A jó kérdést feltenni - ChatGPT vs. oktatás

Ezt a definíciót a ChatGPT maga generálta arra a kérdésre adott válaszként, hogy mi az a ChatGPT. Begépeljük a kérdést, és jön is a válasz. Nem csak angolul, magyar nyelven is, gyönyörűen, összeszedetten, szépen megfogalmazva. Kikeresti nekünk a releváns információkat, megírja a kifejtős esszénket, tanácsot ad, hogy a hűtőnkben található alapanyagokból mit tudunk összeütni. A leggyakoribb oktatási aggály amit felhoznak ennek kapcsán, hogy akkor most feleslegessé válik mindennemű tudás, a diákok ezzel fognak beadandót íratni, a tanárok munkája feleslegessé válik. A következőkben megróbáljuk a problémát kicsit máshonnan körüljárni, mert talán nem a jó kérdést tesszük fel a ChatGPT oktatástranszformáló hatása kapcsán. Ez a nem jó kérdés arra irányul, hogy hogyan éljünk túl annak ellenére, hogy a mesterséges intelligencia ilyen szintre fejlődött. Pedig a konstruktív irány úgy hangzana, hogy: Milyen lehetőségeket és kihívásokat rejt az OpenAI Chat szolgáltatása? Hogyan segítsek a diákjaimnak, hogy jól tudjanak élni ezzel az eszközzel? Milyen új készségeket kell elsajátítaniuk ennek az új online környezetnek a legoptimálisabb használatához?

Egészen biztos, hogy átalakul minden, amit eddig a készségfejlesztésről gondoltunk. (A lexikális tudáshoz való viszonyunk már rég megváltozott, ahhoz a Google is elég volt.) Lássunk néhány példát, persze a teljesség igénye nélkül, amit a változás érinteni fog, érintenie kell, és tanárként adaptálódnunk kell hozzá.

Először is eddig egy keresőmotor használatakor magunknak kellett szortírozni az információkat a találatok alapján. Fontos szerepet kapott a “scanning” és “skimming”, azaz a szöveg átfutásának és meghatározott információk kiszúrásának képessége, mint meghatározó olvasási stratégia. A diákoknak a globális és célzott szövegértése is ebben a nagy mennyiségű szövegben való gyors tájékozódást kellett hogy támogassa, ehhez kellett igazodni. Most viszont a kérdésünkre számos találat helyett egy relatíve rövid, összeszedett választ kapunk, amit nem átolvasni kell, hanem elolvasni, mélységeiben megérteni, értelmezni, felfogni. Egy infomációkeresés során tehát lényegesen máshogy kell a kapott adatokat feldolgoznunk.

Másodszor a kritikai gondolkodás kérdéskörét írja át jelentősen a ChatGPT, egészen annak specifikus formáit, mint például a médiatudatosságot is érintve. Eddig megtanítottuk a diákjainknak, hogy az információnak mindig ellenőrizzék a forrását, kontextusát, szerzőjét, időpontját, és ezek fényében értelmezzék az olvasottakat. Tanítottuk, hogy több forrásból tájékozódjanak, keressék a plurális nézőpontokat, az objektív és szubjektív skálán igyekezzenek jól manőverezni. Most nincs többé jól látható megjelölt forrás, nincs szerző, nincs kontextus, nincs többszempontú mérlegelés. A ChatGPT van. Most pedig szívem szerint azt mondanám, hogy ez veszélyes, helytelen, befolyásoló, elbutító. De nem tudom ezt mondani, mivel az elmúlt napokat azzal töltöttem, hogy provokáltam a mesterséges intelligenciát. Próbáltam vele olyat mondatni, amit maga is megbán, valami igazán elfogadhatatlant, kritizálhatót, valami embertelent. Kikértem a véleményét a magyar politikáról, kérdeztem a holokausztról, Donald Trump klímaváltozással kapcsolatos álláspontjáról, hogy csak néhányat említsek. Minden egyes alkalommal olyan korrekt, végtelenül értelmes, mérlegelt, átgondolt választ kaptam, amit félő, hogy az általam legjobban tisztelt emberi elmék is csak legjobb pillanataikban tudnának megfogalmazni. Így állunk, félelmetes és fantasztikus egyszerre. Hogy ezzel pontosan mit lehet kezdeni tanárként, az jelenlég még nyitott kérdés, de egy biztos, át kell értékelnünk mindent, amit kritikai gondolkodás címén eddig tanítottunk.

