Nagyon vicces oldal a Film v Music (IDE KATTINTVA), bár egészen egyszerű ötletre épül. Híres filmek híres jeleneteit látjuk, de alattuk valamilyen más (gyakran szintén filmből való) zene szól. A párosítás véletlenszerű, így nézhetjük például a Bukás csatajelentét a Holdfényszonáta hangjaira, vagy a Ponyvaregény egy részletét a Volt egyszer egy vadnyugat taktusaira. A hatás (gyakran) frenetikus és az ember nem állja meg, hogy ne kérjen egy újat.

Jól jöhet lyukas órán, vagy ha hirtelen helyettesítenünk kell valahol, időkitöltőnek, óra eleji bemelegítésnek. Természetesen jó beszélgetések elindítója lehet nyelvórán, médiából pedig remek kiindulópont a zene szerepének taglalásához. Egészen elképesztő, hogy más zenei aláfestéssel hogyan értékelődnek át jelenetek. És ha mást nem, hát azt is jól példázza az oldal, hogy mi mindenre használható fel a webkettő, hiszen ezt az oldalt csak a beágyazható YouTube videókkal lehetett létrehozni.

A 85 éves Magyar Rádió érdekes oldalt állított össze (ITT TALÁLHATÓ), ahol sok olyan anyagot is megtalálunk, amit akár tanórán is jól használhatunk. Van sok olyan anyag, ami a történelem tanításában lehet érdekes és olyanok is, amiket elsődlegesen az irodalom, vagy éppen a zene órákon használhatunk fel. Négy csoport lehet igazán érdekes a számunkra, a magyar rádiózás emlékezetes hangjai, az archív ritkaságok, a híres színművészek felvételei és az emlékezetes sportközvetítések.

És hogy mi minden van itt? Például Kossuth beszéde, Horthy napiparancsa, a Cantata Profana szövege Bartók felolvasásásban, Babits versmondása, interjú Szent-Györgyi Alberttel, Nagy Imre híres beszéde vagy éppen Papp László olimpiai győzelme. De nem csak magyarul találunk érdekességeket, hanem németül (Thomas Mann és Albert Einstein) és franciául is (Albert Schwitzer).

A Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) időről-időre megelepi a széles közönséget valami érdekességgel. Felraktak a netre egy halom filmhíradót (ITT ÍRTUNK RÓLA), színházi előadásokat (ARRÓL MEG ITT), csupa olyan jó dolgot, amit remekül lehet használni a tanításban is. Kezd teljesen olyan lenni, mint a korábban irigyelt közszolgálati archívumok, például az angol vagy a holland.

A mostani újdonság a Gramofon online (IDE KATTINTVA), régi hangfelvételek, zenék gyűjteménye, a 20 század elejétől a közepéig. Nagyszerű adatbázissal, kulcsszókkal, könnyen kereshetően. Ami pedig a legjobb, hogy nem csak a NAVA pontokon hallgathatjuk meg a zenéket, hanem bárhol. Még be is ágyazhatjuk bárhová. Például így:

Régóta kerestem egy olyan oldalt, online szintetizátort, amivel a zongorát tudom helyettesíteni és azt az osztályban ülő minden gyerek látja (projektorral). A TanárBlogon találtam a Kisstunes (ITT TALÁLHATÓ) oldalt, ami pont ezt a célt szolgálja. (Mást is, de én  jelenleg erre használom) Főleg emelt szintű ének tanításhoz és szolfézs órákon nagyon jól használható. Hangközöket, hármas és négyeshangzatokat nagyon jól lehet vele tanítani. Én így csinálom: Nagyon fontos, hogy mindennek ÉNEKELVE kell elhangzania, mert akkor tudják a gyerekek a válaszukat ellenőrizni. Legyen a példa egy tiszta kvint hangköz pl. d' hangra. (5 hang távolság, d'-a') Én elénekelem, hogy "tiszta-kvint (a fenti két hangon) d-re", a gyerekek ugyanezt énekelik a válaszban, az általuk jónak vélt abc-s névvel. Azt mindjárt le is játsszák a "zongorán" és azonnal hallják, ha valami nem megfelelő. Meg tudják mondani, ha nem jó a válasz, hogy felfele vagy lefele kell-e a hangot módosítani, és mivel előttük a billentyűsor, azonnal megmondják a javított hang nevét is. Ez nagy segítség vonós és fúvós hangszert tanuló gyerekeknek és azoknak, akiknek nincs otthon semmilyen "zongoraféle". A szolfézs 3. osztálytól nem lehet a házi feladatot sem hangszer nélkül elkészíteni rendesen, ezért a gyerekek ezt a "lapot" otthon is használják. Fontos, hogy amit leír, azt azonnal hallja is, mert csak így rögzülnek a "hangképek" az agyában. (Szerintem egy "normális" gyerek ezért nem szereti a szolfézst, mert ez a fázis nála kimarad. Az enyémek "nem normálisak".)

