Tanítás korona idején - digitális pedagógiai útmutató

1. TERVEZÉS Tudomásul kell vennünk, hogy a pedagógusok finoman fogalmazva nem homogén csoport digitális kompetenciák tekintetében, és valószínűleg sokan vannak, akik el sem tudják képzelni, hogy ilyen esetben milyen eszközökhöz lenne érdemes nyúlni. Többek között ezért is lenne fontos, hogy az első lépést NE az egyes tanárok lépjék meg, hanem iskolai közösségek. Több emailt kaptam, ahol elkeseredett, tanácstalan pedagógusok kérdik, hogy mit tehetnek most, hogy az iskola vezetése arra kéri őket, hogy 'gondolkodjanak el, hogy milyen távoktatási formákban tudnák az óráikat megtartani'. Nyilván semmilyenben, mert tény, hogy fel kell gyorsulnunk, de azért ez azért ez nem megy 0-ról 100-ra 3 mp alatt. Ne várjuk, hogy digitális pedagógiai Lamborghini-vé váljunk egyik pillanatról a másikra. Ugyanilyen fontos, hogy azzal, hogy ezeknek a magukra hagyott pedagógusoknak ajánlunk alkalmazás és eszközlistát, valószínűleg nem teszünk jót. Kétségkívül van pár kolléga, aki képes hirtelen kipróbálni, felmérni, megérteni 10-15 különböző alkalmazást (pl, létrehozza az Edmodo csoportját, javít a NoRedInk oldalon, Redmentában teszteket csinál, Google drive-ban feladatot oszt meg, Skype-on online tanít, gmail-ben kapja a beadandókat és ClassDojo-ban értékel), de könnyen belátható, hogy ez nem lesz jól járható út. Ezért szeretném felhívni az iskolák közösségét, és vezetőit, hogy a szervezést és az első lépéseket az iskolán belül kialakított 'akciócsoport' végezze el. De mit is csináljon pontosan?

2. DIGITÁLIS TÉR KIVÁLASZTÁSA Meglepően sok iskolában van már valamilyen szinten bevezetett digitális tér. Jellemzőbbek: Microsoft Teams, Google Classroom, és - személyesen nagy öröm - a hashtag.school is. Ezekben a rendszerekben az a jó, hogy integráltan képesek sok szolgáltatást nyújtani, nézzük sorjában mi kell hozzájuk: Google Classroom: itt a tanár regisztrálhat önállóan, és az iskola is - ez utóbbi kicsit bonyolultabb. Ha van már Google Classroom account-ja az iskolának, akkor érdemes lehet arra kérni a pedagógusokat, hogy ők is használják azt. Ha nincs, és nincs idő csinálni, akkor tanárként viszonylag egyszerűen lehet regisztrálni, és ha mindenki a Google Classroom-ban dolgozik, akkor értelmesen lehet támogatást is nyújtani. Ellenben, ha minden tanár maga választ, akkor, amennyiben elakad, elakad, és kezdődhet az emailek írása bárkinek (nekünk is a TanárBlogra), vagy a Google keresés. Arról nem is beszélve, hogy amellett, hogy a tanárnak saját magának is meg kell pillanatok alatt újulnia, a diákok támogatása is az ő feladata lesz, hiszen biztosan lesz midnen osztályban olyan diák, aki nem érti (vagy nem szeretné érteni) a Google Classroom működését, így annak tanárnak kell őt navigálnia, aki maga is csak 2 napja használja a rendszert. Amennyiben ez iskolai szinten valósul meg, biztosan lesz pár kolléga, aki már szembesült ezzel a kérdéssel, és a tudásmegosztás intézményen belül rendkívül felgyorsul(hat).

Szintén jó megoldás lehet a Microsoft Teams, ám itt az iskolai redszergazdának is van munkája, O365 telepítéssel kezdődik a feladat, ami időigényes. Ha szeretnénk holnap reggel ezzel kezdeni, nem biztos, hogy sikerül. Ugyanakkor ez egy olyan kollaboratív tér, ahol teljes iskolát lehet sikeresen digitalizálni, és fekészíteni a távoktatásra. Íme egy összefoglaló (gépi fordítással, de érthetően) . Ez persze nagyobb falat.