Ezzel kapcsolatban fontos változás, hogy eddig az interneten kulcsszavakkal kerestünk, most pedig konkrét kérdésfeltevésre vagy kérés megfogalmazására van lehetőségünk. Ennek nyomán külön hangsúlyt érdemelne az oktatásban innentől fogva a helyes kérdésfeltevés tanítása. Ez eddig egy magasabb szinten jelent meg témaként, mint egy kutatásmódszertani kérdés. Egy kutatás során az első és legfontosabb mozzanat, hogy egy korrekt kutatási kérdést meg tudjunk fogalmazni. Nem is az feltétlenül a nehézség, hogy aztán erre választ adjunk, hanem hogy olyan legyen a kérdésünk, amire értelme van választ adni. Meglátásom szerint a ChatGPT is pontosan így működik. Ugye hülye kérdésre hülye választ, és persze fordítva. Meg kell tanulnunk és tanítanunk tehát a pontos és célzott kérdésfeltevést, ami nem annyira magától értetődő feladat.

Harmadrészt fontos átalakulás jön az íráskészség kérdésében. Ezzel rá is léptünk a tanárok félelmeinek tyúkszemére, hogy majd a diákok ezzel csalnak, ezzel írnak meg minden feladatot. Itt most egy másik nézőpontot emelnék ki. A ChatGPT képes arra, hogy szedett-vedett szövegünket nyelvtanilag és stilisztikailag kipolírozza. Innentől kezdve ez összes erre fordított energia már inkább művészetté válik, hiszen az egyedüli szöveggondozási feladatunk körülbelül a struktúra kialakítása marad. Például itt merül fel a provokatív kérdés, hogy van-e értelme olyan készséget magas szintre fejleszteni a tömegoktatásban, amire már van eszköz. Persze helyesítás-ellenőrzők eddig is léteztek, de ez egy egészen új dimenziót nyit meg. Ráadásul a hatásöre nem csak formailag, de tartalmilag is mind az akadémiai, mind a kreatív írást is új perspektívába helyezi.

A diákok élete mellett a tanári kompetenciákat, és a tanárok élethosszig tartó tanulását is alaposan átrendezi az új eszköz. Az egyik legkézefekbőbb a számonkérés és értékelés módszertanának újragondolása, hiszen meg kell tanulnunk olyan mérési módokat alkotni, ami valóban próbára teszik a diákokat, és olyat kérnek számon, amit van értelme megtanulni. Másrészt a tervezés folyamatát is forradalmasítja a platform, hiszen csak meg kell kérni a robotot, hogy generáljon egy táblázatot az összes amerikai elnökről és a kutyája nevéről, és már csak ki kell törölnünk pár információt és kész is a behelyettesítős feladat. Az anyaggyűjtést, videók, érdekességek keresését elvégzi helyettünk a gép. Ki hitte volna, hogy egy mezei tanárnak valaha ilyen asszisztense lesz…

Végezetül minden bizonnyal lesznek, akik majd nem jóra használják fel a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségeket, de ez valószínűleg a kőbalta óta minden új eszközre igaz, amit az ember a keze közé kapott. Nem azon kell gondolkodnunk tanárként, hogy hogyan vívjunk szélmalomharcot a technológia ellen, hanem hogy hogyan mutassunk utat és adjunk eszközöket a diákjaink kezébe ahhoz, hogy a változó világ változó technológiái között ne csak eligazodjanak, de konstruktívan használják fel azokat. A jelenlegi, túlterhelt és óriási mennyiségű tananyagból talán a mesterséges intelligencia megfelelő használata mutathat majd kiutat valamiféle valódi “21, századi tudás” felé?