A Dixit-rendszer
Tippek, trükkök - 2018. május 27.
Amikor egy tanár nekiáll száítógépeket (mobilokat) használni az óráján, jellemzőan a következő fejlődésen megy át: 1) De jó! Ezekkel az eszközökkel remek teszteket tudok csinálni! A diákok azonnali visszajelzést kapnak, versenyezhetnek, amitől nő a motivációjuk! majd ezt követi a 2) Teszteket a diákok is tudnak csinálni! Sokkal jobban megtanulják a dolgokat ha nekik maguknak kell teszteket összerakniuk! És így még nekem is valamivel kevesebb dolgom lesz!
A 2. fázist aztán gyakran csalódás követi, a diákok által készített tesztek ugyanis gyakran csapnivalóak és minden olyan tünetet mutatnak, amiktől ezek az automatizálható tesztek rosszak. A kérdések vagy teljesen triviálisak, vagy olyan részletekre, irreleváns adatokra kérdeznek rá, amiknek a valódi megértéshez nem sok köze van. Mi lehet a továbbfejlődés?
Például a Dixit rendszerű tesztek készítése. A Dixit egy asszociációs kártyajáték, aminek számunkra most a pontozása érdekes. Az egyik játékos ugyanis feladványokat ad a többinek, akik a helyes megoldásért kapnak pontot, a feladat kitalálója viszont akkor kap pontot, ha volt olyan, aki meg tudta oldani a feladványát, de volt olyan is, aki nem. Ha tehát a kérdés túl triviális vagy túl bonyolult, akkor ő nem kap pontot.
Nézzük meg, hogyan néz ki ez a tanórán. A diákok a vizek földrajzáról tanultak. Elsőként az osztályt négy csoportra osztottam, mindegyik csoport egy feladatsort készített el (jelen esetben térképes kincskeresést) a kiadott témában (tengerek, folyók, tavak, felszín alatti vizek), mindegyikben 5 kérdéssel. Ezután négyes csoportokat alkottak, mindegyik témából egy-egy diákkal. A diákok feladták a többieknek a feladatokat és pontokat gyűjtöttek, a helyes válaszok után 1-1 pontot. A feladat kitalálója viszont akkor kapott 5 pontot, ha a három kitöltő volt olyan, aki elérte a maximumot és olyan is, aki nem.
A tapasztalatok alapján sokkal átgondoltabb és hasznosabb teszteket készítettek ebben a rendszerben a diákok.