A hashtag.school 2020-ban már közel 200 iskolában lesz/van jelen, és sok szempontból komplex megoldásokra képes. Ez egy magyar (saját) fejlesztésű rendszer, amelyet iskoláknak, tanároknak, cégeknek egyaránt ajánlunk és piaci alapon működik. A kivételes helyzetre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy a hashtag.school létrehoz egy aldomaint sos.hashtag.school néven, amely március 17-e körül fog felállni, és terveink szerint képes lesz a pedagógiai folyamatok hatékony támogatásásra. Az sos.hashtag.school oldalon minden tanár 2 perc alatt elindíthatja saját digitális tanulási terét, és elkezdheti a távoktatást. Itt is azt mondjuk: ha emellett teszi le egy iskola a voksát, akkor érdemes mindenkinek itt dolgozni. Miért? Nézzük:

a) könnyebb a tudás megosztása - a rendszerben nem csupán a saját iskolánk, hanem az ÖSSZES iskola ÖSSZES tanárával megoszthatjuk digitális tananyagainkat,

b) ha mindenki egy digitális térben van, a diákok számára is kiszámíthatóbb lesz a rendszer, azaz nem kell az első órán Skype-on tanulni földrajzot, a második órán Google Hangouts-ban lenni, majd Facebook live-on meghallgatni a magyar irodalmat stb. Ha mindezt egy rendszeren belül teheti, akkor nem fog eltévedni a digitális pedagógiai általunk épített útvesztőjében. Márpedig aki foglalkozik nap mint nap ezzel, az tudja, hogy a diákok a legkevésbé sem rugalmasak,

c) a tanárok támogatása nehézkessé válik - lesz pár 'Classroom-os', néhány Teams-es stb. és ha valaki elakad, és egy kevésbé ismert alkalmazást választ, akkor könnyen egyedül maradhat a problémáival,

d) az elvégzett munka adminisztrálása sokkal egyszerűbb, ha ugyanabból a rendszerből, egyféleképpen lehet az adatokat kinyerni,

e) a digitális térben végzett munka megmarad, az iskola később is hasznosíthatja.

Két szempont, amelyben feltétlenül elmarad a Google vagy a Microsoft mögött a #school: nincs 1 TB ingyenes tárhely, azaz a fájlmegosztást nem tudja támogatni, valamint korlátozott befogadóképességű (még). Azaz, előfordulhat, hogy egy idő után nem tud majd több iskolát, tanárt kiszolgálni, mert 'megtelik', mert nem tudjuk ennyire gyorsan bővíteni a kapacitást - ez 100, 1000 vagy éppen 10 000 felhasználónál nem gond, de egy ország oktatását nem tudjuk ellátni jelenleg.

3. DIGITÁLIS PEDAGÓGIA A DIGITÁLIS ESZKÖZÖK ELŐTT

Ha az iskolában megvan, hogy kik képesek a kollégákat segíteni és kiválasztottunk egy felületet, akkor egy percre felejtsük el, hogy ki milyen jó alkalmazást látott Facebook-on, vagy kinek mit ajánlott az SZMK-s anyuka, akinek a férje a Prezinél dolgozik stb., és próbáljunk meg a digitális pedagógiai folyamatokra koncentrálni. Tudom, hogy ez ezen a ponton nehéz, de higgyétek el, hogy két bekezdésen belül megtérül :) NE KAPKODJATOK, ne kezdjetek alkalmazás és app-gyűjtésbe, hanem arról gondolkodjatok el, hogy mit szeretnétek a digitális térben csinálni! Én így tenném:

i) Az első kérdés, hogy milyen gyorsan tudunk létrehozni saját digitális teret. Ismerjétek meg, készítsétek el az osztálytermet, lakjátok be egy picit a teret - pont úgy, mintha új tanterembe költöznétek. Ne azon aggódjatok, hogy van-e új teszkészítő alkalmazás, hanem azt képzeljétek el, hogy fog egy tanóra zajlani, mi hol lesz a 'teremben'. Pl. hol tudsz a diákokkal beszélgetni, hol kérdezhetnek tőled, hogyan zajlik majd egy online tanóra, milyen lehetőségek vannak az általad választott alkalmazáson belül, és legfőképpen: HOGYAN TUDOD ELKEZDENI! Minden online digitáis tér sok funkcióval bír, de nem kell mindent azonnal érteni, tudni, használni. Sőt! Elsőre annyi is elég, hogy kiválasztjuk az online tanórák helyszínét, azaz tudunk beszélgetni diákjainkkal, hallgatóinkkal, hogyan lehet előadást tartani nekik, ők erre hogyan tudnak reagálni. Emellett fontos, hogy hol oszthatunk meg tananyagokat, információt, hol és hogyan értékelünk, hogyan fogadunk el beadandókat, miként tesztelünk, hogyan állunk rendelkezésre (ugye itt van egy 0-24-ben élő felület, de nem lenne jó, ha mindenki mindig kérdezhetne, hiszen a 100 diák, akit tanítani kell, az 100 diák marad.

