Nemes Patrícia írása

10 olyan weboldalt gyűjtöttem össze, amely óravázlatokat, segédanyagokat, rövidebb háttértanulmányokat tartalmaz a digitális műveltség, kritikaitudatosság és általában a médiapedagógia témakörében. Természetesen itt is az angol nyelvű oldalak vannak többségben, de szerencsére magyarul is találhatunk jó dolgokat az interneten.

Bevallom, nagyon szeretem az órákon használni a World Press Photo gyűjteményét. Minden évben tervezek köré órákat, de most, hogy az iskolámban végre sikerült elindítani a Digitális Iskola Pilot Projektet (DIPP), és tudunk az órákon is tabletekkel dolgozni, teljesen új perspektívák nyíltak meg. Az oldal folyamatosan bővül, mára az összes díjazott kép megtalálható egy remekül kereshető archívumban (IDE KATTINTVA). Az elmúlt talán 7 év osztálytermi szempontból is kiválóan használható újítása a digitális történetmesélés verseny (íme a 2017-es díjazottak (digital storytelling contest), ahol rövid, max. 1 perces, szöveg nélküli videókban mesélnek el egy történetet (figyelem, ha az előző évek nyertes filmjeire vagyunk kíváncsiak, akkor a multimedia contest archívumot keressük, nemrég nevezték át). A zsűri értékítéletében megbízhatunk annyira, hogy teljesen érdektelen képekkel nem találkozunk. Ami különösen hasznos (angoltanároknak), az a történet, amely minden kép hátterét is megadja. Végül egy figyelmeztetés: a képek néha megrázóak tudnak lenni, erre hívjuk fel a diákok figyelmét, nézzük meg előre az anyagot, legyünk óvatosak.

Mai ajánlatunk nyelvtanulóknak, nyelvtanároknak szól elsősorban. A Time magazin gyerekváltozata (ITT TALÁLHATÓ )remekül használható tanórákon, vagy éppen otthoni tanuláshoz. Bár kétségtelenül igaz, hogy nem az európai kultúrkör témái dominálnak, lehet nagyon is érdekes és hasznos anyagokat találni. Rögtön itt van a videó adatbázis, ahol közel 500 rövid (vagy ha nem is kifejezetten rövid, de 10 percnél nem hosszabb) rövidfilmet találhatunk, a diákokat (feltételezhetően) érdeklő témákban. Mivel gyerekeknek szól, nem kifejezetten bonyolult az, ahogy az oldal szól, de ez nyelvtanulóként inkább előny. Összességében érdemes a tematikus keresőben végigpörgetni az anyagokat, szerintem bármilyen iskolai témához találunk kiegészítő multimédiás (vagy csak egyszerű szöveg) tananyagot.

Furcsa, lehetetlen vagy csak valószerűtlen híreket kerestem, mert ezt kívánta a tankönyv. Olyan rövid, érdekes, ám mégis nyelvileg talán használható történetekre volt szükségem, amelyek alapján érdekessé tudom talán tenni a cikkírást, ami - lássuk be - ritkán a diákok kedvence. Rengeteg oldalt átlapoztam, végül az Express nevű bulvárlapra esett a választásom (ITT TALÁLHATÓ, és nem bántam meg. Ezt csináltuk: először kiválasztottam hat hírt (pl. az időutazó Putyin, vagy az ember, aki 34(!!) évig ugyanazt a nejlonzacskót használta), a képeket a történetekről kivetítettem, a diákok pedig megbeszélték, hogy mi van a képen, illetve, hogy mi lehet a történet mögötte. Folytatás a lapozás után!!

Nagyon vicces, hasznos, ugyanakkor gyorsan és rendkívül egyszerűen használható ötletet osztunk meg a Classtools boszorkánykonyhájából. Televíziós hírműsorok képernyőképét készíthetjük el hitelesen, személyre szabhatóan, és azonnal le is menthetjük. A fenti képet (mármint itt, a cikkhez tartozót) nem egész egy perc alatt készítettem el, bármilyen hírt meg lehet énekeltetni a diákokkal, sokat, és szívesen beszélnek róluk. No meg jól is néz ki. Az oldal IDE KATTINTVA található, érdemes vele eljátszani.

Mit lát a világból az, aki a bulvársajtóból tájékozódik? Ezt a kérdést tettem fel diákjaimnak, és szót tett követte, úgy döntöttünk, megnézzük. Én megvettem az aznapi Blikk és Bors napilapokat, valamint hoztak a diákok Metropolt (nem szükséges ezeket megvenni, mindkét újságnak van weboldala). Ebből a három forrásból igen sokan tájékozódnak, érdekes megnézni, hogy milyen világban élnek. Ez persze nem rosszabb vagy jobb, egyszerűen más világ. A diákok feladata (angolóra lévén) az volt, hogy egy közösen szerkesztett OneNote oldalon összegyűjtsék a legfontosabb hírek rövid, angol összefoglalóját. Hogy sikerült mindez? A laozás után megmutatjuk.

