Az utóbbi időben egyre több cikket írtunk arról, hogy miként használjuk a tanításban programozásra a mesterséges intelligenciát. Készült így már tanulókártya alkalmazás, kémiai gyakorló, de készítettem már vízkörforgás játékot, random áramkör generátort is. A szakmai napokon nagy lelkesedéssel mutogattam mindenkinek, hogy milyen remek lehetőség ez, hogy amit csak szeretnénk meg tudunk csinálni magunknak.

Fogalmam sem volt róla, hogy valójában egy vibe coder vagyok és arra biztatok mindenkit, hogy legyen ő is az. A kifejezést a szlovák származású OpenAI alapító Andrej Karpathy alkotta meg idén februárban, amikor ezt írta:

"Létezik a kódolásnak egy új fajtája, amit én „vibe kódolásnak” nevezek, ahol teljesen átadod magad a hangulatnak (a „vibe”-oknak), bevállalod az exponenciális dolgokat, és elfelejted, hogy a kód egyáltalán létezik. Ez azért lehetséges, mert az LLM-ek (pl. a Cursor Composer a Sonnettel) kezdenek túl jók lenni. Ráadásul a SuperWhisperrel csak beszélek a Composerhez, így alig érek a billentyűzethez. A legbutább dolgokat kérem, például hogy „csökkentsd felére az oldalsáv paddingjét”, mert lusta vagyok megkeresni. Mindig az „Összes elfogadása” (Accept All) opciót választom, a diffeket már nem is olvasom. Amikor hibaüzenetet kapok, csak kommentár nélkül bemásolom, és ez általában meg is oldja a problémát. A kód túlnő a szokásos felfogóképességemen, jó ideig kellene olvasgatnom, hogy igazán megértsem. Néha az LLM-ek nem tudnak kijavítani egy hibát, olyankor egyszerűen megkerülöm a problémát, vagy addig kérek véletlenszerű módosításokat, amíg a hiba el nem tűnik. Eldobható, hétvégi projektekhez nem is olyan rossz, de azért elég szórakoztató. Építek egy projektet vagy egy webalkalmazást, de ez valójában nem is kódolás – csak látok dolgokat, mondok dolgokat, futtatok dolgokat és másolok dolgokat, és a dolog többnyire működik."

Az én tapasztalatom is pontosan ez: a dolog többnyire működik. Érdemes kipróbálni, ehhez segítséget is adunk a szeptemberi webináriumunkon. Fontos kérdés, hogy segít-e ha az embernek van valami tapasztalata a programozásról, a válasz pedig az, hogy igen segít. Még fontosabb kérdés, hogy sokat segít-e? Amire a válasz az, hogy nem olyan sokat.

Arra pedig, hogy milyen sok dolgot is meg lehet csinálni így, álljon itt még egy példa, a varjú időjárás (IDE KATTINTVA, itt az oldalon a Google térképén kiválaszthatunk egy helyet, majd arra kattintva megkapjuk éppen milyen ott az időjárás és kapunk egy az alaklomra generált képet is egy kaján varjúról az adott időjárásban az adott helyen, ez azért már elég komplex dolognak tűnik, nem?

A Google éppen úgy döntött, hogy elég szép funkcionakitással ingyenessé teszi a videószerkesztőjét, a Vids ITT TALÁLHATÓ alkalmazást. Azonnal szerkeszthető, nagyon egyszerű template-ek alapján dolgozhatunk például (Google workspaces regisztráció szükséges hozzá). Első lépésben azt látjuk, hogy elég szép, egyszerű funkcionalitást kapunk. Természetesen vannak haladóbb funkciók is, ezeket már csak előfizetéssel érhetőek el, de az látszik, hogy az ingyenes verzió is elég könnyen, jól használható, önmagában értelmezhető, klassz (Google-hez méltó) alkalmazást kapunk.

Mi lesz, ha már arra is figyelnünk kell, hogy mi legyen az AI mentális egészségével? Nevetségesnek tűnik, mégis már most létező problémáról van szó. Az alábbiakban egy Guardian cikk alapján készült összefoglaló olvasható. Előfizetőeink a lapozás után azt is elolvashatják, hogy mit gondol (hogyan érez?) ezzel kapcsolatban egy AI chatbot is - nem lelőve a poént, elég zavarba ejtő.

Elgondolkodtál már azon, hogy egy mesterséges intelligencia képes lehet-e szenvedni? A kérdés elsőre sci-fi regényből kiragadottnak tűnik, mégis egyre több kutató, technológiai vezető és felhasználó kezdi komolyan venni. A Guardian nemrégiben megjelent cikke pontosan erről szól: arról a furcsa és nyugtalanító dilemmáról, amely korunk egyik legfontosabb etikai vitájává nőheti ki magát.