ii) Ha kitaláltuk, hogy mi hol lesz a tanteremben, kezdjük el a tanulás tervezését. Ehhez az első impulzus a 'tanóra' lesz nyilván. Az online tanórák furának tűnnek - de csak az első pár alkalommal. Én pl. zavarban voltam, aztán az ötödik alkalom után teljesen természetessé vált, és megszoktam. Tipp: kapcsoljuk ki a kamerát és kérjük erre a diákokat is - a képátvitel sokkal inkább terheli a rendszert, és romlik a minőség. Itt is érdemes olyan felületet választani, ahol nagyobb a tanár kontollja - sose felejtem el azt a Skype-os webináriumot, ahol egy kolléga bekapcsolva felejtette a mikrofonját, és 20 percen keresztül magyarázta a kigyerekének az angol házit, de a hangszórót kikapcsolta, azaz nem hallotta, ahogy kétségbeesetten kérte mindenki - vele az élen -hogy ezt ne tegye, mert nem tudunk semmit tenni. A #school WebClass nevű szoftverében erre lesz lehetőség, fel lehet szólítani, és el lehet venni a szót bárkitől. Szintén nehéz a metakommunikáció hiányát kezelni, tervezzük meg, hogy ez az órán hogyan történik majd meg (pl. írásban feltett kérdésekre kell a cset-en válaszolni, el kell indítaniuk a diákoknak egy digitális tannanyagot, és az óra végére azt ott található feladatokat meg kell oldaniuk, akár csak egy lájk-ot vagy nem lájkot küldjenek, ha értik, nem értik, amiről szó van. Ezek a valóban fontos kérdések, mellékes, hogy Zoom, WebClass vagy Hangouts a hely, ahol ezt tesszük.

iii) Mi lesz a tananyag? Itt a legegyszerűbb megoldűs az lehet, ha megtanulunk a webkamerával pl. YouTube-on rövidebb (nem 45, hanem mondjuk 10 perces) blokkokat rögzíteni, ezt elmenteni, majd a YouTube-on privátként beállítva megosztani a linket a diákjainkkal. A #school-ban nagyon egyszerűen lehet az Irányítópulton vagy a link és dokumentumtárban megosztani ilyen rögzített felvételeket. Ezek ugye ott maradnak, utólag is meg lehet nézni őket, számunkra is felhasználhatóak lesznek és megosztahtóak a közüsséggel - ha erre van affinitásunk. Tudom, hogy ez - főleg elsőre - nem egyszerű, és kényelmetlen a kamerába beszélni, de ezen tegyük túl magunkat - nem baj, ha bakizunk, az sem, ha nem sikerülnek az egyeztetés egy mondatban, vagy rossul mondunk egy adatot, és kijavítjuk magunkat. NEM publikáció készül! Ahogy az órán is belebakizom néha a legyegyszerűbb angol nyelvtanba, úgy itt is lesz ilyen. Fogadjuk el, ne szerkesztgessük a videókat! Megbocsájtják a diákok is, ha ezzel az évismétlés, vagy az augusztusi iskola elkerülhető lesz.

iv) A videók és élő videók felvétele mellett azon is gondolkozzunk el, hogy milyen egyéb tananyagot tudunk megosztani a diákokkal. Ezek lehetnek egy Google Drive-ba, vagy egyéb tárhelyre feltöltött dokumentumok, szövegek, linkek stb. Itt arra figyeljünk, hogy ezek visszakereshetőek legyenek. Én pl. ezeket biztosan egy naptárban osztanám meg (a Google, a Teams és a #school is tud ilyet), ahol beírném az osztály nevét, a kiosztott anyagot a megfelelő napra, és a linkeket. A naptárban így tökéletesen visszaköbethető lesz minden.

