21. századi tanár - egy levél
21. századi tanár - 2014. szeptember 27.
A 21. századi tanár cikksorozat és (ha lehet annak nevezni) pedagógiai kísérlet egyre több kollégának segít. A minap egy ajkai tanárnőtől kaptunk egy nagyon nedves levelet, amit közzetészünk most. Tesszük ezt azért, hogy segítsünk (talán némi megerősítést adjunk) azoknak, akik szintén kipróbálnák, vagy már használják, de éppen egy kevésbé sikeres szakaszát élik a programnak :) Íme, tehát Boglárka levelének fontos részletei:
"Többek között elolvastam a 21. századi tanár című 6 részes összefoglalóját is, az ennek a végén található címén és biztatásán felbátorodva gondoltam úgy, hogy "klaviatúrát ragadok", és írok pár sort (hogy megírjam, hogy ez ) - vezetett el oda, hogy ma például egy ilyen véleményt kaptam az egyik tizedikes diákomtól: "Tanárnő tetszett kérni, hogy értékeljük a módszert. Először is nagyon-nagyon tetszik Tetszik, hogy szabadságot ad, hogy mindenki azt csinálhatja, úgy csinálhatja, ahogy neki könnyebb, ahogy jobban tudja. De mégis önállóságra nevel. Nagyon jó, hogy eldönthetjük melyik nap számolunk be vagy írunk szódolgozatot vagy mikorra fordítunk, különösen jó hogy figyelembe veszi, hogy még van jópár tantárgyunk, hogy közben sportolni járunk stb. És ad időt. Nincs stressz, nincs ,,jaj most mi lesz, hogy lesz" érzés. Tudjuk, hogy amikorra tudjuk megtanuljuk kapunk pontot és a 3 hét végén ötöst. Azt hiszem nem tudjuk eléggé megköszönni a tanárnőnek, hogy ennyire lelkes és ezzel minket is lelkessé tesz. Hogy figyel ránk, hogy mindig csak jót akar. Szeretem azt is az órákban, hogy nem kell egész órán csak ülni és írni, hanem szókártyázunk, megnézzük a térképen, kirakózunk, párban, csoportban dolgozunk. Nem hiszem, hogy lehetséges ennél jobban olaszt tanítani Köszönöm szépen a többiek nevében is ... (folytatás a lapozás után!)
Vagy íme egy másik: "Igen! Nagyon elvezem h nm egy kotott, szabalyokkal teli oran kell ulnom hanem ugy osztom be az idom ahogy nekem jo es kenyelmes. Nem is ertem ezt mashol miert nm igy csinaljak. En nekem eddig nagyin tetszik."
És ez is: "Az volt a furcsa, hogy többet kellett teljesíteni a jobb eredményért. Például nem elég egy dolgozat ahhoz, hogy valaki kapjon tegyük fel egy 5öst. Viszont az az előnye, hogy ha valaki valamilyen okból kifolyólag nem tudott az adott napra készülni, akkor is van még további ideje, hogy gyűjtse a pontjait.Tehát csak rajtunk múlik, hogy hogyan gazdálkodunk az időnkkel. Szerintem se az a fontos, hogy hány ötös van, hanem az, hogy ahhoz az ötöshöz mennyi munka kellett." Eddig is az élvezetes, hatékony tanításra törekedtem, de mégis gyakran előfordult, hogy úgy éreztem: nem tudom átugrani a saját árnyékom, nem tudok igazán újat, izgalmasat nyújtani..
A ( HVG-ben megjelent ) cikket olvasva viszont azt éreztem: végre találtam valamit, ami igazán felkavarhatja az állóvizet. Egész nyáron gyűjtögettem a anyagokat, olvastam a Tanárblogot, míg végre szeptember elejére összeállt a kép a fejemben. Egy csoportban vezettem be teljes egészében az új rendszert, és a siker azonnal jelentkezett. (Külön köszönöm, hogy a buktatókat is megírta, sőt a rendszer folyamatos változását, alakítását is, ez az őszinteség és rugalmasság nagy segítséget jelent a mindennapokban.) Az első szakasz végére értem tehát pénteken a diákjaimmal, és azt kell mondjam, várakozásomon felüli a változás, az eredmény, amit ez a három hét hozott. Túl azon, amit a diákokon látok, számomra külön izgalom, hogy ezekre az órákra magam is kissé máshogy készülök. Sosem szerettem a monoton javítást, most viszont alig van két egyforma dolgozat, beszámoló, állandóan egy csomó diák zsizseg körülöttem, mindegyik más ötlettel jön, más utat próbál ki. Azt látom, hogy élvezik, szeretik ezt az új ritmust.
Minap kicsit izgultam, mert fél füllel hallottam, hogy a csoportomba járó három igen eleven fiú összerúgta a port aznap reggel az egyik kollégámmal, éppen az én órám előtt. Komoly fenyegetés volt kilátásban, így sejtettem, hogy nem lesz jó a hangulatuk, nehéz lesz velük dolgozni. Nos, ebből olaszon semmi nem látszott. Jókedvűek, élénkek voltak, mintha nem is éppen róluk hallottam volna ennek szöges ellentétét alig egy órával korábban. A tekintetük is árulkodik az érzéseikről, de ki is mondják, hogy ez nekik jó, ennek így számukra is van értelme. A véleményeikben abszolút visszaköszönnek az Ön tapasztalatai a stresszel, illetve annak hiányával kapcsolatban, és azt is igazolva látom, hogy itt végre a befektetett energia számít igazán, így végre felszabadulttá válhat az a diák is, aki eddig az esetleges lemaradásai vagy némileg szerényebb képességei miatt rosszul érezte magát a bőrében. Az első szakasz végére éppen ők szerezték a legtöbb pontot.
