Tudomány - megéri a laptop iskola?
Hírek - 2010. június 4.
Új és minden bizonnyal nagyon rendszertelenül jelentkező sorozatot indítunk itt a Tanárblogon, a Tudomány cikkekben a közelmúltban megjelent érdekes pedagógiatudományi cikkeket mutatunk be röviden, természetesen olyanokat, amik kapcsolódnak az IKT-hoz. Sokat beszélünk az IKT-ról, de ritkán hangzanak el komoly kutatásokon alapuló valódi tények, ezen próbálunk segíteni.
A legelső cikk a Journal of Technology, Learning and Assessment ingyenes online szaklap kilencedik számának összefoglaló cikke, Mark E. Weston és Alan Bain írásának címe: A techno-kritikusság vége, a pőre igazság az 1:1 laptop programokról és az oktatás változásáról. A cikk egy összefoglaló, ami végig próbálja tekinteni, milyen kritikák érték azokat a programokat, amikben diákonként egy számítógépet vittek az oktatásba (ezt nevezik 1:1 tanításnak) és feltárják, hol hibázik a kritika.
Elsődleges megállapításaik elég megdöbbentőek, átnézve az irodalmat ugyanis nem találtak olyan vizsgálatot, ami jelentős javulást mutatott volna az eredményekben azokban az iskolákban, ahol az 1:1 módszert bevezették. Ezek szerint tehát nem megalapozatlan a techno-kritikusok (elsődlegesen Larry Cuban) fanyalgása. A szerzők azonban más vizsgálatokra alapozva kijelentik, hogy semmilyen nagyívű reformelképzelés nem hozott jelentékeny változást az oktatás hatékonyságában, akár a technikai eszközöket használta, akár nem. Ezek alapján tehát az 1:1 programok csak éppen olyanok, mint bármi más reform.
Szerencsére a szerzők nem hagynak minket a pedagógiai reménytelenség ezen sivatagában, mivel két további fontos dologra is rámutatnak. Az egyik, hogy léteznek olyan változások/változtatások (elsődlegesen módszerek tekintetében), amik bizonyítottan hatékonyak, növelik a teljesítmény, elősegítik a differenciálást és csökkentik a szegregációt. Ilyenek a kooperatív módszer, a probléma- és a projekt alapú tanítás és a differenciált instrukciók módszere. A helyzet tehát nem reménytelen. Másik fontos állításuk, hogy az IKT, a laptopok használatának haszna nem mérhető ezekhez a módszerekhez hasonlóan, hiszen a laptop csak egy eszköz és a használata pontosan attól függ, hogy a tanár mennyire innovatív, mennyire alkalmazza pont a korábban említett módszereket. Az ilyen tanárok számára a technika nem cél, hanem olyan eszköz, ami természetesen szervesül a többi használt közé. A szerzők szerint az ilyen tanárok kognitív eszközökben gondolkodnak, és ilyenként látják a laptopokat is.
A cikk végén hat pontban foglalják össze, hogy mi szükséges ahhoz, hogy az innovatív tanárok az innovatív eszközöket hatékonyan használhassák az iskolában. Míg az első pont véleményem szerint nagyon fontos megállapítást tesz, miszerint a teljes iskolaközösség (diákok-tanárok-szülők) között közmegegyezés szükséges arról, hogy mi a tanulás és mi a tudás, a későbbi pontok egyfajta oktatási paradicsomot vázolnak fel, ahol mindenki közösen és problémák nélkül adja a legjobbat, amit csak tud.
