Hogyan tanítsunk hatékonyan a digitális iskolákban?

Tipikus jellemzők arra, hogy szerintünk nem jó irányban halad a gondolkodás:

• Gyorsan szkenneljük be a tankönyveket - egyszer azt is elmondták nekem, (nem most), hogy a PDF könyvek a legjobbak, mert hasonlítanak a papír könyvekhez. Ha digitális extrát szeretnénk hozzáadni, arra remek ötlet egy hangeffekt, ami a lapozáskor olyan hangot ad, mintha tényleg lapoznánk. Ha erre kitalálna valaki 'friss-könyv' illatkapszulát, azt rá lehetne dörzsölni a gépekre, és már egyáltalán nem lehetne megmondani, hogy nem magát a papír alapú kiadványt használjuk.

• A digitális oktatás abból áll, hogy én, tanárként, feltöltök egy oldalt a könyvből,a diákok letöltik, elolvassák, és ... itt már baj van. Feleltetek belőle? Dolgozatot írnak? Hogy ellenőrzöm, hogy puskáznak-e?

Ne keverjük össze a digitális oktatást a digitalizált oktatással. Nem mondom, hogy az utóbbi az adott helyzetben rossz, csupán azt állítom, hogy nem lesz hatékony. A tanár hirtelen eszköztelenné válik, ha eddig frontális módszerrel tanított, és kemény kézzel kért számon. Egyik sem fog működni holnaptól. Nincs feleltetés, nem tudja ellenőrizni, hogy a gyerek a számítógépen egy másik ablakban nem éppen Rick and Morty-t néz, netán ott sincs a gép előtt, vagy csendben PS-ezik az osztálytársaival online miközben a tanár előad.

• Tesztek, tesztek, tesztek! 'Hol találok jó teszteket?' Hogyan lehet úgy számonkérni, értékelni, hogy az igazságos legyen?' Hát, ... nagyjából sehogyan - a hagyományos módon. Fel kell adnunk az eddigi rutint, nem lehet ellenőriznünk a diákjaink munkáját, idejét, feladatmegoldásait (mármint azt, hogy nem egyszerre, konferenciabeszélgetésben fogja a jó matekos mindenkinek bediktálni az eredményt).

Kimondhatjuk tehát, hogy az eddig rögzült iskolai reflexek nem valószínű, hogy működni fognak. Akik arra keresik a választ, hogy miként lehet a digitális oktatást a lehető legjobban közelíteni a megszokott osztálytermi gyakorlathoz, sokszor és sok dologban csalatkozni fognak. Node mit lehet tenni? Íme néhány ötlet:

• Tartsuk meg az óráinkat, vagy rövidebb YouTube-ra feltöltött, privát-ban osztható anyagokat készítsünk (NE 45 perceseket, próbáljuk 10 percre csökkenteni). Nem baj, ha bakizunk, beleköhögünk stb. Csak csináljuk. A nyolcadik jó lesz!

• Válasszuk ki azokat az adatokat, tényeket, amelyek fontosak, és ebből készítsünk egy feladatsort - mindegy, hányszor csinálja meg, mindegy, ki diktálja be a megoldást, legyen kiemelve az a 10 ismeretelem, ami fontos.

• Most jön a trükk: tegyünk fel nyitott kérdéseket. Azaz: ne egy feladatsorból és egy feltöltött PDF dokumentumból próbáljunk meg leszűrni információt arról, hogy menniyre értették meg a diákok az anyagot, hanem olyan nyitott kérdéseket tegyünk fel, amelyekre nincs egyértelmű válasz.

Belátható, hogy a tényeket, adatokat NEM LEHET úgy számon kérni, ahogy sokan eddig tették az iskolában. nincs feleltetés, nincs röpdoga, TZ, stb. Nem működik. Nem lehet fegyelmezni, mert nem leszünk egy légtérben. Nem tudjuk egész egyszerűen azokata folyamatokat ellenőrizni, amelyeken a hagyományos pedagógiai modell alapszik. És tegyük a szívünkre a kezünket, sok osztályteremben ez van még mindig. Vagyis nem lehet dolgozatot íratni abból, hogy Mussolini hogyan került hatalomra, mert simán ki lehet puskázni, sőt! Még az sem kell, ott az intenet a diákok előtt. De ha azt kérdezzük, hogy mi történhetett volna másképpen, ha az olaszok megállítják Szicíliában az amerikai hadsereget, és ehhez akár a 22-es csapdája c. filmből ajánlunk részleteket, keresünk térképeket, tényeket, linkeket, és mindezt megosztjuk egy digitális felületen, kezdődhet a valódi digiitális oktatás.