A szünet előtti utolsó óra sosem egyszerű dolog, mindenki fáradt és a téli szünet esetében még karácsonyi lázban is ég. komoly munkát ritkán lehet végezni. A gyerekek általában könyörögnek, hogy inkább játsszunk. Lehet, hogy érdemes beadni a derekunkat! Vannak olyan játékok, amik szórakoztatóak is, de mégsem mondhatjuk, hogy teljesen hiába ment el velük az óra. Most ezekből adunk át kosárnyit, tantárgyakhoz rendelve:

Angol: Igényel némi előkészítést, de kifejezetten emlékezetes utolsó angolóra lehet, ha a gyerekekkel eljátszuk a Ki ölte meg a Télapót? játékot. Ehhez minden szükséges dolgot (nyiomtatandó kártyákat és játékleírást) letölthetünk a TES oldaláról az ingyenes regisztráció után (IDE KATTINTVA).

Biológia, Kémia, Fizika: Nem mást ajánlunk itt, mint a Nobel-díj oldalát ahol tonnányi remek játék van (többnyire angolul) a különféle Nobel-díjas témákhoz kapcsolódva. (IDE KELL KATTINTANI)

Izgalmas projektet kezdett a MassiveSymphony csoport (ITT AZ OLDALUK), a világ legnagyobb közös zenélését akarják létrehozni. Az egész egyfajta virtuális flash mob 2011. 11. hó 11.-én 11 óra 11 perckor sok telefon szólal majd meg és játsza el ugyanazt a zenét, létrehozva a világ legkiterjedtebb szimfóniáját.

Akár androidos okostelefonnal, akár iPhone-nal letölthetjük azt a kis alkalmazást, ami pontosan egy időben indítja el a telefonokon a zenét és azt is mutatja, a világon hol szól még ez a muzsika. Itt az alaklom, hogy  akár énekórán előkerüljenek a mobiltelefonok és ezúttal még dicséretet is kapjanak érte a diákok!

Pár napja írtunk a Blabberize alkalmazásról (ITT), amivel vicces beszélő képeket készíthetünk. Most bemutatunk egy olyan foglalkozást, amiben ezt használtuk. Hetedikesekkel tanultunk csillagászatot, ebben az anyagrészben komoly hangsúlyt kap a tudománytörténet, nem csak azért, mert az emberi gondolkodás egyik csúcsteljesítményéről van szó, hanem azért is, mert nagyon jól követhető általa, hogy miként formálódik a tudományos gondolkodás.

A diákok csoportokban kapták azt a feladatot, hogy készítsék el egy-egy híres csillagász bemutatkozását rövid szövegben. A következő órán, amíg a csoport az egyes világképek makettjén dolgozott a csoport egy-egy tagja a gépteremben felmondta a szöveget a Blabberize-ra az előre elkészített képek alá, így készült el a híres csillagászok beszélő arcképcsarnoka, amit a csoport blogjában publikáltunk is.

Nem tudom van-e olyan énekóra, ahol szóba kerül az elektronikus zene, ha van, akkor ott biztosan használják az Audiotool nevű programot is (IDE KATTINTVA). Egy virtuális elektronikus zenei stúdióról van szó, amiben egészen profi zenéket kevergethetünk.

Érdekesség, hogy mindezt egy grafikus felületen tehetjük meg, ahol a különféle kütyüket egymás után kell kapcsolnunk, azok beállításait finomítgathatjuk és végül megkapjuk a kész zenét. Pontosan úgy dolgozhatunk, mint egy profi DJ. Diákoknál instant hit. Érdemes megnézni a program oldalát is (ITT), remek tutorial videók is vannak rajta (ITT).

A világzene egyszerre elcsépelt és mégis nagyon izgalmas fogalom. Ha a kelet-tuvalui sámánhuhogás alá diszkóritmust kevernek egy dobgéppel és egy szintetizátorral, akkor nem túl érdekes. Ha azonban különféle zenei kultúrák és hagyományok együttműködéséből valami új és izgalmas születik, akkor máris nagyon érdekes lehet.

A Playing for Change alapítvány (IDE KATTINTVA) ezt az utóbbi utat választotta, megkavarva a modern technika adta lehetőségekkel. A világ minden pontjáról keresnek fel zenészeket, akik közösen adnak elő egy-egy dalt, úgy hogy soha nem találkoznak. Az eredmény, érdekes, izgalmas és felemelő is egyben. Nem csak ének órákon lehet helye annak, hogy megnézzünk egy-egy felvételt, hanem akár társadalomismeretből is.

Zseniális és kiválóan tanítható infografikát közölt a Guardian (IDE KATTINTVA található). A témája a modern zene, a kivitelezése pedig nagyon profi. Egy hatalmas csúszdán haladhatunk 1973 januárja és 2008 júniusa között, és összesen 17 témakörben találhatunk eseményeket (pl. együttes alapítása, halál, összeütközés a törvénnyel stb.). A csúszdán aztán egyre sűrűbben jönnek az események, és mindegyikhez egy cikk is tartozik - ha szeretnénk bővebben is tájékozódni. Órára összeállíthatunk egy pl. 10 eseményből álló listát, a diákoknak pedig a megfelelő sorrendbe kell rakni az eseményeket (pl. én sem tudtam, hogy a 'scratching'-et véletlenül találták ki 1973-ban). Ezután bevihetjük a diákokat a számítógépterembe, választhatnak 2-3 eseményt, és a szövegek alapján feldolgozhatják ezeket. Ha később meg is osztják egymással, akkor akár 90 perc alatt elég kerek képet kaphatunk az elmúlt három évtized könnyűzenei történéseiről.