Ki ne kapta volna már magát azon, hogy a gép előtt a munkája helyett már megint a Facebook oldalát pörgeti. De csak eddig! A Forest nevű Chrome böngészőbe telepíthető bővítmény megoldja a helyzetet (INNEN TÖLTHETŐ LE). Ha egy olyan oldalon jársz, amely elvonja a drága figyelmed a munkáról, egyszerűen nyisd meg a bővítményt, és add hozzá a blokkolandó oldalak listájához az adott weboldalt. Enny az egész. Amikor pedig beköszönt a fegyelmezett és koncentrált 60 percnyi munka ideje, nincs más dolgunk, mint megnyitni a bővítményt, és megadni, hogy meddig szeretnénk a listában szereplő oldalakat tiltani. A minimum 10 perc.

Történt nem is olyan régen, hogy itt, a TanárBlogon azon gondolkoztunk, hogyan is lehetne fenntarthatóvá tenni az oldal működését, kiszámíthatóan, hosszútávon. Szóba jött a fizetőssé tétel, szponzorok befogadása stb. Végül úgy döntöttünk, hogy a nehezebb, de mégis független utat választjuk, és megpróbálunk olyan prémium tartalmakat készíteni, amiért szívesen fizetnek az olvasóink. Így készült el a 10 modulos, húsz órányi tanulásra elég Digitális Tanulás interaktív tananyagunk, és nagy örömmel jelenthetem, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket eddig. Ez természetesen nagy boldogság, de ez most nem egy dicsekvő poszt szeretne lenni, hanem arról szeretnénk mesélni, mi történt akkor, amikor ezt a tartalmat, ami fizetős, és nekünk bevételt termel, megpróbáltuk megosztani és népszerűsíteni a Facebook-on. Izgalmas részletek a kattintás után!

A Bűvösvölgy jóvoltából és gondozásában érdekes E-könyv érhető el ingyenesen IDE KATTINTVA , a címe: Hogyan használjuk a közössségi médiát a oktatásban?. A válasz szerintem egyébként roppant egyszerű és nem kell hozzá egy hosszú e-könyv: SEHOGY! Számolatlanul alakulnak Facebook csoportok minden egyes iskola miden egyes órájához. Természetesen én is sokat használtam ezeket egészen addig, amíg azt nem éreztem, hogy a hátrányokat, és azt, amit adnom kell ezért, már nem képesek az előnyök kompenzálni. Hogy mire is gondolok? Nos, nem szeretnék 0-24-ben elérhető lenni, nem szeretném, hogy a Messengeren lehessen nekem írni, és azt sem gondolom korrektnek, hogy akinek nincs Facebook-ja, azt vagy ezzel gyakorlatilag kötelezem, vagy alternatív útvonalakat kell kitalálnom, hogy őt is mindenről tájékoztassam. És akkor még arról nem is beszéltem, hogy a csoportban közzétett posztok kommentek nyomán segítek a Facebook-nak profilozni a diákjaimat, akiknek ezáltal még jobban targetált hirdetéseket tud küldeni, netán pár év múlva sikeresen menioullája őket egy választáson. Azt gondolom, hogy lassan eljön az a pont, amikor annyira torzítanak a világunkon a közösségi oldalak, hogy az iskolában már nem lesznek használhatóak.

Egy politikus mondta egyszer régen, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. A közösségi média életünk egyre nagyobb szeletét elöntő folyamában inkább azt érezzük igaznak, hogy "nem kell érdekesen élni, elég annak látszani". Most nem is mennénk bele abba, hogy Facebook ismerőseink gondosan válogatott képeiből kirajzolódó csodálatos világok milyen folyamatos háttérzajként vannak életünkben jelen, bár az is megérne egy posztot. Helyette a Lifefaker nevű oldalt ajánljuk, (ITT TALÁLHATÓ ami pont ebből a trendből csinál önironikus viccet. Miért költenél 1000 Ft-ot egy kávéra a Starbucks-ban, amikor pár fillérért megveheted az ideális kávézós képet? - teszik fel a kérdést többek között.

Az internet tele van veszélyekkel - hallhatjuk egyre többször, és egyre hangosabban. Lassan számontartani is nehéz a rengeteg programot, amelyek mind-mind megvédeni hivatottak minket ... és gyermekeinket. Ne mondd el idegeneknek, hol laksz, ne add ki szüleid bankkártyájának az adatait, ne beszélgess idegenekkel csetszobákban - hallhatjuk, olvashatjuk sokszor. És ez mind igaz is, ezek reális veszélyek. Azon azonban érdemes elgondolkodni, hogy ezek-e a legnagyobb veszélyek? A közösségi oldalak abból élnek, hogy minket aktivitásra bírnak, és minél hosszabb ideig az oldalon tartanak. Ez rendben is van, csak nagyon nehéz tudatos közösségi média használatról beszélni, ha egyik oldalon egy 13 éves gyerek van, a másikon pedig egy Facebook méretű cég, aki módszeresen próbálja ezt a gyereket manipulálni. Vajon ki fog győzni? Továbbgondolva, a valódi veszély a közeljövőben talán máshonnan les ránk. Sokkal ártatlanabb, nem tiltott, sőt, iskolákban is szorgalmazott módon.

