Krízisben van a természettudományok oktatása jelentik ki sokan és sokszor. Az USA, az Európai Unió komoly programokat indít, hogy megoldja a válságot. Ezek a programok (amiket például a Scientix oldalon találhatunk meg) elsődlegesen a természettudományos pályák és szakmák népszerűsítéséről szólnak, ugyanis a világgazdasági versenyben jelent hátrányt, ha nincs elég informatikus, mérnök, kutató, világszerte a legtöbb szabadalmat már most is Kínában nyújtják be, Európa igencsak le van maradva. Mindeközben a tudományos pályák népszerűsége az egyes országokban fordítottan arányos a fejlettségi indexszel. Miközben Norvégiában és Japánban nem érdekli ez a karrier a gyerekeket, Gabonban és Szváziföldön az diákok álma, hogy tudósok, mérnökök legyenek.

Egy YouTube csatornát ajánlunk ma a természettudományokat vagy éppen az angolt tanítók figyelmébe. A SciShow csatornájában 4-5 perces kis klipek járnak körbe egy-egy témát látványosan, érdekesen. A pergő beszédű előadók mellett animációk, grafikák is segítik az adott dolog megértését. Ugyan a filmecskék angolul vannak, felirat elérhető hozzájuk, ami segítheti a megértést.

Az anekdota szerint Karinthy Frigyes végzett el egy kísérletet, hogy megállapítsa a vicc terjedési sebességét. Mi most egy hasonló kísérletet végezhetünk el a modern technika segítségével, mekkora a hülyeség terjedési sebessége? Vagy, hogy pontosabban, tudományosabban tegyük fel e kérdést: mi terjed gyorsabban az internetnek köszönhetően a pontos vagy a pontatlan információ?

A tankönyvek tele vannak olyan információkkal, amik nem igazak. Néha azért, mert le kell egyszerűsíteni dolgokat, amikor az atomszerkezetről van szó nem kezdhetünk a Schrödinger egyenletekkel hetedikben, ehelyett pályákon szaladgáló golyókat rajzolunk, még ha ez nem is fedi azt, amit ma tudunk erről a témáról. A gravitáció tanításakor sem megyünk bele abba, hogy a tér-idő görbület hogyan befolyásolja Newton törvényeit. Vannak azonban olyan állítások is, amik egyszerűen hamisak és nem hogy nem szolgálják, hanem megnehezítik a megértést, mégis szinte kiirthatatlanok. A tankönyvek átfutási ideje hosszú, ezzel esetleg magyarázható, hogy miért maradnak benne megcáfolt információk, de azt várnánk, hogy az internet segít a hibák kiküszöbölésében, nyilván az információs szupersztrádán csak a legújabb és legpontosabb információkat tárjuk a diákok elé. Lássuk valóban ez-e a helyzet!

A World Library of Science egy komplex oldal, rengeteg anyaggal, sok témában, közérthetően. Kellemes gond, de azért mégiscsak gond, hogy a gimnáziumokba egyre jobb nyelvtudással érkeznek a diákok (tudom, sok helyen a gimi végére sem tudnak semmit, és a szakadék csak nő, de attól még van jópár iskola, ahol azt tapasztalják, amit én is). Szóval, ezeknek e gyerekeknek nem elég már egy nyelvkönyv, hiszen ha megvan a B2-es (középfokú) nyelvvizsgájuk (vagy a nyelvtudás ezen a szinten), akkor nagyon nehéz olyan könyvet választani, amely leköti őket (főleg, ha már 8 éve tanulnak angolul, és a 9. könyvvel próbálkozunk). Élhető alternatívát kell hát keresnünk, hogy értelme legyen a nyelvoktatásnak ezen a szinten is - és erre a tartalom alapú órák remekül használhatóak. Tanítsunk valamit, ami nem azért érdekes, mert angol, hanem azért, mert önmagában az, csak éppen angolul van. Erre nekem nagyon bejött a World Library of Science (ITT TALÁLHATÓ ), hiszen praktikusan, jól használhatóan tárgyal érdekes témákat ( IDE KATTINTVA érhető el pl. egy dopping-ról szóló anyag, ami remekül használható haladó nyelvtanulókkal).

