Az IKT jobbágyfelszabadítása
Internet a tanórás - 2010. március 31.
Az utóbbi időben már mintha kevesebbet kellene azon vitatkozni, hogy van-e bármi tere is a számítógépnek, az IKT eszközöknek a tanításban. Elfogadott, hogy az új technológiák segíthetnek az oktatás érdekesebbé, színesebbé, hatékonyabbá tételében. A legnagyobb lépés, hogy ezeknek az eszközöknek a használata már nem az informatika tanárok belügye, a modern 8elsődlegesen a webkettes) eszközök már nem kívánnak meg komolyabb informatikai tudást a felhasználótól, mint egy irodai programcsomag, így egy egyszeri biológia vagy angoltanár is nekiállhat használni őket.
Van azonban egy olyan akadály, amibe szinte mindig belefut az ember: olyan nehéz megszerezni a infó termet más órára. Valóban, az informatika teremben többnyire informatika órák vannak, ahogyan a tornateremben is testnevelés folyik. De miért kellene az IKT-nak a számtech laborba szorulnia? Több iskolában is, amikor megkaptak egy interaktív táblát, azt automatikusan az infó terembe szerelték fel, hiszen valamiféle számítástechnikai izé ez is. Márpedig ez az a hely, ahol a legkevésbé van szükség egy ilyen berendezésre (igen, még a menzán is több hasznát lehetne venni). Clemenceau szerint a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy a katonákra hagyjuk, ugyanígy az IKT is túl sok lehetőséget rejt magában ahhoz, hogy csak az informatika tanárok ügye legyen.
Az IKT nagyon sok lehetőséggel kecsegteti a tanárt: egészen új tanulási struktúrákat tesz lehetővé, lehetőséget ad, hogy valóban a készségek fejlesztésére koncentráljunk, szinte kimeríthetetlen információ forrás és soha nem látott hatékonyságú kollaborációs eszköz. mindezeket a lehetőségeket azonban csak akkor tudjuk kihasználni, ha képesek vagyunk az informatioka tantárgytól és még ionkább az informatika szaktanteremtől elszakítva gondolkodni róla.
A modern pedagógia folyamatosan keresi azokat a lehetőségeket, amik valamilyen formában alternatívái vagy kiegészítői lehetnek a régóta megszokott frontális tanítási módszereknek. A projektmódszer, a kooperatív tanulás mind ebbe az irányba próbálnak elmozdulni. Az IKT mindegyikhez hasznos segítség lehet, de leginkább akkor, ha megszüntetjük a röghöz kötöttségét.
A drótnélküli kommunikáció technológiái lehetővé teszik, hogy a diákok bárhonnan és bármikor elérjék az internetet és ezen keresztül egymást. A kis hordozható gépek, amilyenek a netbookok vagy még inkább a kifejezetten tanulási környezetre tervezett Classmate PC-k pedig lehetőséget termtenek arra, hogy egy-egy csoportot felszereljünk velük és szabadon dolgozzunk. Ha így használjuk, a helyére kerülhet az IKT is. Nem kell például az egész órát a gépekre tervezni, lehet és elég ott használni őket, ahol szükség van rájuk. A projektekben, a csoport- és egyéni munkákban így a helyére kerülhet az IKT, ami innetől végre nem cél, hanem az lehet, ami valójában is: nagyon jó eszköz.
Ha sikerül kitörnünk az informatika terem fogságából, az valóban az IKT jobbágyfelszabadítása lehet.