Az ember nem lehet elég óvatos, félti a gyerekeit, tanítványait, vagy akár saját magát is a közösségi oldalak árnyoldalaitól. Természetesen a kritikus szövegértelmezés rendkívül fontos, mégis néha beszippant minket a pánik egy pillanatra. Mivel többet foglalkozunk itt, a TanárBlogon (immár 11 éve) mindazzal, ami az online térben történik, igyekszem figyelni arra, hogy ilyen témákra, cikkekre 'ugrunk'. Történt a minap, hogy egy digitális pedagógia szakértő a Facebook-on megosztotta EZT A CIKKET, amely egy kegyetlen játékról, az ún. 48 órás kihívásról szól, ahol gyerekeket arra vesznek rá, hogy eltűnjenek két napra, és a szüleiknek ne szóljanak. A szabály egyszerű: minél többen, minél jobban aggódnak érte, annál több pontot kap. Állítólag valaki számolja azt is, hogy hány Facebook-poszt, megosztás komment érkezik. Ez egy olyan kegyetlen játék, ami állítólag futótűzként terjed a tinédzserek között. És ez sajnos igaz is: a média, és a felelőtlen Facebook megosztások nyomán! Rövid oknyomozás következik a lapozás után.

Most már lassan fél éve, hogy minden Facebook csoportom megszűnt, amely iskolai csoport volt, és - meg kell, hogy mondjam - az életem sokkal egyszerűbb lett. Nem az volt természetesen az alternatíva, hogy megszűnik köztem és diákjaim között a kommunikáció, hanem az, hogy egy zárt, biztonságos, mégis egyszerűen használható felületre tereltem a szakmai kommunikációt. Erre a Microsoft Teams lett a megoldás (ami egyébként ingyenesen használható minden magyar iskolában). Mivel mostanra teljesen világosan látszik, hogy mi minden változott meg, gondoltam, talán hasznos lehet összegezni pár rövid pontban.

Sokat beszélnek/beszélünk arról, hogy vajon mennyire vagyunk kiszolgáltatva a közösségi oldalaknak. A válasz az, hogy valószínűleg nagyon, sőt, szinte teljesen, és egyre több olyan hangot hallhatunk, akik arra ösztönöznek bennünket, hogy óvatosak legyünk ezeken az oldalakon. Ez hasznos tanács, de csak annyira, mintha a csatába induló katonának tanácsolnánk azt, hogy vigyázzon magára. A közösségi portálok ugyanis úgy - és azáltal - működnek, hogy aktivitást végeznek az ott található emberek. Ha nem teszik, semmi értelme az egésznek, és az oldal elhal. Ezért elemi érdeke a fejlesztőknek, hogy minél izgalmasabbá, vonzóbbá és kifizetődőbbé tegye számunkra az aktivitást. Szóval a feladat adott: hogyan maradjunk életben egy csatában, ahol azt tanácsolják nekünk, hogy a 'legbiztosabb az, ha nem is lősz'.

Lassan három hete használom a Data Selfie (INNEN TÖLTHETŐ LE ) nevű Chrome kiegészítőt, amely a böngészőbe ágyazva elemzi a tevékenységünket Facebook-on. Kezdve az általános adatokkal (pl. hogy mennyi időt töltünk a Facebook-on, kinek a posztjait lájkoljuk, kik a kedvenc ismerőseink), az egészen személyes információkig. Érdemes letölteni a kiegészítőt, mert megtudhatjuk azt is, hogy a Data Selfie szerint mennyire vagyunk intelligensek (a Facebook falunkon megjelenő posztok alapján), mennyire valószínű, hogy étteremben eszünk, de azt is elemzi, hogy milyen a világnézetünk, lobbanékony-e a személyiségünk, vagy éppen valószínűsíthetően milyen vallásúak vagyunk. Bár nem mindig talál pontosan a Data Selfie (az én esetemben biztosan sokkal intelligensebb vagyok, mint azt mondja például :) , de nagyon érdekes utazást tehetünk segítségével a privát szféra nyomában.

A Time-ban megjelent cikk alapján szeretnénk ma néhány tippet adni mindenkinek ahhoz, hogy aktivitásuk közösségi oldalakon ne eredményezzen hosszan tartó munkanélküliséget. Avagy: mit tegyünk, vagy mit ne tegyünk, ha szeretnénk, hogy legyen egy következő munkahelyünk! Az első kérdés az, hogy számít-e ez egyáltalán bármit, vagy érdekel-e bárkit, hogy mit posztolunk. Nos, felmérések szerint a munkaadók 93%-a ránéz a Facebook oldalunkra, mielőtt behívna. A rossz hír az, hogy az alapján, amit ott találtak, a munkaadók 55%-a úgy döntött, talán mégsem alkalmazná a jelentkezőt. Kimondhatjuk tehát, hogy egyrészt igenis fontos az online jelenlét, másrészt képes befolyásolni a vezetők döntéseit. Nézzük, mir kell figyelnünk még!