Hatékony és káros technológia: ezt mondják a kutatások
Vezércikk - 2024. szeptember 7.
Hatalmas vihart kavart a mobiltelefonok használata VS korlátozása kérdéskör. Erről sokat írtunk már, és most nem szeretném ezeknek az írások számát gyarapítani, ehelyett megpróbálok röviden pár kutatást összefoglalni, amelyek a digitális technológia pedagógiai hasznát járja körbe. Az állítások, amelyeket igazolni, vagy cáfolni akartak a kutatók az alábbiak voltak: 1) a digitális eszközök puszta jelenléte hatással van a tanulás hatékonyságára, 2) az írás-olvasást tanító applikációk mögött komoly kutatások állnak, 3) és végül, hogy egy 'tanító' applikáción eltöltött idő, és/vagy a tanulás gyakorisága korrelál a tanulás hatékonyságával, azaz minél többet és többször tanulunk, annál hatékonyabb a tanulási folyamat.
A kutatásokat az Edutopia szakmai oldal foglalta össze, és minden egyes hivatkozott szakmai cikkhez IDE KATTINTVA megtalálható a link.
Először arra kell emlékeznünk, hogy azért rengeteg kutatás létezik, és ez a gyűjtemény nem kifejezetten törekszik az egyensúlyra, inkább azokat a kutatásokat emeli ki, amelyek azt igazolják, hogy a technológia nem mindig és minden formában hasznos. Nemrég egy podcast-ban kérdeztek arról, hogy ha a TanárBlogon annyira sok cikk szól a telefonok hasznosításáról, akkor miért gondolom azt, hogy nem feltétlenül rossz ötlet a telefonok használatának korlátozása. Szerintem ez egy nagyon fontos kérdés, mivel sokan azt gondolják, hogy a 'telefon jó', vagy a 'telefon rossz', és amikor ezt árnyalni próbálja valaki, akkor lesöprik, mert 'valamelyik oldalhoz' tartozik. Én azt gondolom, hogy a telefonok használata lehet jó, és lehet rossz is, attól függően, hogy mire és miért használjuk.
Egy szélsőséges analógiát megengedve: tegyük fel, hogy egy iskolában az osztálytermekben becsapódnak az ajtók, és ezért nem lehet rendesen szellőztetni, fülledt a levegő. Ezután valaki kitalálja, hogy az iskolai laptopokkal kiválóan ki lehet támasztani az ajtót, és sokkal kellemesebb és egészségesebb, meg hűvösebb a tanterem. Ezután valaki elveteti a laptopokat az ajtókból (betiltja, ha tetszik), erre ismét becsukódnak az ajtók, és ismét fülledt lesz a teremben a levegő, ami senkinek sem jó. Azaz: követeljük vissza a laptopokat, hogy megint kellemesebb, jobb környezetben tudjunk tanulni. Aki elveszi, az szemét, mert a gyerekekkel szúr ki, aki nem veszi el, az törvényszegő anarchista. Miközben a lényegi kérdéseket elfelejtjük feltenni:
1) vajon biztos, hogy erre jó egy iskolai laptop? 2) nem lenne esetleg az praktikusabb, hogy ahelyett, hogy az iskolákat kötelezzük arra, hogy 'vegyék el a laptopokat', és 'oldják meg a szellőztetést', esetleg azt mondanánk, hogy 'nézd, erre nem igazán használható egy laptop, viszont itt van ez a 6 módszer, amivel kiválthatok, pl. az ék, és ezeket az iskolád rendelhet. Cserébe, a laptopokat tanulásra kell használni, ehhez mutatunk remek ötleteket. Gondolkozzatok el ezen, szervezzétek meg, segítünk, és mondjuk egy éven belül az ajtót ékekkel támasztjuk ki, a laptopokat pedig a tanulás szolgálatába állítjuk'.
Rátérve az első kutatási kérdésre: azt találták a kutatók, hogy a kinyitott, elérhető digitális eszközök rontják a teljesítményt. Például azok a főiskolai hallgatók, akik előtt ott a gép, és megjönnek az értesítéseik, rosszabb minőségű jegyzeteket készítenek. Ehhez nem is kell, hogy bekapcsolva legyen, elég, ha fizikailag elérhetőek az eszközök. Azaz, amikor azt az érvet halljuk a telefonok használata mellett, hogy 'az órán egy film címe nemjutott eszembe, és egy diák azonnal megkereste a telefonján'? önmagában nem értelmezhető. ha hozzátesszük, hogy ilyenkor azonban a telefonon megjött 4-5 értesítést, új posztot, reakciókat stb. megnézte, és ezzel mondjuk 2-3 percre kiesett az órából, vajon megérte-e az a filmcím?
Egyre több applikáció kínál azonnali sikert, olvasás, írás, alapkészségek, matematika. Az érdekesség az, hogy ezek az oldalak a legritkább esetben táplálkoznak komoly kutatási háttérből. Azaz, leginkább valaki kitalálja, hogy ez valószínűleg így lehet jó, megcsinálja az oldalt, és elkezdi árulni a tartalmakat. Egy tanulmány azt mutatta ki, hogy a korai alapkészség fejlesztésére árult applikációk 77%-ban semmilyen tudományos magalapozottsággal nem rendelkeznek. Ez különösen szembetűnő a mesterséges intelligenciát használó applikációk esetében. Vajon hirtelen olyan komoly kutatások értek be szakmailag, hogy több ezer pedagógiai alkalmazás nőtt ki a földből? Vagy inkább van szó, hogy okos emberek rájöttek, hogy az egyes iskolai feladatokra (pl. házi feladat javítása) hogyan lehet egy prompt-ot írni, majd erre egy felhasználói felületet húzni, és már csak egy izgalmas brand név kell, és mehet a marketing.
'Ha naponta 10 percet töltök el ezzel a nyelvtanító applikációval, az is több, mint a semmi' - gondolhatják sokan. A kutatások nem ezt mutatják sajnos. Sem az eltöltött idő, sem a használt gyakorisága nem igazán számít, ha nem jól van összerakva az applikáció. Azaz, rengeteg időt és energiát dobhatunk egy feneketlen kútba, gyakorlatilag 0 hasznosulással. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek jó alkalmazások, pusztán arra figyelmeztet, hogy ha valami túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, az általában nem is igaz. teszteljük le, próbáljuk ki mi magunk, találjuk ki, hogyan lehetne a hatékonyságot mérni, keressünk amennyire lehet objektív mérési pontokat, és ha tényleg jó, használjuk. Ne dőljünk be egy izgalmas marketing szövegnek, és ne rohanjunk hanyatt-homlok az app store-ba, csak azért, mert egy applikáció jó ötletnek tűnik. nem elsősorban az ötleten múlik a hatékonyság, hanem a kivitelezésen.
Összefoglalva, érdemes a részletekbe is belenézni, több oldalról, kritikusan megvizsgálni egy problémát, mielőtt sablonos, szélsőséges válaszokat adnánk rá.