Fogalmazást írtunk ‘versenyre’ - CSAK AI-t volt szabad használni. Ez lett belőle

A feladat: írni kellett (párban) egy érvelő esszét, a téma pedig az volt, hogy: ‘Az AI tönkreteszi a művészeteket’. A csavar az volt benne, hogy megírni egy mondatot sem volt szabad a diákoknak, kizárólag AI-t használhattak.

Az első lépés rendkívül fontos, és ez nem volt más, mint hogy TILOS volt a számítógépeket kinyitni, párban, füzetbe kellett dolgozniuk. El kellett minden csapatnak döntenie, hogy inkább a tézismondat mellett, vagy ellen van. Miután ezt megbeszélték, tovább 4 percet kaptak arra, hogy érveket keressenek mindkét oldal mellett - hiszen a másik oldal melletti érv remek negatív érv nekik.

(FONTOS! … ez a lépés véleményem szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy értelmes megoldások szülessenek, és valóban tanuljanak és dolgozzanak a diákok. Az a tapasztalatom, hogy ha úgy kezdenek az esszéírásnak, hogy azonnal az AI vagy egy keresőmotor segítségét kérik, akkor nem lesz semmilyen tanulás - egyszerűen fogják az AI által javasolt érveket, és megkérik, hogy írja meg az esszét. Ezt végül kimásolják, és el is készültek. Sokkal, de sokkal jobb lesz a végeredmény, ha a gondolkodást, a saját ötletet, a beszélgetést az elejéről nem engedjük kispórolni.)

A páros beszélgetés után beléptek a ChatGPT-be, és elkezdtek dolgozni. Én azt mondtam nekik, hogy címet a legvégén érdemes adni, amikor már minden megvan, és ezt be is tartották. Első lépésként azt kérték az AI-tól, hogy foglalja össze nagyon röviden, hogy milyen is egy jó érvelő esszé. Ezt készséggel megtette az AI. így máris megtaníttattuk mindent diákunknak az érvelő esszé felépítését. Ez referenciaként ott maradt a csetben.

Miután ezzel megvoltak, azt kértem, hogy írják meg azt a promptot, ami: 1) konkrét feladatot ad, 2) kontextust ad, 3) stílust és formátumot ad, 4) egyszerre mindig csak egy utasítást tartalmaz.

(Sztori: az egyik tanítványom elkedvetlenedve mondta az óra előtt, hogy azt hitte, abból, amit elmondtam, hogy milyen menő ez a ChatGPT, elő is fizetett a 4-re, de semmi. Megkérdeztem, hogy mit csinált, mire ő: ‘Azt mondtam neki, hogy írjon egy 1000 szavas esszét a Brexitről, de nem akart 1000 szót írni, csak kb. 600-at. Erre mondtam, hogy ‘még’. De hiába’. Kb. itt tartottunk. Erre terveztem ezt az órát, hogy megértsék, hogyan érdemes esszé írására használni az AI-t. Az biztos, hogy nem úgy, ahogy ő tette. Azt próbáltam bemutatni, hogy a generatív AI alkalmazások értékajánlata NEM az, hogy semmiből azonnal jót csinál, hanem az, hogy talán picivel kevesebb idő ráfordításával, de komoly munkával, sokkal jobb esszé fog születni, mint születne AI nélkül - ez egyébként sokkal kevésbé szokott elsőre tetszeni a diákjainknak, de idővel ráéreznek, és megértik, hogyan lehet az eszköz hasznukra … csak idő és tanulás kérdése).

Szóval elkészítették a promptot, amiben leírták, hogy egy iskolai esszét írnának a megadott témában, kb. 500 szóban, és ez egy érvelő esszé lesz, és ők a tézismondat ellen/mellett foglalnak állást. És végül, ami nagyon fontos, hozzátették, hogy azt kérik, hogy NE írja meg az esszét, hanem mindig csak annyit csináljon, amennyit kérnek. Oké? És mondta az AI, hogy oké. Volt olyan is, akinek csak elkezdte írni, vele leállíttattam, és mondtam, hogy ismét kérje, nyomatékosan, hogy egyelőre ne tegyen semmit, csak ha arra kérjük. Erre ennek a diáknak a ChatGPT-je is megszelídült.

