Hasznos az AI?
Vezércikk - 2026. szeptember 6.
Az oktatásban valahogy mindig feltűnnek csodaszerek, messiások és többnyire az a sorsuk, mint az önjelölt messiásoknak lenni szokott. Jobb esetben kiderül, hogy a beígért fantasztikus változás, forradalom és csodaszép jövő csak nagyon korlátozottan igaz, rosszabb esetben pedig az derül ki, hogy semmi sem igaz az ígéretekből, sőt adott esetben az ellenkezője az. Így járt például a szóképes olvasástanulás módszere, amit a ’70-es években az egész országban bevezettek, bár alapos tudományos bizonyíték nem volt a hatásosságára. Míg az angol nyelvben az első 2-300 szó megtanulásához akár még hatékonyabb is lehet, a hagyományos betűzésnél, de a továbblépés már ott is nehézkes, a magyar nyelv sajátosságai miatt még ez a hatás sem figyelhető meg. A szókép vitát végleg és vitathatatlanul a modern fMRI vizsgálatok zárták le, kimutatva, hogy az olvasás során az agy nem képeket tárol, tehát erre alapozni a tanítást sem célszerű.
Kicsit hasonló a helyzet a számítógépek iskolai használatával, a várakozások felülmúlták a tudományos vizsgálatok eredményeit. Természetesen a laptopot minden gyereknek programok a politika számára népszerűek, lehet fotózkodni az átadott gépekkel, a program modernnek tűnik, és talán a zsíros közbeszerzések is vonzóak egy politikus számára. Sok országban volt kisebb vagy nagyobb laptop program, de a mérések alapján vitatható a hatásuk. Nem könnyíti meg a tisztánlátást, hogy nem egyszer egyéb reformokhoz kötve zajlott a számítógépek bevitele a tanításba, így nem könnyű eldönteni, hogy a látott javulás például a PISA eredményekben (például Portugáliában, Észtországban) biztosan ennek tudható-e be. Sok a kiábrándító eredmény is (Uruguay, Izland, Ruanda), összességében azt lehetett megállapítani, hogy a többnyire választásokhoz kapcsolódó hardver-eső (ilyet láthattunk mi is) néha még kifejezetten káros is, a nagyon tervezett, a pedagógiára fókuszáló programok pedig hozhatnak valamennyi sikert.
Hogy ez így van, annak nem kellene igazán meglepőnek lennie. Az iskolai számítógép használat apostola Seymour Papert már 1996-ban írt arról, hogy a számítógépek bevezetése az iskolába a teljes pedagógia újragondolása nélkül tökéletesen értelmetlen. Érdekes jóslatot is mond: A megújulás az iskolán kívülről érkezik majd, amikor a diákok otthon használják ezeket az eszközöket. Izgalmas vitaindító lehet, hogy miben és milyen mértékben volt igaza, de meglehet, nincs sok időnk foglalkozni vele, mert itt van a következő messiás, most éppen az AI.
Miről szól még a cikk? Az eddigi legnagyobb tudományos vizsgálatról az AI használatáról. Arról, hogy miként lehet a vizsgálatot félreértelmezni és milyen következtetéseket érdemes levonni belőle.
Ahhoz, hogy ne essünk bele ugyanabba a csapdába, amibe már olyan sokszor, érdemes kiemelet figyelmet fordítani tudományos kutatásokra, amik az AI oktatási használatát vizsgálják. Talán a legnagyobb ilyen jelent meg június végén, most még csak úgy nevezett preprint formában (ITT OLVASHATÓ). Svéd és hongkongi kutatót vizsgáltak közel harmincezer kínai diákot több mint két éven át. A diákok folyamatosan jelentették, hogy mennyi ideig, mire és milyen AI eszközt használnak, majd ezt vetették össze a házi feladatok, iskola dolgozatok és Kínában nagyon szigorú egyetemi felvételi vizsga eredményeivel. A vizsgálat azt találta, hogy a diákok 18%-kal jobban teljesítettek a házi feladatokban, ha használtak AI-t és ráadásul ehhez csak kétharmad annyi időt kellett foglalkozniuk a feladattal. Miután elkezdték használni az AI-t, fél éven belül 20%-kal romlott az eredményük az iskolai dolgozatokban. Az AI használók az egyetemi felvételin 18%-kal, a gimnáziumi felvételin 24%-kal teljesítettek rosszabbul, mint azok, akik nem használtak AI-t a tanulásban. Érdekes részlet, hogy ezt a romlást az AI használó diákok 80%-a hozta össze. Kiderült, hogy azok, akik ugyanannyit foglalkoztak az AI használat mellett is a házifeladatokkal (Kínában vagyunk, heti 55-60 órát), mint azok, aki nem használtak AI-t, ugyanúgy teljesítettek a teszteken, mint a nem használó csoport.
A vizsgálat kapcsán felmerülhet pár elvi kritika. A legerősebb ilyen, hogy mivel a tesztek egy AI előtti tudás-paradigmából építkeznek, adatokat, reprodukálható ismeretelemeket kérnek számon, nem csoda hát, hogy az AI használók, akiknek már másfajta tudásra van szükségük rosszabbul is teljesítenek. Olyan ez, mintha már puskával vadásznának az emberek, de a vadász vizsga továbbra is parittya-hajításból lenne. Amíg nem találjuk ki, hogy miként mérhető az AI világban is érvényes tudás, addig nincs értelme az AI-val segített tanulást mérni.
Miközben természetesen igaz, hogy az AI látványosan és alapjaiban alakítja át a munka világát, radikálisan rendezi át azt, hogy mi számít hasznos és értékes képességnek és erre az iskolának valahogyan minél hamarabb reagálnia kell, ez a felvetés nem elegendő ahhoz, hogy elhessegessük a kifejezetten aggasztó eredményeket. Fontos látni, hogy a hatás a kifejezetten komplex, gondolkodós, problémamegoldó felvételi feladatok esetében is ugyanúgy jelentkezett. (Lényeges lehet, hogy a három évvel fiatalabb diákoknál sokkal erőteljesebben, mintha ők kevésbé lennének ellenállóak az AI csábításának.) A fenti kritikával kapcsolatban az is felvethető, hogy az oktatásnak a készségek kialakítása és fejlesztése a célja, míg a munkában azok használata a fontos, így nem lehet ugyanolyan tevékenységet megkövetelni az iskolától, mint amit a munkában végez valaki. A legfontosabb tanulság összességében mégiscsak az, hogy a tanulási eredményt nem az AI használat, hanem annak milyensége határozza meg. Akik kevesebb erőfeszítést tettek a tanulásba, sokkal rosszabb eredményt értek el. (Bár bizonyos tekintetben még mindig pozitív a szaldójuk, 30%-kal kevesebb idő alatt csak 20%-kal rosszabb eredmény. A nagy kérdés, hogy mire használták például a felszabaduló időt?) A fő kérdés tehát nem az, hogy milyen eszközt használnak, hanem az, hogy az eszköz végzi el a feladatot, vagy a diák. Ha a feladatvégzésre használják, tanulás is kevésbé lesz sikeres. Visszatér itt a jól ismert pillecukor dilemma, meg tudjuk-e tanítani a diákjainknak, hogy távolabbi célokért érdemes a jelenben erőfeszítést tenni?
Az igazi házi feladat nekünk tanároknak pedig az, hogy mi lehet olyan feladat és olyan ellenőrzés, ami egyfelől fejleszti a szerintünk szükséges képességeket, másfelől az AI használata mellett is ráveszi a diákokat a munkára. Aki tudja a választ, mindenképpen szóljon!
