A kvarclámpa, a bennszülött és a jeti
Vezércikk - 2017. augusztus 3.
Kisgyerekkoromban nagyapám hetente leültetett minket a maga által eszkábált kvarclámpa elé, ahol aztán fél órát ülnünk kellett fejünkön a szintén általa készített szemüveggel. Meg volt győződve arról, hogy nagyon jót tesz nekünk ezzel, hiszen így lesz elég D-vitaminunk, ami nélkül girbe-gurba angolkórós unokái lennének. Ma már tudjuk, hogy a D-vitamin pótlást tablettában érdemes beadni és a kvarcolás jobban segítette a bőrrák kialakulását mint a helyes csontképződést. Mindez egy olyan tudományos összefoglaló (review) kapcsán jutott eszembe, ami pár napja megjelent mindenféle hazai lapban is.
Az eredeti cikket (The myths of the digital native and the multitasker, Paul A. Kirschner & Pedro De Bruyckere, Teaching and Teacher Education 67 (2017) 135-142, http://dx.doi.org/10.1016/j.tate.2017.06.001) szemlézte a Nature és ezt követően hazai lapok is írtak róla. Érdekes azt is megnézni, hogy az amúgy kifejezetten konstruktív cikk miként torzul a terjedése során és hogyan szól egy idő után arról, hogy elhibázott minden olyan oktatáspolitikai lépés, ami digitális eszközöket enged az iskolába.
Az eredeti írás összefoglalja, hogy a tudományos kutatások mit mondanak a fiatalabb generációk eszközhasználatáról valamint a többszörös figyelemről. Elég egybehangzó a szemlézett vizsgálatok következtetése: az úgynevezett digitális bennszülöttek nem jobbak a technika használatában, mint a digitális bevándorlóknak nevezett idősebbek. Azt is megállapították, hogy a figyelem megosztása nem segíti a tanulást. (Izgalmas lenne itt kitárni arra, hogy a vizsgálatok vajon milyen tanulásról is beszélnek, kreatív problémamegoldásról vagy elsődlegesen memorizálásra épülő tudásról, de ez nagyon messzire vezetne). Ez így magában azért még nem hallatszik annyira meglepő eredménynek. A (főként az eredeti cikkről szóló népszerűbb írásokban) levont következtetések között viszont már van egy-két érdekesebb dolog. Több írás is említi, hogy a vizsgálatok szerint tehát hibáznak azok a tanárok, akik engedik a diákjaiknak, hogy szabadon SMS-ezgessenek az órán vagy, hogy a hozd a magadét (BYOD) projektekben így a diákok a tanulás helyett mindenféle egyebet csinálnak majd. Én ugyan még nem hallottam olyan tanárról, akik azt mondta volna, hogy az ő óráján nyugodtan bárki nyomkodja a telefonját, függetlenül attól, hogy annak bármi köze van-e a tanuláshoz és arról sem, hogy bárhol a BYOD program azt jelentette volna, hogy a saját gépével azt csinál a gyerek, amit csak akar. Ha vannak ilyenek, biztosan hülyeséget csinálnak, de inkább tűnik ez afféle madárisjesztő-érvelésnek, amikor kitalálunk valamit, ami nem létezik, majd elmondjuk, hogy az mennyire rossz dolog.
Az, hogy a digitális bennszülött metafora félrevezető, sőt egyenesen káros is nem új gondolat, 2011-ben írtunk róla mi is (ITT). Az sem új gondolat, hogy a diákokat meg kell tanítani arra, hogy használják a digitális eszközöket a tanulásban,ezért született például a digitális tanulásmódszertan tananyagunk is. Ami a cikk legfontosabb megállapítása: sok kutatásra van szükség, hogy eldöntsük, mi és miként hatékony a tanításban. Amíg ez nincs meg, úgy járhatunk, mint a kvarclámpával: van már technikánk és tudjuk, hogy fontos a D-vitamin, de közben mégis olyat csinálunk ami nem segít sokat, sőt akár még káros is. Az oktatás megváltozása és megváltoztatása is folyamat, de ezt a folyamatot a legjobban úgy hátráltathatjuk, ha az alapos kutatások helyett a szenzációkat keressük mindenhol.
Egy érdekes megjegyzés a végére, az eredeti kutatás és több arról tudósító cikk is azt írja, hogy a digitális bennszülött olyan, mint a jeti, amit még senki sem látott bár el tudja képzelni. Én eddig meg voltam győződve arról, hogy 2011-ben ezt a hasonlatot én találtam ki, de úgy látszik másnak is eszébe jutott.