Persze itt sem lehet a folyamatot ellenőrizni, de nem is kell! Hiszen a végeredmény számít, ami a diákok saját véleménye, amely tényeken, kutatásokon alapul, illetve az általunk adott forrásokon. Itt már kiszűrhető a csalás is, hiszen akkor több, ugyanolyan megoldás születik, hasonlóan megfogalmazva.

Kutatás: adhatunk olyan feladatokat, amelyek kihasználják a korlátlan internetes tartalmak előnyeit, pl. keresd meg a legolcsóbb lakáshirdetést angolul Bath-ban, vagy találd meg a legígéretesebb app-ot egy hatalmas gyűjteményből. Ezután érvelj, hogy miért az a leghasznosabb alkalmazás, majd oszd meg a többiekkel a véleményed egy rövid videóban. A csoport dönt egy online óra keretében.

Nem lehet feleltetni, de lehet, hogy nem is kell! Mi lenne, ha a diákok kiselőadásokkal készülnének, és egyes tananyag részeket ők dolgoznának fel. Én biztosan felosztanám (mondjuk matekből éppen nem talán, de történelemből, földrajzból biztosan) az elkövetkező tananyagelemeket (tankönyvi fejezeteket), keresnék hozzájuk 2-3 kiegészítő forrást, és feladatul adnám a diákoknak, hogy a) készüljenek fel, b) készítsenek egy script-et a tanananyagról, c) ezt én átnézném, hogy tárgyi tévedés ne legyen benne, d) a diákokkal egyszerű webkamerával felvetetném, privát videóként feltöltetném YouTube-ra, e) a videókat összegyűjteném, értékelési szempontokat adnék hozzájuk, f) begyűjteném a többi gyerektől (vagy pároktól, csoportoktól) a véleményeket, és minden órán ezt beszélnénk meg, g) a jól sikerült videókhoz kiegészítő anyagokat írnánk a diákokkal, és ezt egy felületen , ami lehet akár a hashtag.school is, megosztanám a többi diákkkal, tanárral az országban (nyilván csak, ha hozzájárulnak, és ezt megbeszéltük).

Végül lehet, hogy beköszönt a tantárgyköziség tavasza is. Belátható, hogy érdemes lehet az oktatási folyamatokat összehangolni, hogy sikeres legyen a képességfejlesztés. Miért ne csinálhatna egy évfolyamon (nem osztály, évfolyam!) az összes tanár pl. egy 'reneszánsz' hetet? Építészet, irodalom, történelem, művészettörténet, építészet, algebra, vagy geometria, reneszánsz képzelt állatok gyűjteménye és a valós állatok, ezen keresztül az evolúció akár, vagy bármi más. A testneveléstanárok segíthetnek a diákok szervezésében, irányíthanák a folyamatokat, így megoldódna az a probléma is, hogy szörnyen fragmentált egy iskolai nap. 45 percenként új tantárgy, új kor, új téma stb. Ez a digitális térben sokkal kevésbé lesz tartható, ha nem KELL fizikailag jelen lenni, nehéz lesz átkapcsolni a gyerekeknek. Ellenben, ha minden órán hasonló korról, témakörről stb. hallhat, tanulhat, írhat, nézhet videókat stb., akkor megszűnik ez a széttagoltság.

A fenti módszerekkel a digitális oktatás lehetőségeit kihasználva véleményem szerint sokkal hatékonyabban lehetne valódi digitális iskolát teremteni, nem pedig a fizikalag éppen nem használható iskolának egy digitalizált, ugyanazokat a folyamatokat makacsul pótolni kívánó online mását létrehozni.