Mesterséges intelligencia a tanórán? Igen, így lehet! Óravázlat

Az óra témájával kell kezdenem, mert az sem volt hétköznapi: a választás pszichológiájáról tanultunk. Kicsit konkrétabban ez azt jelentette, hogy mennyire igaz az, hogy TÖBB VÁLASZTÁS = TÖBB SZABADSÁG = TÖBB JÓLÉT. Azaz, igaz-e, hogy minél több választási lehetőségünk van, annál jobb az életünk, annál szabadabbak és elégedettebbek lehetünk.

Bevezetésként egy feladatot hoztam, ahol el kellett dönteniük a diákoknak, hogy egyes választásokat mennyire könnyű, vagy éppen nehéz meghozni. Ilyenek voltak benne, minthogy ‘keressünk egy jó filmet este a Netflixen’, ‘vegyünk egy új telefont’, vagy éppen ‘döntsük el, mit veszünk fel másnap’, vagy éppen ‘válasszuk ki a nagy Ő-t egy randi appon’.

Gyorsan kiderült, hogy nem is olyan könnyű csak úgy választani egy filmet Netflixen, órákig pörgetjük a sok tízezer filmet, majd megnézzük azt, amit legelőször ajánlott az algoritmus - és nem vagyunk elégedettek.

Ennyit a háttérről. Ezután a diákokat 3 csoportba osztottam, az egyik csoport ChatGPT-vel dolgozott, a másik Gemini-vel, a harmadik pedig Microsoft Copilot-tal. És elkezdődött a promptolás. A feladat: mit mond a pszichológia arról, hogyan tudunk a leghatékonyabban választani pl. Netflix filmet estére. Először csak általános kérdést tettek fel a gyerekek az MI-knek, és erre - gondolhatjuk - általános és közhelyes, semmitmondó válaszokat kaptak. Elkezdtünk arról beszélgetni, hogy milyen is egy jó kérdés, egy jó prompt (ehhez Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvéből a választ hoztuk példaként az ‘élet, a világegyetem és minden’ kérdésre - ami ugye 42, hiszen ott is pont az volt a tanulság, hogy nem a válasz rossz, hanem a kérdés).

Ehhez megismertük azt, hogy egy AI hogyan is működik, nem gondolkodik, egy adatbázist paraméterez fel, és ebben a hatalmas adatbázisban (1.76 trillió állítólag a ChatGPT 3 paramétereinek a száma!) keres mintázatokat. Ezzel nagy valószínűséggel ki tudja találni, hogy egy szó után milyen szó következik. Ha ezt megértik a diákok, már rögtön nem úgy kérdeznek az AI-tól, mintha tőlünk kérdeznének. És egy-két dolog világossá válik: minél precízebb a kérdés, annál jobb választ kapunk; fontos a kontextus, minél jobban leírjuk a szövegkörnyezetet, annál precízebb választ tudunk kapni, illetve - ha lehet - adjunk példákat az MI-nek.

Ebből az is villámgyorsan kiderül, hogy az AI nem gondolatolvasó, és egy jó promptot megírni nem is olyan egyszerű - gyakran majdnem annyi idő, mintha megírnánk magát a feladatot, esszét, bármit. Hiszen ez egy ún ‘iteratív folyamat’, azaz folyamatosan nézzük a választ, és finomítjuk a kérésünket. Nemsokára arra is rájöttünk, hogy ha egy feladatot megíratunk az AI-val, az egy általános, közhelyes, unalmas, középszerű megoldás lesz. Ami, ha cél, akkor rendben, azonban ha jót szeretnénk, az (egyelőre) nélkülünk nem megy.

A három csoport tehát folyamatosan finomította a promptokat, és valamilyen választ kaptak végül (kb. 15 perc után) arra vonatkozóan, hogy milyen döntéshozási folyamatokat lenne érdemes használni ahhoz, hogy hatékonyan válasszunk olyan filmet, hogy elégedettek legyünk utólag a választásunkkal. MIndezt persze angolul.

Lett egy szűkített, de mégis elég részletes válasz mindhárom csoportban. Ezután a diákoknak egyedül össze kellett foglalni az AI javaslatait, és két slide-nyi információt (csak egy-eg szót, max. mondatot le kellett jegyzetelniük - kézzel, papírra.

Ezután körbejártak a teremben, és mindenkinek egy másik AI-t használó diákkal kellett beszélgetniük, most már úgy, hogy mindannyian elvileg ‘szakértői’ lettek a témának. Így egyrészt a gondolatok kicserélődtek, másrészt össze lehetett hasonlítani a 3 AI alkalmazás válaszait. Ez egy viszonylag intenzív, 20 perces beszélgetős részt eredményezett az órában, ahol a jegyzeteiket vihették csak magukkal.

Ezután visszaültek a helyükre, minden ablakot be kellett zárniuk a böngészőben, és egy jegyzetfüzetben (digitálisan) egy esszét kellett írniuk a választás és a szabadság összefüggéseiről. Ezeket az esszéket (20 perc alatt kb. 300 szavas, igen jó írások készültek) egy Google dokumentumban megosztották egymással, majd azt kértem, hogy az AI-tól ‘tanult’ gondolatokat emeljék ki sárgával a szövegből.

Végül egy 10 perces levezetésben megbeszéltük, hogy miként használták az AI-t, mit tanultak belőle, miért nem feltétlenül előnyös, ha egyszerűen felteszünke gy kérdést, és kimásoljuk a választ, ugyanakkor ha sikerül jól használni a meszóterséges intelligenciát, akkor sokkal, de sokkal jobb, összetettebb, és magasabb minőségű lesza, mit írunk, tervezünk, készítünk.

Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy házi feladatként egy TED Talk-ot kellett a diákoknak megnézniük, ahol egy világhírű pszichológus ugyanerről beszél, és így össze tudjuk hasonlítani az AI, és a profi szakértő megközelítése között a különbséget. Most történt meg először, hogy nem éreztem egy pillanatig sem erőltetettnek az MI használatát, sokkal jobb lett az óra tőle, gyorsabban, többet, koncentráltabban tudtunk tanulni, a diákok végig ‘on-task’ voltak, azaz dolgoztak, készségfejlesztés zajlott, és egészen kiváló termékek születtek az óra végére.

Mert, ahogy nemrég hallottam valahol: NEM a mesterséges intelligencia veszi el az emberek munkáját, hanem az olyan emberek, akik mesterséges intelligenciát használnak!