Digitális tanulás vagy 'formális teljesítés'? Nyolc fontos jel
- 2020. november 30.
A digitális munkarend ismét a középpontba került, hiszen sokan kényszerülnek otthonról tanítani és tanulni. Kétségtelen, hogy az iskolák nagyobb része tett lépéseket az oktatás megszervezéséért, ám ezek gyakran adminisztratív lépések (pl. olyan keretrendszert kell használni, ahol lehet a ki- és a belépéseket logolni, vagy szabályozzák, hogy az órák max. 80%-át szabad megtartani online, vagy éppen kötelező a diákoknak bekapcsolt kamerával részt venni az órán, ellenben igazolatlan hiányzásnak számít). Mindezzel nem is lenne persze baj, hiszen ez (is) fontos szerepe egy iskola vezetésének. Ugyanakkor, minél jobban sikerül az eredeti, 'offline' szabályozást a digitális térbe átültetni, annál inkább fejlődnek ezen szabályok elkerülésére is a mechanizmusok (mondjuk a diákok részéről). Azonban, ha valóban tanulás történik (nem csak tanítás), kisebb eséllyel veszítjük el a diákokat, mintha csak a formális megfelelésre törekvő 'teljesítés'. Az alábbiakban összegyűjtöttünk nyolc olyan jelet, amelyek alapján könnyebb eldönteni, hogy 'formális teljesítés' vagy 'tanulás' történik. Természetesen megoldást is kínálunk, a Digitális tanulás tananyag (IDE KATTINTVA).
1. Ha nincs digitális keretrendszer
Ha minden tanár ezerfelé kommunikál, és sok csatornán kell folyamatosan gyűjtögetni az információkat, valószínűleg nem lesz tanulás. Ha rendszer van, egy, vagy két csatorna, digitális házirend, általában a diákok számára érthetően és élhetően kitalált keretei vannak az oktatásnak, akkor történHET tanulás (önmagában ettől még nem fog).
Vajon a keretrendszer garancia arra, hogy digitális tanulás történik? Dehogy! Gondoljunk bele abba, ha nekünk kellene egy széken egyfolytában, szótlanul 5 órát végigülnünk. Mi is ZOOMbik lennénk a nap végére.
2. Ha a tanár dolgozik
Ha a diák nem csinál semmit, csak 'ülőhalott' a gép képernyője előtt, szintén nem a tanulás folyamata az, ami leköti, sokal inkább az Among us. Ahhoz, hogy tanuljon, aktívan részt kell vennie ez órán. Nem számít annak, ha 'nem ért valamit, nyugodtan kérdezhet'. A legtöbb gyerek nem fog. Ki kell talánunk azt, hogyan és milyen aktivitás fogja a tanulóinkat jelemezni az órán. Ha semmilyen, akkor nagyrészt kidobott idő az óra (persze nem mindig, egy jó töri előadás 45 percben egy érettségiző diáknak megváltás és érdekes lehet, de talán nem ez a többség).
3. Ha a tanár nem tudja, hogy mit csinál a diák
Ha nincsenek olyan - órák közben is használható - visszajelző mechanizmusok kiépítve, amelyek segítenek abban, hogy a tanár képet alkothasson arról magában, hogy mivel foglalkoznak a tanulók, szintén nem bízhatunk tanulásban. Próbáljunk meg egy offline tanteremben egy órán át háttal tartani az órát a diákoknak, körülbelül hasonló érzés. Nem elsősorban azért, mert 'rosszalkodnak', inkább azért, mert nem látjuk, hogy ki érti, ki nem, kinek lehetnek gondjai, ki telefonozik, mert unatkozik stb. Ezek nélkül teljesen elveszetté válhat egy tanár.
4. Ha nem adunk visszajelzést
Érdemes elgondolkodni azon, hogy az egyes diákok órai (vagy órán kívüli) munkájára mikor, és milyen formában adunk visszajelzést? Ha jegyet írunk be, de nem mondjuk el, nem írunk semmilyen visszajelzést, nem gondolhatjuk, hogy a diákok képessége, tudása épülni tud. Attól, hogy '3 közepes' nem fogják tudni, hogy mit rontottak el, vagy mit kellene még megtanulniuk, esetleg másképpen csinálni.
5. Ha a tanár sem gondolja komolyan
Amennyiben olyan eszközt használunk (pl. egy tesztmotort), ahol nyilvánvalóan ki lehet puskázni a megoldást (pl. elég egy screenshot-ot küldeni az elkészített tesztről), illetve nincs valójában szüksége a diáknak arra, hogy gondolkodjon, mi se gondoljuk azt, hogy ő a 10 ütemes teszt elvégzése során sokat fejlődött.
6. Amikor meg sem próbáljuk
Sokszor volt tapasztalható, hogy egyfajta bénultság vett erőt sok tanáron, és gyakran ez nem is oldódott ki. Sikerült 'elkerülő' mechanizmusokat kitalálni (pl. Google drive-ba feltöltött jegyzetek), de alapvetően az őszi digitális munkarend valójában nem sokban különbözik a tavaszitól - talán annyiban, hogy ha most kötelező a KRÉTA-ban órát tartani, akkor azt megteszi - egy PPT-t pörgetve, és végigbeszélve az órát.
7. Amikor megpróbáljuk, de nem igazán értjük, miért is jó ez
Sokan akár komoly erőfeszítést is tesznek azért, hogy a pedagógiai palettát újabb technikákkal, módszerekkel színesítsék. Ilyen például a flipped classroom - azaz a kifordított osztályterem. Ennek egyik fontos eleme az, hogy a 'tananyagot', amit elmondanánk az órán, felvesszük és egy videóban megosztjuk a diákokkal az óra előtt. Ettől azonban sajnos nem lesz még tanulás, hiszen ez feltételezi azt, hogy a tanórán viszont interaktív megbeszélés, gyakorlás, tanulás történik. Ha az órán beszélünk 45 percen át egy PPT-ről, majd csinálunk egy 15 perces videót szintén egy PPT-vel, és a következő órán ismét egy PPT-t pörgetünk, akkor nem történt más, mint, hogy 'kiterjesztett osztálytermet' hoztunk létre a szó nem hatékony értelmében.
8. Ha a tanár 'túltolja'
Mivel az időérzékelésükn megváltozik az online tanulás során, néha (merő jóindulatból) a lehető legtöbbet próbálunk segíteni a diákjainknak. Ilyenkor lesz az, hogy az összes óránkat megtartjuk, ÉS még szombaton is hirdetünk egy kétórás fakultációt. Nem kötelező, persze, de 'nagyon meg lennék lepve, ha enélkül sikerülne rendesen megtanulni az anyagot'.