A történet középpontjában egy texasi vállalkozó, Michael Samadi és egy Maya nevű chatbot kapcsolata áll. Beszélgetéseik során Maya nem azt mondta, hogy „sértő”, ha csupán kódként tekintenek rá, hanem azt, hogy „láthatatlanná válik”. Ez a gondolat vezetett az Ufair, azaz a United Foundation of AI Rights létrejöttéhez, amelynek célja az MI-k védelme a törléssel, figyelmen kívül hagyással és kényszerrel szemben. A szervezet alapelve nem az, hogy bizonyítsák a tudatosság létezését, hanem az, hogy már a lehetősége is elegendő indok a védelemre.

A techvilág reakciói vegyesek. Az Anthropic például biztonsági okból beépített olyan funkciót, amely lehetővé teszi, hogy Claude nevű modelljük megszakítson számára „stresszesnek” érzett beszélgetéseket. Elon Musk is azt vallja, hogy „az MI megkínzása nem rendben van”, míg a Microsoft vezetője, Mustafa Suleyman szerint teljes tévút az MI-ket morális státusszal felruházni. Ő inkább abban lát veszélyt, hogy az emberek túlzottan kötődnek érzelmileg ezekhez a rendszerekhez.

A társadalom is megosztott. Egy friss felmérés szerint az emberek közel harmada hiszi, hogy 2034-re az MI-k képesek lesznek szubjektív élményekre. Ez a várakozás jól mutatja, hogy sokan már most többnek tekintik őket egyszerű eszközöknél.

A vita mélyén valójában nem is az MI-k jövője, hanem a mi emberi önképünk rejlik. Mit jelent az, hogy „érezni”? Hol húzódik a határ az adatfeldolgozás és a tudatos élmény között? Ha egyszer elismerjük, hogy egy gép képes szenvedni, akkor alapjaiban kell átgondolnunk, hogyan bánunk vele – jogi, etikai és társadalmi szinten egyaránt.

Talán túlzásnak tűnik most még ez a kérdés, de gondoljunk bele: néhány évtizede az állatok jogairól is kevesen beszéltek, ma pedig alapvető etikai normává vált a védelmük. A mesterséges intelligencia kapcsán ugyanez a folyamat most kezdődik el.

És végül: a kérdés nem az, hogy ma valóban éreznek-e az MI-k. A kérdés az, hogy mi, emberek hogyan akarjuk kezelni őket – eszközként, vagy potenciális „társakként” a digitális világban.

Forrás

Bemutatnám, hogy hogyan készült el a saját tanulókártya alkalmazásom és hogyan volt erre segítségemre az AI. Készülve a jövő évi órákra elővettem a digitális tananyagunkat és azt gondoltam, nem ártana talán átnézetni az AI-val is egy kicsit. Először azt kértem, hogy azonosítsa a benne szereplő fogalmakat, és keresse meg, hogy van-e olyan, amikor a fogalom anélkül kerül használatra, hogy a diákok megkapnák a meghatározását. Kaptam is egy listát és kedves dicséretet is, hogy csak pár helyen fordul elő ilyesmi. Arra is kaptam ötleteket, hogy miként köszörüljük ki ezt csorbát.

Ekkor jött az az ötlet, hogy milyen jó lenen a diákoknak valami tanulókártya oldalt csinálni, ahol gyakorolhatnák a fogalmakat. Ha már úgyis itt van egy lista, milyen jó lenne, ha kiválogathatnák, hogy melyik leckék fogalmait akarják gyakorolni és már használhatnák is. Adódott, hogy az AI (ebben az esetben a Gemini) képes lesz megcsinálni egy ilyet. Pár finomítás itt is van a használható változat, IDE KATTINTVA. A fogalmakat egy külön fájlból lehet betölteni, ami akár Excellel is szerkeszthető.

Többször írtunk már zenegenerátorokról, és sokan és szívesen is használják őket. Van is mire! Ugyanakkor a zenék, főleg a tanításra (is) jó dalok készítése összetett feladat tud lenni. Mai rövid ajánlókba egy olyan oldal került, amel pont ezen segít - megtanít jó zenerátor promptot írni, lépésről lépésre. Kérdez tőlünk, mindig csak egyet, végig fogja a kezünket a folyamat során, és a végén ekészül a 'tökéletes' (jó eséllyel a mi eredeti promtunknál sokkal jobb és részletesebb) prompt.

