Nyílt levél - pár pedagógustól szülőknek
- 2022. szeptember 21.
Tisztelt Szülő!
Az utóbbi hetekben sok szó esett az oktatás helyzetéről és arról, hogy a tanárok miként tiltakoznak. Félő, hogy úgy tűnhet, ez a tanárok ügye, aminek a középpontjában a bérek kérdése áll. Szeretnénk elmondani, hogy a probléma a legjobban Önöket és az Önök gyermekeit érinti, a tanárok fizetése az egésznek csak egy fontos, de talán nem is a legfontosabb része. Az alábbiakban megpróbáltuk összeszedni, hogy mi mindenről marad le éppen most az Ön gyermeke, és Ön.
Lemarad az Ön gyermeke arról, hogy egy 21. századi munkahelyen jó esélyekkel induljon, és versenytársa lehessen más oktatási rendszerben nevelkedett diákoknak.
Leamarad arról, hogy gyermeke megtapasztalhassa, hogy a tanulás folyamata azzal jár, hogy néha hibázunk. Ha egy diáknak egy darab egyes érdemjegyet hét darab ötössel lehet csak kijavítani (ér kiszámolni), azzal azt üzenjük, hogy nem hibázhat, és büntetjük a próbálkozásért.
Lemarad arról, hogy szabadon gondolkodó tanárok kreatívan összeállított, modern tanóráin vehessen részt. Amíg egy órára 15 perc készülés jut, ebbe az is alig fér bele, hogy felfrissítsen a tanár egy prezentációt. Amíg az órára készülés luxus, amire a szabadidőben van csak lehetőség, addig ez nem is változhat.
Lemarad az Ön gyermeke arról is, hogy megtanuljon gondolkodni, érvelni, önmagát kreatívan kifejezni, miközben írók életrajzát magolja az érettségire.
Lemarad arról, hogy a szakma újdonságaival folyamatosan megismerkedő pedagógus tanítsa gyermekét. A másod- és harmadállás mellett néha fér csak bele a vasárnapi ebéd vagy vacsora felett (helyett) egy-egy szakmai tanulmány elolvasása, egy új módszer megismerése.
Lemarad továbbá arról is az Ön gyermeke, hogy a közoktatástól megkapja azt, amire később szüksége lehet, ezért délután, magántanárnál, vagy magániskolákban kell mindazt megtanulnia, sok pénzért, amire a közoktatás hivatott lenne.
De lemarad arról is, hogy tanárok versengjenek azért, hogy az Ön gyermekének az iskolájában tanítsanak, mert méltatlan a fizetés.
Lemarad arról, hogy a gyermeke az iskolai tanórák, a délutáni magánórák mellett kiegyensúlyozott, kipihent, érdeklődő fiatalként élhesse mindennapjait.
Lemarad arról is, hogy gyermeke tanárai kiválaszthassák azt a tankönyvet, amely az Ön gyermekének a leghatékonyabb, és legjobb.
Arról is lemarad, hogy gyermeke az iskolában megtanuljon egy, netán kettő, idegen nyelvet, anélkül, hogy párhavonta új tanárt kapjon, és délután különórákra kelljen járnia.
Lemarad arról, hogy milyen érzés úgy hazavárni a gyermekét az iskolából, hogy nem arról kell kérdezgetni, hogy végre ma volt-e matektanár vagy fizikatanár.
Azt sem tapasztalhatja meg, hogy nem kell választania egy pedagógusnak az iskolai szakkörök tartása, a kirándulások, színházlátogatások, korrepetálás és a magánélet, pihenés, szabadidő között.
Nem ismerheti meg továbbá gyermeke az elhivatott, pályakezdő pedagógusok lelkesedését, mivel a pedagógusok átlagéletkora már 55 év felett van, és a pályakezdő, diplomás pedagógusokkal délután és este találkozhatnak a moziban ... jegyszedőként.
És lemarad arról is, hogy a gyermeke akkor is tudjon zenét hallgatni a tanórán, netán megfelelő körülmények között tanulni, anélkül, hogy a pedagógus saját eszközeit viszi az iskolába, esetleg szabadidejében festi ki a tanterem falát, vagy újítja fel a bútorokat.
És végül, nem tapasztalhatja meg gyermeke azt, hogy önállóan gondolkodó, saját magukért kiállni képes pedagógusok példáját láthassák, akik nem tart vissza a megfélemlítés és akár csak egy napos sztrájk kapcsán kimaradó bér elviselhetetlen anyagi terhe.
Mi tanárok még reménykedhetünk abban, hogy évek múltán esetleg változik a rendszer és lehetőség lesz újra alkotó értelmiségiként űzni a hivatásunkat, az Önök gyereke viszont csak most jár iskolába és amit most nem kaphat meg, amivel most nem találkozik az iskolában, az örökre kimarad az életéből.
Szeretettel,
Pár pedagógus