v) Tervezzük meg a kommunikációs csatornákat! Nagy a kísértés, hogy engedjük az információt minden csatornán, és arra is, hogy megpróbáljunk alkalmazkodni a diákokhoz, netán őket kérdezzük meg, hogy hol szeretnének kommunikálni velünk. Ilyen esetekben - értelemszerűen - azt a csatornát választják majd (pl. viber csoport, Messenger, Facebook stb., ahol eleve élnek és jelen vannak). Pont azért, mert a tanulás NEM a magáéletük része, praktikus olyan felületet választani, ahol pont, hogy egyébként nincsenek. Az email ilyen, mert az nekik elég öreges - csak legyen email címük! A Teams-en és a Google Classroom-on belül is van kommunikációs csatorna (mint ahogy bármelyik ilyen alkalmazásban, pl. Edmodo, Neo LMS stb.), és a #school is rendelkezik kommunikációs modullal, ahol van 'csoport' (Irányítópult), ahol lehet információt megosztani, képeket kitenni stb. és van az Üzenetek fül, ahol lehet csoportokkal és egyénekkel is kommunikálni. Mindez azárt jó, mert itt nincs semmi, amim eltereli a diákok figyelmét. Ne legyenek illúzióink, sokuknak meg lesz nyitva egy párhuzamos ablakban a Facebook, de mi ne vigyük oda őket! Összekeveredik a magánlevelezéssel, folyamatosan kapják az értesítéseket stb. Ráadásul minél többet vagyunk Facebook-on, annál jobban lesznek a diákok (és mi is) profilozhatóak, könnyebben lehet minket 'árulni'. Ha lehet, kerüljük a Facebook csoportokat (már csak a kommunikációs csatornák szűkítése okán is), és ragaszkodjunk a digitális osztálytermünkhöz, mint a tanulás színteréhez. Az elején kényelmetlen kicsit nekik, de meglepően gyorsan megszokják.

vi) Digitális tanyagok készítése: ez jó ötlet lehet, és praktikus a választott rendszeren belül tenni. A #school tananyagszerkesztőjében viszonylag egyszerűen lehet képet, szöveget, videót, audiót megosztani. Pakoljuk ezek egymásra, és osszuk meg a diákokkal. A következő lépés a tesztek, feladatlapok elkészítése. Ezt szinténmegtehetjük a rendszeren belül, de ez már egy lépéssel több, akkor vágjatok bele, ha már van osztályterekm, tudod, hogyan fogsz órát tartani, és készítettél multimédiás tananyagot, és ezt meg tudod osztani a diákokkal. Itt arra érdemes figyelni, hogy az értékelésnél hogyan fogsz pontozni. Létezik egy gamification rendszer a #school-ban, ha kitalálod, hogy hány pontot lehet majd (kell majd) szerezni bizonyos jegyekért, akkor ennek fényében tudod hatékonyabban megtervezni az értékelés folyamatát. A #school-ban szintén tudsz Beadandókat készíteni és számon kérni, kijavítani, értékelni. Ezeket lehet teljesen függetlenül is csinálni a gamification rendszertől, azaz mondhatod azt, hogy 'itt egy esszé, add be, ezek az értékelési szempontok, a pontokat pedig így fogom jegyekké konvertálni'. Teljesen rendben van!

Összefoglalva: koncentráljunk a pedagógiai folyamatokra, azt gondoljuk át, hogy mit szeretnénk az órán csinálni, hogyan zajlik a tanulás, tanítás folyamata, ne dőljünk be annak, hogy minél több eszközt használunk, annál jobb lesz, fektessünk hangsúlyt az iskolai közösségeken belül az együttműködésre, tudásmegosztásra, vigyázzunk, hogy ne forgácsoljuk szét magunkat - és a diákokat - rengeteg különböző alkalmazás között, iskolai közösségekként működjünk, és persze alaposan mossunk kezet. A #school fórumán, de az info KUKAC hashtag PONT school email címen folyamatosan működő forródrótot kapcsoltunk be, kérdezzetek, megpróbálunk mindenkinek segíteni.