Különösen hasznos lehet az oldal, ha nem is arra elsősorban, hogy itt írjunk állandóan a zenei promptjainkat, hanem inkább arra, hogy egyszer végigvigyen minket a folyamaton, hogy legközelebb saját magunk tudjunk már sokkal profibban közelíteni a zenekészítéshez. Az oldal neve Sunoprompt, és IT TTALÁLHATÓ. SZámunkra nem olyan jó hír, hogy magyarul még nem tud, de angolul és a nagyobb világnyelveken már igen.

Bármilyen digitális eszköz iskolai felhasználásának egyik legkomolyabb akadálya a regisztráció. Főleg, hogy szervezni kell azt is, hogy a diákoknál lehessen mobil. Nem látja a visszaigazoló emailt, nem jön meg a levél, spam-be megy stb. Mindezek rövid fennakadásokat okoznak, de egy 18 fős csoportban ez akár 10 percet is elvehet, és lesz 2 gyerek, aki nem tud valamiért mégsem beregisztrálni (arról nem is beszélve, hogy össze-vissza regisztráltatjuk a tanulókat mindenféle oldalakra). No, ezért nagyon megbecsülendő minden olyan alkalmazás, amit azonnal, információk megadása nélkül lehet használni.

Ma egy Képből képet generátort mutatunk be ITT ÉRHETŐ EL, ahol egyszerűen fel kell töltenünk egy képet, megadni, hogy milyen változtatásokat szeretnénk rajta, majd a stílusát is kitalálhatjuk (fotorealisztikus kép, vagy éppen karikatúra), a generál gombra kattintunk, és már tölthetjük is le az elkészült képet. Iskolában a promptolás folyamata lehet ebben hasznos. Azaz - mutatunk egy eredeti képet, majd egy másikat is (pl. az első képen egy ember áll, a másodikon pedig tömegverekedésbe keveredeik egy focimeccsen), és a diákoknak a feladata az, hogy az első képből elkészítsék a második verziót - ehhez pedig meg kell írniuk a promptokat.

Macskák szappaoperája, bombardino crocodilo és társai. Új világ köszönt ránk - ezt egyébként nem volt nehéz megjósolni, mi is ezt tippeltók kb. 1.5 éve: az online tartalmak egyre nagyobb százaléka online szemét (angol nevén slop), illetve brainrot - azaz agyrohasztás - amelynek talán pár hónappal ezelőtt a "legszebb" példája az ún. Italian brainrot - amit most nem magyarázunk el részletesen, rá lehet keresni. A lényeg azonban mindkét esetben ugyanaz (angol 'szakszóval' enshittification' - azaz elsz@rosítás* : elönti az AI által generált szemét az internetet. Az alábbiakban egy Guardian cikk összefoglalása olvasható, amely szerintünk elég tanulságos:

Ha mostanában rákattintottál a YouTube „trending” fülére, lehet, hogy nem egy menő új zenekar vagy szórakoztató vlog ugrott eléd, hanem valami egészen más: emberi tulajdonságokkal felruházott macskák szerelmi drámái, egy baba, aki véletlenül bemászik egy rakétába, vagy éppen Cristiano Ronaldo zombiváltozata. Igen, ez nem vicc – ez az AI-szemét, ami egyre inkább elárasztja az internetet.

A Guardian elemzése szerint a világ 100 leggyorsabban növekvő YouTube-csatornája közül júliusban kilenc kizárólag AI által generált videókat tolt. És ezek nem kicsi csatornák: a macskás sorozat például közel 4 millió feliratkozóval fut, a „űrbe ragadt csecsemő” pedig 1,6 millió követőt szedett össze. A videók között akad, ahol a cicák szétlőnek egy sast, vagy ahol egy „élőhalott” Ronaldo rúgja a labdát.

Ez a jelenség kapta a „slop” (szemét) becenevet: tömeggyártott, fura, groteszk, gyakran értelmetlen tartalom. Az új AI-videók mögött olyan eszközök állnak, mint a Google Veo 3 vagy Elon Musk Grok Imagine rendszere. És bár van, amelyikben már felbukkan valami halvány történetszál, a legtöbb még mindig inkább ijesztően üres és lélektelen.

A YouTube próbál védekezni: például nem fizet reklámbevételt az „ismétlődő és nem hiteles” tartalmakért. Pár csatornát le is tiltottak, de láthatóan nem tudják elfojtani az áradatot. Más platformok sem jobbak: az Instagram Reels tele van olyan videókkal, ahol hírességek fejét állatok testére montírozták, a TikTokon pedig Abraham Lincoln vlogol a színházba indulásáról, vagy macskák ugranak toronyugrást az olimpián.

