A vibe coding félreértése, avagy mindig géppisztoly lesz belőle
Vezércikk - 2026. július 27.
Ma egy alapvetően jóindulatú, mégis rendkívül jellemző kezdeményezésről szeretnék beszélni, főleg azért, mert tökéletesen megmutatja, hogyan lehet félreérteni a vibe kódolás jelentőségét. Szóval van egy lelkes tanárközösség a Facebook-on, akik kitalálták, hogy (idézem): "A vibe coding új távlatokat nyit az iskolai AI használatban. Arra jutottunk, kiválasztunk egy évfolyamot - általános iskola 5. osztály - ahol elkészítünk olyan játékos, tanulást segítő feladatokat, amivel a gyerekek fejlődését is segíthetjük. ... Első lépésben - tantárgyanként - szakemberek bevonásával hoznánk létre a játékokat/feladatokat. " Ez elsőre talán egy remek kezdeményezésnek tűnik, de ha megkapargatjuk a módszertani felszínt, és ráadásul a vibe codolás másik (szerintem pedagógiailag értelmes) definícióját látjuk, akkor kiderül, hogy valójában itt pontosan ugyanaz történik, ami már sokszor a digitális pedagógiában. Talán emlékeznek idősebbek még a Sulinet Digitális Tudásbázisra, esetleg a COVID alatt feltörő Videótanár oldalára, de említhetnénk az NKP-t is. Kezünkben egy fantasztikus eszköz, és megint arra akarjuk használni, hogy standardizáltan, szakmányban gyártott egyenfeladatokkal, és tananyagokkal árasszuk el az internetet. Pedaig annyira jó dolog a vibe kódolás, és olyan klassz dolgokat lehet vele csinálni. A részleteket a lapozás után mutatjuk.
Egy egész tanév során használva a vibe kódolás nyújtotta lehetőségeket, nekem ezért volt nagyon hasznos.
Személyre szabott: ha nem is készítettem el a legizgalmasabb szimulációt, vag éppen játékot, hanem 'csak' digitális munkafüzetként használtuk a vibe kódolt applikációt, az az én diákjaim számára fantasztikus lehetőségeket adott, hiszen tökéletesen adaptv volt (mindneki olyan nehézségű feladatokat tudott megoldani, ahol éppen tartott), és ezáltal differenciált is. És ha pl. elkészült egy tesztmotor, azt tudtam kiegészíteni, adaptálni, azaz egy másik osztályra szabni, ha arra került sor. Vagyis a vibe kódolás legfontosabb előnye számomra az volt, hogy nem általános, mindenki számára ugyanolyan alkalmazások készültek, hanem csoportra bontva tudtam megvalósítani a differenciált tananyagfejlesztést, ami enélkül szinte reménytelen vállalkozás lenne - ráadásul így nem sokkal töltöttem vele több időt, mint ha enélkül készültem volna fel egy tanórára.
Időt sporol: nem abszolút értékben, hiszen egy vibe kódolt alkalmazással felturbózott órára felkészülni hosszabb idő, ugynakkor a tanulási folyamat során ez megtérül - ha pedagógiailag és módszertanilag értelmes módon használjuk fel a vibe kódolást, kevesebb idő alatt többet, és mélyebben képesek a diákok megtanulni, így a tananyaggal lépést lehet tartani, netán több időnk marad olyan projektekre, amelyeket eladdig nem szívesen vállalt be egy tanár, nehogy megcsússzon az anyaggal.
Tananyag, tudás, gyakorlás, készségfejlesztés koncentrációja: Olyan lehetőségeket nyit meg a vibe kódolás, amelyek lehetővé teszik egyes készségek, támakörök nagyon koncentrált fejlesztését, gyakorlását. Ez persze szervesen összefügg a fenti két ponttal, ugyanakkor még világosabbá teheti, hogy miért is fontos az a aszabadság, amit a vibe kódolástól kapunk. Nem kell egy már meglévő (mondjuk a Genially szabadulószoba-készítő) alkalmazás kereteihez alkalmazkodni, hanem akár azok egyes elemeit 'ellopva', a saját csoportomnak fontos, számukra fejlesztett alkalmazás-elemeket tudunk készíteni.
Azaz, ha jól meggondoljuk, talán kimondható, hogy a vibe kódolás egyik legkevésbé progresszív felhasználása az, hogy építsünk 'szakértőkkel' egy 'tudásbázist', ahol előregyártott tananyagokat kínálunk, tulajdonképpen pontosan úgy, ahogy azt az SDT, a videótanár, vagy éppen a Nemzeti Köznevelési Portál teszi - multimédia, sok szöveg, vagy 'játékok', és feladatok.
Az elmített csoportban ki is tettek pár példát arról, ahogy elképzelik ezt a projektet, megnéztünk párat, és teljesen alátámasztották azt, amit gondoltunk erről. Itt van például a történelem mintaanyag, 5. osztályos gyerekeknek, fáraók és az ókori Egyiptom. Remek téma, nézzük, mire jutottak vele.