Első lépésként tehát a diákoknak el kellett tervezniük a bevezetését az esszének. Emlékszünk, egy összefoglalót kaptak, amit az AI csinált nekik, és ahhoz kellett visszalépniük. Legyen benne valami izgalmas, ami felkelti az olvasó érdeklődését, mondja el, hogy miért szeretne ezzel a témával foglalkozni, valamint a bekezdés végén legyen egy egyértelmű tézis mondat, amiből megtudjuk, hogy az író miként gondolkodik az adott témáról, mi az ő véleménye. Ezeket kellett végiggondolniuk, kitalálni (vagy már lehetett interneten keresni) egy izgalmas történetet, ami jó felütés lehetett, valamint lenyomozni 2-3 olyan adatot, ami releváns, és bemutatja, hogy miért hasznos a témáról beszélni. Végezetül egy világos tézismondatra volt szükség. Miután mindezeket összerakták, promptként bevitték a ChatGPT -be, és azt kérték, hogy egy bevezetőt írjon az esszéhez mindezek alapján. És láss csodát, egész jó, bár gyakran túl hosszú, bevezető lett az eredmény, amely helyenként kicsit kusza lett. Ezért hát lerövidíttették az AI-val, egyes elemeket kicsit átírtak, felesleges dolgokat lenyestek róla, és kész is volt a bevezető - röpke 15 perc alatt.

Ezután következett a két érveket tartalmazó bekezdés tervezése, ezek már gyorsabban mentek, de itt is figyelni kellett, hiszen szükség volt ellenérvekre is, azok cáfolatára, ki kellett egészíteni adatokkal, az AI által megadott adatokat ellenőrizni kellett (mondtam, hogy annak sem szabad bedőlni ha konkrét URL-t ad meg egy forráshoz, mert azt is képes behallucinálni, valamint át kellett olvasni, hogy elég jó-s, van-e benne felesleges töltelékmondat, logikai bukfenc, ismétlés - ezekre ind-mind hajlamosak a GenAI alkalmazások (főleg az ingyenes verziók), de azért némi csiszolással igen jó minőségű bekezdések születtek - de, ahogy már többször említettem, ez időbe telt.

Végül elkészítették hasonló módszerrel a befejezést, majd az egész esszét átolvasták, és közösen szerkesztették, javították. Ez azért is fontos volt, mert elmondtam nekik, hogy nem más, mint a ChatGPT tanár fogja kijavítani, lepontozni az esszéjüket, és megnézzük, melyik esszé éri el a legtöbb pontot. Ehhez természetesen előzőleg egy értékelő táblázatot (ún. rubric) állíttattam össze az általam megadott szempontok szerint, szintén a ChatGPT-vel. Ezt az esszéírás elején megosztottam a diákokkal, hogy tudják, mi alapján fogja az AI pontozni a munkájukat. Valahogy az, hogy nem én, hanem egy ‘gép’ fogja értékelni az esszét, mintha külön motivációt jelentett volna, várták az eredményt. Ehhez egy megosztott dokumentumba feltöltötték a szövegeiket.

Mindeközben nekem rá kellett vennem a ChatGPT-t, hogy javítsa ki az esszéket. Amint ‘értékelés’, ‘osztályzás’ kifejezésekre hasonlító szót írtam, megtagadta (angolul a ‘mark the essays’ verte ki a biztosítékot), mondván, hogy ő egy senki, egy gép, hogy jön ahhoz, hogy emberek munkáját értékelje. Ekkor megkérdeztem, hogy tudja-e értelmezni azt az értékelő táblázat, amit ő állított össze, és 1-100 között pontoz. Azt mondta, hogy azt persze. Erre megkérdeztem, hogy nem lehetne-e az, hogy ezeknek megfeleltesse az esszéket, nem ‘marking’, csak ‘feedback’ gyanánt. Erre megnyugodott, és mondta, hogy persze-persze, jöhetnek az írások! És jöttek is.

Azt kell mondanom, hogy kifejezetten izgalmas volt, ahogy sorban értékelte az esszéket, és adta a pontokat a gép. És volt különbség, és nem a legjobb angolos, hanem a legügyesebb, legokosabb, leginkább gondolkodni hajlamos diák ‘nyerte’ a versenyt. Ami persze nagy ‘felháborodást’ váltott ki, de ez is jó volt, mert elolvasták legalább az értékelést, a ChatGPT visszajelzését, és megnézték, hogy miért ‘pontozta le’ őket.

Így telt hát ez a tanóra, ám arról, hogyan használtuk fel a következő órán az elkészült esszéket, és hogy valóban mennyire voltak hasznosak, csak egy következő cikkben mesélek.