Digitális bennszülöttek? Ugyan, dehogy!
Vezércikk - 2017. május 19.
Mivel pár hónapja lehetőségem nyílott, hogy néhány billentyűzettel is ellátott tabletet használjak rendszeresen az óráimon, egyre élesebb kép kezd kirajzolódni bennem az úgynevezett "digitális bennszülött" nemzedék digitális írástudásával kapcsolatban, mivel naponta 4-5 órában szembesülök ennek a lenyomatával a tanórákon. Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni, hogy jelenleg mit is látok, ami persze lehet, hogy csak ezekre a tizenévesekre igaz, de hátha más megcáfolja, vagy megerősíti az alábbiakat.
Már többször, több helyen leírták, hogy azért a Prensky féle digitális bennszülött vs. digitális bevándorló felosztása a társadalomnak nem minden szempontból működik jól. Meglepett először, hogy ennek ellenére milyen gyorsan elterjedt a magyar tanár társadalomban. Ennek véleményem szerint az is lehetett az egyik oka, hogy a bevándorlóság mögé el lehetett bújni. Ha tényleg igaz, akkor mi, bevándorló tanárok, semmit nem taníthatunk ezeknek a generációknak már. Sőt, nekünk kellene tanulnunk tőlük.
A digitális iskola projektben aztán sorra értek a meglepetések. Tény, hogy nem egy Facebook csoport bonyolultságú digitális osztálytermet használtunk, hanem (a közoktatásban egyébként minden iskolának teljesen ingyenes) Microsoft Classroom-ot. Tudni kell, hogy ez alapvetően az oktatást segítő Microsoft alkalmazások összegyúrása egy platformra. Ez azt jelenti, hogy vannak benne furcsaságok, következetlenségek, és nem mindig úgy és azt csinálja a rendszer, amit mi gondolnánk (erre egyébként maga a Microsoft is rájött, és 2017 nyarán a Teams megalkotásával az összes funkciót egyetlen olajozottan működő, integrált rendszerré varázsolja).
Hittel hittem, hogy számomra nehezebb lesz a rendszert navigálni, használni (és főleg kihasználni!), mint a diákjaimnak. Felkészültem sok nehézségre, elmaszatolt órákra, ahol azzal töltjük az időt, hogy a technikát próbáljk megszokni. És igazam is lett. Összefoglalva (spoiler alert!): Nem egyszerű a digitális átállás, még a diákok részéről is elég nagy az ellenállás, és általánosságban igen alacsony a digitális íráskészség a tanítványaink legnagyobb részében.
Mindennek sok összetevője van: az első az, hogy a Classroom nem olyan alkalmazás, amit ők választottak (ti. a diákok). ha alapvető érdekük lenne, hogy valamit elintézzenek, vagy posztoljanak, biztosan meg tudnák tenni. A Classroom használatában azonban olyan nehézkesek és értetlenek sokan, amit digitális bevándorlóként nehéz megérteni. Mintha minden, ami egyébként természetes lenne számukra, oktatási kontextusban értelmét veszítené. Mondok két példát: A felületen lehetőség van házi feladatokat online beadni (ezeket most már online, digitális tollal javítom egyébként). Úgy lehet ezt megtenni, hogy egy kiadott feladat alá feltölt egy fájt, majd a "Beadom javításra" nevű, hatalmas, kéken világító ikonra kattintanak. Na, ezt 15-ből 10 diák biztonsággal elmulasztotta. Így nem jelent meg beadott feladatként, és nem tudtam értékelést adni. Ők felháborodottan mutatták, hogy 'de hát itt van feltöltve! Nem működik a rendszer!', amíg rá nem döbbentek arra, hogy még egyet kellett volna kattintani. A másik példa még érdekesebb: feltettem egy tananyagot, és a hozzá vezető utat (2 lépés!) leírtam egy Facebook csoportban. Kb. így hangzott: a tananyagot a Classroom-ban a Class Notebook alatt az Együttműködési terület-ben találjátok. Ezek mind linkek, ikonok, illetve fülek az oldalon, ráadásul ezt megelőzően már többször végig is jártuk az utat. Hihetetlen volt a sok őszintén értetlen velem szemben ülő diákarc. A megoldás: a kivetítőn szépen végigkattintottam, és ők ez alapján voltak képesek utánam csinálni.
Természetesen nem azt akarom mondani, hogy digitális analfabéták a diákjaink, hiszen például egy router beüzemelése simán ment két gyereknek nulláról a tökéletes használhatóságig nem egészen 3! perc alatt. Azt gondolom, hogy az nagyon nehéz, hogy ők alkalmazkodjanak egy rendszerhez, amely más céllal jött létre, mint a szórakoztatás. A digitális iskolában nem ők választják ki, hogy mivel dolgoznak, hanem egy rendszer adott. Ez egyébként a legtöbb esetben a munkahelyeiken is így lesz majd; nem az alkalmazottak választanak projekt menedzsment szoftvereket sehol. Szerintem rendkívül fontos lenne, hogy erre képesek legyenek, hogy tudjanak alkalmazkodni és egy nem általuk választott platform felületén önállóan tájékozódni. Ez egyébként csak részben az ő hibájuk. Lássuk be, manapság a felhasználói élmény (UX) aranykorát éljük. Hatalmas összegeket költenek cégek azért, hogy minél egyszerűbben, világosabban a felhasználók alá tolják az alkalmazásokat. Akkor jó egy oldal, ha mindent azonnal megértünk, és semmin sem kell töprengenünk, hiszen csak pár lépés, kattintás az egész, és ez mindig egyértelmű is. Gondoljunk az Instagram-ra például. Nem lehet eltéveszteni, és tökéletesen működik. Sajnos a tanulás/tanítás folyamata ennél sokkal összetettebb, nehézkesebb, elágazóbb. Nem csoda, ha digitális bennszülöttjeink ezen megakadnak.
Végül nagyon érdekes még az az iszonyatos tehetetlenség, ami a mai diák-korosztályra telepszik (bár - ha őszinte próbálok leni - ez rám is ugyanúgy igaz). Arról van szó, hogy annyi oldal, platform stb. létezik, hogy nehéz egy újabbra rászokni, főleg tanulás ürügyén rászoktatni másokat. Mennyivel egyszerűbb nekem is, ha a Facebook azonnal jelzi, hogy írt egy osztálycsoportba valaki, amivel dolgom lehet, és még azt is látom, hogy a holnapi elmaradó óráról szóló kiírást hányan látták (és név szerint kik). Nehézkesebb és kényelmetlenebb külön minden nap felmenni a Classroom-ba és ott is megnézni a leveleket. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy minden csoportban lesz pár ember, aki elveszíti a jelszavát - hetente.
Összefoglalva a digitális iskola projektekben hiába számítunk arra, hogy a diákok már mindent tudnak, bőven van és lesz feladatunk nekünk, tanároknak, még a digitális írástudás területén is. Hajrá :)
