Ne féljünk az MI-tól! - egy izgalmas kísérlet tapasztalatai
Vezércikk - 2023. szeptember 10.
Azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással lesz, vagy akár már van az MI az oktatásra jellemzően két sarkosan ellentétes véleményt lehet hallani. Az MI optimisták úgy látják, ezzel egy soha nem látott eszközt kaptak a kezükbe a tanárok, végtelen mennyiségben állíthatók elő tananyagok, feladatok, amiket azután az MI javítani is képes, még kevésbé kell majd unalmas procedurális tudást, alapismereteket tanítani és összességében jobb hely lesz majd az iskola. A pesszimisták ezzel szemben azzal riogatnak, hogy az iskola és a klasszikus tanítás ezzel végérvényesen szerepét veszti, hiszen semmi olyat nem tud kínálni, amit ezek a programok ne tudnának, az iskolai oktatás eljelentéktelenedése ezzel tetőzik be és a tanálok végleg csak gyermekmegőrzők lesznek. Az igazság minden bizonnyal a két véglet között van, de hogy hol, azt nem könnyű megtalálni. Segíthet ebben egy kísérlet, amiben arra próbáltam rávenni a mesterséges intelligenciát, hogy tervezzen egy sakk-készletet.
Az alapötlet az volt, hogy megpróbálom 3D tárgyak tervezésére használni a ChatGPT-t. Ez elsőre kifejezetten ostobaságnak tűnik, hiszen ChatGPT csak szöveget készít és még a képalkotó MI-k sem dolgoznak 3D-ben. Eszembe jutott viszont egy kerülőút, ugyanis a szöveges MI-k nem a biológia esszékben vagy éppen a verselemzésekben a legjobbak, hanem a számítógépes kódok írásában. Ez az, amire a legtöbben használják és amiben a legjobban teljesít. Egyes becslések szerint a számítógépes programok kódjának 41%-át már most ilyen programok generálják és pár éven belül a két hónapos gyorstalpalókon képzett kódolóra alig lesz szükség. És minthogy létezik egy olyan programnyelv az OpenSCAD, amivel 3D tárgyakat lehet kódból megalkotni, mi sem volt egyszerűbb, mint arra kérni a mesterséges intelligenciát, hogy írjon olyan kódot, ami egy megadott tárgyat generál.
Azt gondoltam, hogy a sakkfigurák tervezése jó próba lesz, azt is eldöntöttem, hogy bármilyen kódot is kapok, nem fogok belenyúlni, hanem jó tanár módjára megpróbálom a programot rávenni arra, hogy javítsa a hibáit. Az első kérésem az volt, hogy készítsen el egy huszár figura kódját OpenSCAD-ben. Az eredmény pedig az alábbi:
Kicsit úgy éreztem magam, mint a Galaxis útikalauz stopposoknak főhőse, amikor a hipermodern gépet próbálja rávenni arra, hogy készítsen neki egy teát és kapott valamit, ami szinte mindenben, de mégsem teljesen különbözött a teától. Ez a tárgy se nagyon emlékeztetett egy sakkbábura, például teljesen lapos volt és nem volt közepe sem. Hosszas beszélgetés következett köztem és a program között, amiben elsőként próbáltam neki elmagyarázni, hogy mi a probléma, ő pedig folyamatosan bocsánatot kért és kiadott valamit, ami semmiben sem volt jobb. Kicsit jobban megnézve a kódot egyértelmű volt, hogy rögtön az elején van egy utasítás, ami egyszerűen eltünteti a figura nagy részét, amikor rákérdeztem, hogy az ugyan mire való, a ChatGPT azonnal elnézést kért és már valami kicsit jobb dologgal állt elő. Végül sikerült egy-két használható bábut terveztetni vele, a futó például valami ilyesmi lett:
Akit érdekel az egész beszélgetésfolyam, az IDE KATTINTVA elolvashatja, azt kell, hogy mondjam, egyik legkeményebb tanári feladatom volt, amíg sikerültvalami használhatót kiszedni belőle, de a végeredmény valami olyasmi lett, amit akár ki is lehetett nyomtatni. Íme a ChatGPT által tervezett sakk készlet:
Sakkfigurák? Igen. Szépek? Nem. Nem gondolom, hogy bárki boldog lenne egy ilyen készlettel, ha nem tudná, hogy mi az eredete. De arra, hogy bizonyítsuk milyen sokoldalú lehet a ChatGPT biztosan érdekes kaland volt. Azonban számomra annál egy kicsit több is, nagyon érzékletesen világított rá ugyanis arra, hogy hányadán is állhat az iskola ezzel az új technikával. Ahhoz ugyanis, hogy valami éppen csak használhatót ki tudjak nyerni belőle szükség volt arra, hogy értsem, miként működik az OpenSCAD nyelve, rá tudjak mutatni a hibákra, ötleteket adjak ahhoz, miként lehetne javítani a végeredményen. Valószínűleg hasonlóan lesz ez sok más készséggel, tudással is, nem válik meghaladottá, hanem a szerepe változik meg. Ahogyan a számológépek megjelenése sem tette feleslegessé azt, hogy a diákok megtanulják, mi az az osztás, de arra kevésbé van szükség, hogy fejben tudjanak négyjegyű számokat összeszorozni. Kiemelkedően fontossá válik viszont, hogy meg tudják becsülni, egy eredmény, amit a számológép kiköpött reális lehet-e, egyáltalán az szorzás-e az a művelet, amire az adott helyzetben szükségük van. Nem kerülhetjük el azt, hogy átgondoljuk ebben a helyzetben mit és főleg miért akarunk tanítani, de attól nem kell tartani, hogy a tananyag vagy a tanárok feleslegessé válnának.