Van egy fáraó, akinek a titkos nevét kell kitalálni. A Nílus partján délre haadva találhatunk kihívásokat ( IDE ÉRDEMES kattintani. Így kezdődik: Kr. e. 2500. Valaki kivéste a fáraó nevét minden templomból — és az egyiptomiak hite szerint akinek a neve elvész, az maga is eltűnik. A múlt máris mállani kezdett. Lássuk be, ez izgalamsan hangzik, akár egy valódi nyomozás, történelmi kutatás sejlik fel unottan készülő történelemtanárok egyre érdeklődőbb arcán. No de lépjünk be a fáraók világába.
Elsőként 'az év kereke' vár minket. Idézem: Egy öreg földműves fogad a parton: „Idegen! Ha segíteni akarsz, előbb értsd meg az évünket. A folyó dönt mindenről — kattints arra az évszakra, amikor a Nílus elönti a földeket!” Itt 3 évszakot látunk, magyarul is odaírva, hogy az egyiptomi szavakat tejlesen figyelemen kívül lehessen hagyni, ezek pedig az 'áradás', 'vetés' és 'aratás'. Azaz, valójában a feladatunk az, hogy azonostsuk 'Nílus elönti a földeket' kifejezést az 'áradás' szóval. És ezzel meg is vagyunk.
A második lépés tökéletes példája annak, hogyan nem érdemes semmilyen játékot fejleszteni. Ott van a folyó, és hozzá a 'földem' a másik oldalon, és egész egyszerűen annyi a feladatom diákként, hogy a bal oldali mezőről a jobb szélésre vezessem a vizet pontosan négy kattintással. Azaz az égvilágon semmi játékszerű, vagy intellektuális kihívás nincs a feladatban.
Ezután tényleg visszamegyünk az alapokhoz, mert gyakorlatilag két tesztkérdés vár minket (van persze feleletválasztós, és sorbarendezős is), illetve egy hieroglifa megfejtős gyakorlat, ahol nem egyértelmű, hogy az elején megkapott kb. 10 hieroglifát meg kell tanulni, hogy aztán azok alapján fejtsünk meg szavakat, így vagy próba-szerencse alapon, vagy egy screenshot-ot készítve egyszerűen hozzárandeljük a jeleket a betűkhöz gyorsan. És meg is vagyunk.
Nem tudom, ki tesztelte ezt le iskolában, gyerekekkel, de engem egy még kezdő angoltanár koromban elkészített feladatra emlékeztet, ahol berendeztem a tanteremben egy teljes nappalit, újsággal, szamovárral, és még vagy 10 különböző dologgal, majd két diák játszotta a 'darabot', ahol az első instrukciót én adtam (X újságot olvas), és az újságban ott volt a következő mondat, ami alapján Y-nak ki kellett tölteni egy teát. A teástálcán pedig ott volt a következő mondat stb. Nagyon büszke voltam rá, négy napig szereztem be a tartozékokat a lakáshoz, találtam ki a történetet (nyilván csak banális lehetett a kontextust tekintve: egy nappali), majd két diák nem egész két perc alatt felolvasta az egy-egy mondatot, és vége volt a feladatnak. Nyilván, a második párnak már unalmas lett volna ugyanazt végigolvasni, a halggatóságnak pedig hallgatni. Nos, engem erre emlékeztetett ez a játék az egyiptomiakkal. Arról nem is beszélve, hogy az egyik fealadatnál olyan rövid ideig mutatja a megoldást, hogy azt nem tudtam még én sem elolvasni, majd továbbugrik a játék (itt van ugye elmagyarázva az, hogy mi miért jó úgy, ahogy ki kellett választani), illetve a végén olvashatatlan a magyarázat (ld. kép a cikk tetején).
Összefoglalva: itt van egy szerintem elég sok munkával összerakott, a tanórán pár perc alatt elvégezhető játék, ahol valójában egy erőltetett kontextusban készülnek szintén erőltetett játékelemek (vagy semmi kihívás nincs bennük, vagy valójában egy tesztet tartalmaznak), és ezt próbáltuk meg körberakni némi sztorival - ami mellett teljesen el lehet menni, ha nem figyelünk rá oda, a feladat úgy is megoldható.
Mindezt azért írtam le, mert szerintem is rendkívül fontos a vibe kódolás, és valóban megnyithat új távlatokat a digitális pedagógiában, de ehhez el kellene lépni az SDT és társai által képviselt, szakmányban gyártott egyen-anyagok koncepciójától, és megérteni, hogy a vibe kódolás olyan fantasztikus eszköz, amely az egyes pedagógusokat felkészítve képes arra, hogy osztályra, csoportra, vagy akár diákra jelentsen differenciált megoldást pedagógiai (módszertani) kérdésekre.