Nagyon tetszik a New York Times Chronicle nevű oldala, ahol szavak/kifejezések előfordulási gyakoriságát nézhetjük meg 1860-tól napjainkig. Az oldal ITT TALÁLHATÓ, és rengeteg érdekességet rejt. Ha például a 'love' (szeretet) szót beírjuk, érdekes megnézni, hogy mely években szerepelt gyakran az újság cikkeiben (fura, de éppen 2014 volt az az év, amikor kiemelkedően sokszor használták ezt a szót - a cikkek 15%-ában volt megtalálható), és mikor volt kevésbé népszerű (nem meglepő módon 1944 volt a mélypont, 1.32%-os előfordulással). Az oldal gyors, egyszerű és megbízható, ezért órán is tudjuk használni. Hogy miként, azt a lapozás után elmondjuk!

A minap bejelölt Petőfi Sándor és Prielle Kornélia. Meglepődtem kicsit, de azért belenéztem a profiljukba - elvégre Kossuth Lajos nevű tanítványom már volt - és valami nagyon érdekeset, élőt, izgalmasat találtam. Azon vettem észre magam, hogy már Aranynál járok és olvasom az életrajzát egy Facebook profilon. Sokszor csinálok olyan projektet, ahol a diákok érzik, hogy ez valószínűleg hasznos lehet nekik, és tisztességesen megcsinálják. Néha aztán kifejezetten élvezik, és ez meg is látszik a végső produktum minőségében. Az alábbi rövid levelet küldő Vajda Éva projektjéből viszont sugárzik az, hogy mennyire szerethették ezt a gyerekek csinálni. Íme a levél, illetve néhány Facebook profil (Petőfi Sándor, Arany János, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Prielle Kornélia, Szendrey Júlia - a szerk.)

Kedves Kollégák!
Vajda Éva vagyok, a budapesti Madách Imre Gimnáziumban tanítok irodalmat. Az emelt szintű csoportom projektjéről írnék néhány sort.
11. évfolyamon négy-öt fős csoportokban dolgoztunk, XIX. századi költők Facebook-profilját készítettük el. A csoportok a költők neveit kihúzták, és hat órában, egy hét alatt hozták létre a profilokat: Kölcseyt, Vörösmartyt, Petőfit, Aranyt. A feladat meghatározásában az szerepelt, hogy a profilok alkalmazkodjanak a költők személyiségéhez, és feltétlenül tartalmazzanak széleskörű irodalmi-közéleti i ismereteket. (Létrehoztak többek között Prielle Kornélia, Szendrey Júlia profilt is, hogy a kommenteket bővíthessék.)
A diákok bevallása szerint nagyon sokat tanultak az egy hét alatt, rengeteg szakirodalmat olvastak el, hogy hiteles legyen az adott profil.

A 21. századi tanulás, amiről részletesen ITT ÍRTUNK egyik fontos része a valós életből vett problémák megoldása. Nem elég, ha megoldandó feladatok elé állítjuk a diákokat, az az igazán jó, ha ezek a feladatok valódi, létező helyzetekről és problémákról szólnak. Ez elsősorban azért fontos, hogy a diák számára a tudás ne olyasmi legyen, amit csak az iskolában kell, sőt lehet használni, hanem valami olyan dolog, ami a mindennapi életben is hasznos. Gyermekkorom matematika példái Nekeresden és Kukutyinban játszódtak, a benne szereplő fizetőeszköz pedig a kizárólag a fitying és a fabatka volt. Nem véletlen, hogy mennyire meglepődtem, amikor először találkoztam olyan fizikapéldával, aminek nem lett egész szám a végeredménye, biztos voltam benne, hogy én rontottam el valamit.

Ha azonban valós adatokkal akarunk dolgozni akkor érdemes felkeresni a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság oldalát, ugyanis egészen hihetetlen adathalmazt tettek elérhetővé és jól kereshetővé (IDE KATTINTVA). Az Egységes hírközlés-, média- és mozgókép-statisztikai adatbázis egészen hihetetlen mennyiségű valós adatot tartalmaz, ráadásul olyanokat, amik akár még érdekelhetik is a diákokat. Hogyan változott a bűnügyi hírek aránya a hírműsorokban? Mekkora a különbség a tévézéssel töltött időben az egyes régiók között? Hogyan változott a reklámokkal kapcsolatos panaszok száma? Ha statisztikákat, függvényábrázolást akarunk tanítani, itt van hozzá bőven alapanyag. Természetesen nem csak a matematika lehet hasznos ez az adatbázis, hanem média órán és informatikán is.

Érdemes havonta visszanézni az Open Culture oldalára (ITT TALÁLHATÓ), hiszen mindig valami érdekességbe boltik az ember. Most egy érdekes film kapcsán látogattam meg az oldalt, amely IDE KATTINTVA nézhető meg, és még a tűzvész előtti, 17. századi Londont járhatjuk be egy izgalmas animáción. Nem kell hozzá angolul tudni és valóban elég látványos. Természetesen ez csak egy csepp a kultúra tengerében, hiszen most már 575 filmet nézhetünk meg és tölthetünk le, vagy éppen szemezgethetünk a leghasznosabb YouTube csatornák között. Most már egészen megdöbbentő az ingyenesen elérhető tananyagok, alkalmazások mennyisége, az Open Culture abban is segít, hogy menetet vágjunk az információ dzsungelének vasába.