Aki kirándul, diákokat visz a természetbe, biztosan találkozott már tanösvényekkel. Olyan útvonalak ezek, amiken időről időre táblák segítik az adott környék megismerését, bemutatva azok élővilágát, természeti kincseit. Ha tanösvényeket keresünk, érdemes a Tanösvények oldalra ellátogatni, ahol több száz ilyen útvonalról kapunk részletes leírást (helyszín, pontok száma, az ösvény hossza, témája stb.), külön tanösvénykeresője van a nemzeti parkoknak is. Mi azonban most nem egy már előre elkészített útvonalat jártunk be, hanem a diákok maguk készítettek egyet az erdei iskolában. Természetesen nem kezdtünk el táblákat felállítani, a mi tanösvényünk virtuális volt és a következő lépésekben készült:

Mit mondjunk a diákunknak, ha megkérdezik, minek kell fizikát/kémiát/biológiát tanulni? A leghatásosabb, ha elmondjuk, mennyit segítettek ezek a tudományok az emberiségnek. Ebben lehet segítségünkre a Science Heroes oldal (IDE KATTINTVA), ahol a tudomány hőseiről olvashatunk, arról, hogy mennyit segítettek az emberiségnek. Az oldalon egy toplistát is találunk arról, hogy melyik tudós hány életet mentett meg. A legelső a kissé ellentmondásos kémikus, Fritz Haber, aki a műtrágya gyártást tette lehetővé (de emellett harci gázt is fejlesztett és a német lőpor utánpótlást is megoldotta).

Dolgozzunk valós adatokkal! Hangzik el a jótanács nagyon gyakran, ha a 21. századi tanulásról van szó. Az matematikakönyvemben még többnyire Kukutyin zabtermeléséről volt szó és Nekeresd távolságát kellett kiszámolnunk Bergengóciától. Miközben meglehet, hogy könnyebb úgy számolni, ha az eredmény mindig egész számra végződik, veszélyes is, ha az iskolai feladatok látványosan kitalált dolgokról szólnak. A veszély, hogy a diák fejében az iskolában tanultak nem kapcsolódnak össze a mindennapokkal, az iskolai tudás valami olyasmi lesz, amit csak az iskolai szituációban lehet használni, de valójában semmi haszna nincs. Hogy ezt elkerüljük, érdemes minél többször valós szituációkról beszélni és valós adatokkal dolgozni. Ilyen valós adatoknak nagyon sok forrása lehet (például a Statisztikai Hivatal), vagy a most ajánlott Food Database (IDE KATTINTVA).

Az m-learning nagyon menő szó mostanában, de igazából nem könnyű olyan helyzetet találni, ahol egy mobiltelefonra igazán szükség. Az esetek többségében egy teljes funkcionalitású laptoppal sokkal jobban járunk, mint egy mobiltelefonnal, legyen az bármennyire okos is. Az a helyzet, ahol a mobil valóban és igazán előny például a terepen végzett munka, az erdei iskola. Egy kirándulásra ritkábban visz az ember magával laptopot, nagy is nehéz is, kényes is, a mobiltelefon azonban így is, úgy is ott van a zsebben. Ezért nagyon örvendetes, hogy megjelent egy Növényhatározó Android telefonokra, ami IDE KATTINTVA érhető el, kiadója a Sulinet.

A sejtkémia nem tartozik a középiskolai kémia és biológia legkönnyebben emészthető részei közé. Nem könnyű a folyamatok vizualizációja és még nehezebb az összefüggések megértése. Ebben lehet nagy segítségünkre a Small Molecule Pathway Database (IDE KATTINTVA). Az oldalon rákereshetünk az egyes anyagokra és megnézhetjük, hogy azok milyen metabolikus és anabolikus útvonalakban szerepelnek. Az egyes útvonalakat térképszerűen nézhetjük meg, ahol a molekulákon és az enzimeken kívül még az is szerpel, hogy a sejtben hol játszódik le az adott folyamat.

Erdei iskola modern eszközökkel ezzel a címmel tartottam előadást a budapesti Scientix konferencián. A pompásan szervezett, jó hangulatú eseményen 80 természettudományokat tanító tanár hallgathatott izgalmasnál izgalmasabb dolgokról. Én arról beszéltem, hogy miként lehet a modern IKT eszközöket a terepi munkában használni. Talán nem is tűnik fel nekünk, hogy a diákjaink a zsebükben hordanak egy multifunkciós szenzort és egy remek fényképezőgépet, valamint a legegyszerűbb laptop is remekül használható videóvágásra vagy éppen enciklopédiának. Ezzel egészen újszerű projektekre nyílik lehetőségünk. Hogy milyenekre, az kiderülhet a prezentációból: