elveszi a munkánkat, és a diákok ezzel csalnak). Aztán jött a finom puhatolózás… mit is lehetne ezzel kezdeni? Itt jelenleg még nagyon sokan csak addig jutnak el, hogy megpróbálják a diákokat lebuktatni, ha AI-val megírt házi feladatot adnak be, illetve saját magunk kreativitását fejlesztjük - óravázlat íráshoz, szemléltető anyagok készítéséhez, képek generálására. Mára a diákok és a tanárok külön-külön viszonylag sok feladatra tudják/tudnák használni a mesterséges intelligenciát. Megpróbáltam ezt egy lépéssel tovább is gondolni - mi történik akkor, ha az AI része lesz az iskolai mindennapoknak, és eszközként próbáljuk meg minél hatékonyabban használni. Ebben az írásban azokat a tapasztalataimat írom le, ami a diákok reakcióit foglalja össze. Valóban más lett a tanóra dinamikája, de nem egészen úgy, ahogy gondoltam. Szóval, mire számíthat egy tanár, ha az órára is beengedi az AI-t?

Az első megdöbbenésemet az okozta, hogy a diákjaim (18-19 éves középosztálybeli fiatalok) mennyire keveset tudnak az AI-ról. Ezt 2024 tavaszán írom, fontos megjegyezni, hogy ha később olvassa ezt valaki, nehogy azt gondolja, hogy ősemberképzőben tanítok :)

Annyit tudtak kb., hogy esszéket lehet vele megíratni. Hogy csak annyit kell tenniük, hogy beírják az esszé címét, és máris jön a válasz. Nem csoda hát, hogy sokan hatalmasat csalódtak az AI-ban, és miután kipróbálták, nagyon rossz véleményt fogalmaztak meg - nem tud ez semmit.

És ez teljesen így is van. Az AI nem képes a szó általunk használt értelmében gondolkodni, egyszerűen statisztikát néz, számol. Mivel úgy beszél, mint egy ember, úgy ír, mint egy ember, hajlamosak a diákjaink úgy is beszélni vele, mintha egy ember lenne. Ezt fontos tudatosítani bennük. El is magyarázhatjuk, hogy mennyiben más az AI, mint egy hagyományos számítógépes program, amit szerettek (bár biztosan bántóan leegyszerűsítő lehet ez egy szakembernek) az az, hogy egy hagyományos kódban HA valami megtörténik, akkor annak lehet A és B kimenetele. Az AI ban, ha valami megtörténik, akkor annak lehet A kimenetele, és ehhez tartozik egy valószínűségi érték. AZaz, HA vmi történik, akkor annak A kimenete lehet 0.92 eséllyel. De történhet B is (mondjuk 0.87 eséllyel) és így tovább.

Ha már eljutottunk odáig, hogy nem egy emberrel beszélnek, és megértették talán, hogy ez csupán egy másfajta számítógépes program, akkor azt is belátják, hogy nem feltétlenül ért meg mindent, és nem fog tudni mindenre mindig válaszolni. Tovább, mivel csak számol és ez alapján rak össze mondatokat, simán hallucinál olyan dolgokat, amelyek nem is léteznek - forrásokat például nagyon szeret behaluzni, Ne engedjük, hogy megcáfolhatatlan forrásként gondoljanak vagy - még rosszabb - hivatkozzanak a diákjaink az AI-ra.

Fontos azzal is tisztában lenni, hogy az a használat, hogy ‘írj nekem egy 1000 szavas esszét a Brexit-ről’ nem fog működni, és főleg nem lesz izgalmas és kreatív. Az AI mindig a középértéket keresi, a legvalószínűbb, legkézenfekvőbb ha úgy tetszik, legközhelyesebb megoldást fogja adni nekünk. Azaz, ha szeretnénk érdemi munkára, kreatívan használni, akkor meg kell tanulni ‘beszélgetni’ vele, vagyis ‘utasítani’. Ezt hívják ‘promptolásnak’ vagy prompt írásnak. És itt kezdődnek a bajok és a nehézségek … .

Ezen a ponton tudatosodik a tanulókban ugyanis, hogy ez nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk. Gondolkodni, írni, olvasni kell, és nagy nehezen megértik, hogy ha rossz választ ad az AI, akkor rossz volt a kérdés. Azaz, újra kell kérdezni tőle, finomítani kell a válaszokat, csúnya szóval ‘iterálni’ kell. Ami ugye azt feltételezi, hogy hosszabb ideig, olvasva, gondolkodva egy szöveg alapú, egyáltalán nem mai fiataloknak vonzó felületen kell tevékenykedni egy probléma megoldásán. Ha emellé odateszünk egy Insta reelt, megértjük, miért is nehézkes ez. És néha nem is elég egy-két finomító kérdést feltenni, hanem azt kell látnunk, hogy ahhoz, hogy egy valóban jó esszét írjunk AI-val 20, vagy akár 30 percet is el kell töltenünk - legalábbis kezdetben.

Növelhetjük a hatékonyságot, ha folyamatosan tanulunk promptolni, először kisebb feladatoknál, vagy csak magát a jó prompt egyszerű szerkezetét tanítjuk meg, később lehet akár teljes esszéket is írni az órán AI segítségével - de nem úgy, hogy ‘ez a cím, írd meg’, hanem fokozatosan felépítve az esszét, iterálva. A diákok szerepe egy ilyen írás folyamatában megváltozik, már nem ‘írók’ sokkal inkább szerkesztők lesznek, és ez rendkívül fontos! A szöveget részenként, bekezdésenként írhatja a ChatGPT, de a tanulók dolga, hogy csiszolják, ellenőrizzék, az esetleges vadhajtásokat lenyesegessék. Erre elég vicces ötlet, hogy párban érvelő esszéket kell írniuk, együtt csináljuk lépésről lépésre a promptolást, mindig csak egy lépést tehetnek meg, majd szerkesztik az esszéket, csiszolják, egyes mondatokat, elemeket átíratnak az AI-val, majd digitálisan leadják az elkészült munkákat. Addig én elkészítettem (szintén AI segítségével) egy értékelő táblázatot, ahová betöltöttem az esszéiket, és az nyert, aki a legtöbb pontot kapta. Ez kifejezetten izgalmas feladat volt, de az esszéírás így elég fárasztó volt a gyerekeknek.

És ehhez kapcsolódik az utolsó érdekesség, ami mondjuk az eddigiekből viszonylag egyenesen következik: a diákoknak az AI-val dolgozni az órán nem ‘fun’, nem vicces. Kifejezetten az óra nehezebb, ‘darálósabb’ eleme az Ai-val történő munka szinte mindig (mondjuk a képek szerkesztésénél talán kevésbé, de ott villámgyorsan frusztrálódnak attól, hogy nem képes felfogni az AI, hogy csak 5 ujja van egy embernek :) Cserébe, amikor felnézünk az AI-ból, és megpróbáljuk alkalmazni, használni az ott tanultakat, hirtelen kifizetődik. 40 perc alatt felkészíttethetjük magunkat egy munkahelyi felvételi beszélgetésre, ami unalmas. Amikor azonban élőben, hús-vér emberrel szemben ülve kell alkalmazni a tanultakat, hirtelen felcsillan a diákok szeme, hogy mennyivel jobban, hatékonyabban, gyorsabban tudják kifejezni magukat.