Még egyszer a pillecukorról
21. századi tanár - 2015. május 22.
Az elmúlt években a pszichológiában egyre fontosabb szerepet kap az önkontroll. Míg néhány évtizeddel ezelőtt az volt az egybehangzó vélemény, hogy a kiegyensúlyozott psziché, a sikeres élet kulcsa az önmegvalósítás és az önbecsülés, de az utóbbi években ezek mellett (vagy ezekkel szemben) egyre több szó esik az önkontrollról, az elhalasztott jutalmazásról mint fontos (legfontosabb) tényezőről. Miről is van szó? Remekül foglalja ezt össze Joachim de Posada előadása (magyar felirattal is IDE KATTINTVA). A ma már klasszikus pillecukor kísérletet ismerteti:
Kisgyerekek elé tesznek le egy kívánatos pillecukrot és azt mondják nekik, hogy ha tizenöt percig nem eszik meg, kapnak egy másikat is mellé. Robban a cukiság bomba ahogy látjuk a magukkal harcoló gyerkőcöket, de az igazi meglepetés a végén csattan: azok a gyerekek, akik ki tudták várni a negyed órát később sikeres felnőttek lettek, akik nem, azok nem szerepeltek olyan jól az életben. Megtaláltuk a siker legfontosabb összetevőjét - mondja az előadó. Az ehavi Scientific American is arról ír, hogy az addikció elkerülésében a legnagyobb szerepe az önkontrollnak van, a legfontosabb szerepe. A cikk odáig megy, hogy az akaraterő fejleszthető képesség, így a viktoriánus iskolák jellemformáló eljárásainak mégiscsak lehetett haszna.
Fontos tanulság lehet ez nekünk tanároknak is, de nem csak azért, hogy fejlesszük a diákjaink önkontrollját és nem is csak azért, hogy kínozzuk őket pillecukorral. A pillecukor tesztnek ugyanis van még egy tanulsága: ez a stratégia csak egy kiszámítható és megbízható világban működik. Csak akkor jó ötlet kivárni a negyed órát, ha a felnőtt betartja az ígéretét. Ha hiába vártunk, nem kapjuk meg a beígért jutalmat, sőt esetleg még azt az egyet is elveszik, ami ott volt előttünk, akkor az az ésszerű, ha azonnal behappoljuk az elénk rakott cukrot. A pillecukor teszt nem csak az akaraterőről és az önkontrollról szól, hanem a világba vetett bizalomról, a világ kiszámíthatóságáról is.
Mi ebből a tanulság nekünk tanároknak? Úgy vélem az, hogy ha formálni akarjuk a diákjaink jellemét elsődlegesen is kiszámíthatóaknak, megbízhatóaknak kell lennünk. A feladatoknál, az értékelésnél az átlátható és kiszámítható szabályok és rendszer a legfontosabb. A gamifikáció nem csak azért működhet, mert fantasztikus játékélményt ad a diákoknak, hanem azért is, mert a megismerhető és kiszámítható szabályok mellett megéri az önkontroll, az erőfeszítés.
Sok olyan technika van, amivel kiszámíthatóbbá tehetjük a tanításunkat. Ilyen például, ha egy-egy tanegység előtt odaadjuk a diákoknak a pontos leírást arról, hogy mit fognak tanulni, hogyan lesznek értékelve, mi mennyit számít a jegyükbe. Még hasznosabbak lehetnek az olyan értékelőlapok, amik részletesen adják meg az értékelésünk szempontjait. Ezekre találhatunk jó példákat a Rubistar oldalon (ITT ÍRTUNK RÓLA). Legyünk mi tanárok megbízhatók és kiszámíthatók és akkor a diákjaink is sikeresebbek lesznek!
