Zaklatás a kibertérben - tényleg ennyire kitettek a gyerekek?
Vezércikk - 2015. február 26.
Ki vagyunk téve rosszindulatú emberek zaklatásának mindannyian. Felnőttek és gyerekek egyaránt. Azt gondoljuk, hogy a diákjaink, gyermekeink végképp. Gondoljuk, mégpedig azért, mert nem tudjuk szülőként, tanárként pontosan megítélni. Kétségtelen tény, hogy a zaklatás nagyon komoly probléma, a kiber-zaklatás szintén. Ugyanakkor a kérdésen kicsit elgondolkozva és az adatoknak utánanézve a kép árnyaltabb talán, mint amit sok ilyen jellegű írás, szervezet sugall. Gimzanistákkal (nem reprezentatív minta!) beszélgetve azt találtuk, hogy a diákok ebben a korban sokkal tudatosabban védik a magánszférájukat, mint pár évvel ezelőtt, és az is nagyjából kiderült, hogy az ijesztgetés a legkevésbé hatékony módszer arra, hogy biztonságosabbá tegyük online életüket. Az utolsó, kutatások által is megerősített, következtetés az volt, hogy a szülőktől, tanároktól hiába is várnak segítséget.
Egy csoport diák végignézte 35 gimnazista Facebook profilját, hogy kiderítsék, vajon igaz-e, hogy a Facebook arra való, hogy leírják a diákok, hogy 'mit ettek vacsorára'. Az eredmények meglepőek: kifejezetten tartózkodónak bizonyultak a diákok bármilyen személyes adat, vélemény közzétetelét illetően. Zenét, vicces(nek szánt) képeket, mémeket megosztottak a profiljukon, de például közéleti eseményeket, véleményt bármiről szinte sohasem.
Ennek is (meg például annak, hogy sok biztonsági beállítást ismernek a közösségi oldalakon) lehet a következménye, hogy kevésbé érzik erőteljesnek a kiber-zaklatást a saját életükben. Tudnak róla, léztezik, de még összeveszni is kevesebbet vesznek össze, mint pár éve, hiszen mostanra már megtapasztalták a lehetséges negatív következményeit annak, ha túlságosan nyitottan élik online életüket.
Az is érdekes lehet talán, hogy ezt a tudást sem nem a felvilágosító kampányokból, dem nem tipikusan otthon vagy az iskolában kapják. Egymástól tanulnak és a legritkább esetben tartják a tanárt, szülőt hiteles forrásnak ebben a tekintetben. Sokak internetezési szokásait egyáltalán nem ismerik a szüleik, nem tudnak szinte semmit arról, amit a gyerek online csinál. Nyilván nehéz minden este erről beszélgetni, vagy odaülni mögé, hogy lássuk, hogy milyen is az a játék, amivel éppen játszik.
Nehéz egy külsős (pl. rendőr) előadásait valóban komolyan venni (főleg, ha úgy kezdi, hogy 'bár én nem vagyok és nem is leszek Facebook-on, azt gondolom róla, hogy ...' - ezen a ponton egy intelligens gyerek már elveszíti az érdeklődését.
A mini-kutatásunk eredményét részetesebben is leírjuk, most csak gondolatébresztőként kívántam pár adatok, következtetést megosztani a nyájas olvasóval. Tényleg, mennyire veszélyes a kibertér?