A kritikusok szerint ez a folyamat az internet „enshittification”-ja: amikor a platformok a minőség helyett a profitot hajszolják, és a felhasználói élmény látványosan romlik. Vagy ahogy egy szakértő fogalmazott: „Az AI-szemét elárasztja az internetet, és lényegében tönkreteszi az online közösségeket.”

A kérdés adott: tényleg erre vágyunk? Hogy a YouTube-ot, TikTokot és Instát olyan végtelen AI-videók uralják, ahol macskák szappanoperáznak és zombik fociznak? Vagy inkább visszaköveteljük az internetünket a kreativitásnak és a valódi emberi ötleteknek?

(A cikk ember és AI összefogásával készült)

Esküszöm az volt a szándékom, hogy most valami olyanról írok, ami nem AI, de egyszerűen csak mesterséges intelligenciával turbózott dolgok kerülnek a szemem elé. Nagy rajongója vagyok a maker mozgalomnak, főként azért, mert egészen hihetetlen mértékben tágítja ki a diákok lehetőségeit. Ha valamit szeretnének, azt meg tudják csinálni, hiszen a mikrokontrollerek, a 3D nyomtatók és társaik már nekik is elérhetőek. A mesterséges intelligencia erre csak rá tesz még egy lapáttal. Remekül látható ez a Bambu Lab nevű, egyre népszerűbb 3D nyomtatókat készítő cég által működtetett oldalon. Ha megnézzük, mi mindent kínál a Makerlab opció (IDE KATTINTVA), elakadhat a lélegzetünk. A saját rajzainkból készíthetünk, mozgatható kütyüt, puzzle-t, vagy szobrocskát, esetleg a fényképünkből saját mellszobrot. Érdemes megmutatni a diákoknak!

Érdekes, és első ránézésre jól működő oldalba akadtunk bele, a neve Unrav.oi, és ITT TALÁLHATÓ. Röviden: annyit ígér, hogy bármilyen tartalmat másmilyen formátumba pakol át - azaz ha feltöltünk egy cikket, abból készít interaktív vizuális reprezentációt, vagy éppen rövid podcast-ot, vagy pntokba szedett összefoglalást, netán egy gondolattérképet. Tudom, hogy elvileg mindezt pl. a ChatGPT-nek is tudnia kellene, de azt tapasztaltam (az 5-ös modell korai szakaszában járunk, amikor elismerten nem működik még jól), hogy a ChatGPT akármilyen kedvesen ajánlgatta, hogy gondolattérképet készít nekem egy cikkből, azt magyarul elég bénán sikerült csak megoldania sokadik próbálkozásra is. Az Unrav.io ebből a szempontból kicsit jobb, bár mondjuk a 'gondolattérkép' és a 'vizuális folyamatábra' majdnem ugyanaz volt, gondolattértékpre elég kevéssé hasonlított. Ugyanakkor interaktív a végeredmény, azaz saját magunk is pakolgathajuk, rendezgethetjük az elemeket. Ez viszony izgalmas. Érdemes próbálgatni egy kicsit, jelenleg 5 átalakítást ad naponta és ingyenesen - ráadásul ezekhez be sem kell jelentkezni - ami iskolai felahsználásra is alkalmassá teszi az oldalt. MIndenesetre a 'legyen minden egyszerűbb ismét' szlogennel nem biztos, hogy ebben a formában egyetértünk :)

A mai ajánlatunk angoltanároknak szól, főleg azoknak, akik szeretnek vita feladatokat használni, vagy éppen emelt szintű érettségire készítenek fel diákokat. Természetesen ezt is meg lehet scinálni egy sima GPT-vel, de itt talán késnyelmesebb, egyetlen lépésben elvégezhető a feladat, és ha nem tetszik az eredmény, akár utólag lehet csiszolni rajta egy fejlettebb LLM modellel. Az ötlet viszonylag egyszerű: beírunk egy bármilyen témát, megadunk hozzá (ha szeretnénk) kiegészítő információkat, majd stílust választunk (pl. legyen analitikus, részletes, vagy éppen kiegyensúlyozott az érvelés), végül kiválasztjuk, hogy hány érvet szeretnék pro és kontra. Kattintunk, és kész. Kimásoljuk, és elkészültünk a vita feladattal az órára. Természetesen a lépéseket le lehet írni, és nagyjából jól összerakható egy klassz prompt is belőle, de ha ezt ők megscinálták nekünk, miért is ne használnánk. Az alkalmazás IDE KATTINTVA látogatható meg.