Lassan három hete használom a Data Selfie (INNEN TÖLTHETŐ LE ) nevű Chrome kiegészítőt, amely a böngészőbe ágyazva elemzi a tevékenységünket Facebook-on. Kezdve az általános adatokkal (pl. hogy mennyi időt töltünk a Facebook-on, kinek a posztjait lájkoljuk, kik a kedvenc ismerőseink), az egészen személyes információkig. Érdemes letölteni a kiegészítőt, mert megtudhatjuk azt is, hogy a Data Selfie szerint mennyire vagyunk intelligensek (a Facebook falunkon megjelenő posztok alapján), mennyire valószínű, hogy étteremben eszünk, de azt is elemzi, hogy milyen a világnézetünk, lobbanékony-e a személyiségünk, vagy éppen valószínűsíthetően milyen vallásúak vagyunk. Bár nem mindig talál pontosan a Data Selfie (az én esetemben biztosan sokkal intelligensebb vagyok, mint azt mondja például :) , de nagyon érdekes utazást tehetünk segítségével a privát szféra nyomában.

A Consumer classroom nevű oldalon nagyon érdemes néha keresgélni, mert rengeteg használható anyagot találunk. Szóval érdemes általában is keresgélni, az EU-s projektek eredményére szerintem igencsak jellemző ez a gyűjtemény is. Sokáig semmi, aztán hirtelen szembejön egy hihetetlenül alaposan, jól összerakott anyag. Ma az online biztonságról szóló - angol, olasz és német - vázlatokat osztjuk itt meg, (ITT TALÁLHATÓ ), de egészen biztosan szólunk még, ha találunk valami kiemelkedőt, vagy akár csak jól használhatót.

Sokan és sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy meg kellene adnunk egy e-mail címet, de nem szeretnénk a sajátunkat kiadni, mert nem tudjuk, hogy ki és pontosan mire használja. Nos, erre az esetre tökéletesen egyszerű megoldás a 10 Minute Mail (ITT TALÁLHATÓ ), ahol 10 percre kapunk egy címet, és a beérkező üzenetek automatikusan megjelennek (így lehet pl. egy regisztrációt megerősíteni). Jó hír továbbá, hogy a lassabb weboldalakra gondolva egyetéen kattintással további 10 perceket kérhetünk a rendszertől.

A Hegyvidéki ONvédelem portálja (ITT TALÁLHATÓ) szülőknek, diákoknak és pedagógusoknak nyújt segítséget online biztonság témakörében. Az oldal neve is sejteni engedi, hogy itt bizony meg kell védenünk magunkat. Ez kár, mert igyekeztek sok hasznos infomációt összegyűjteni, amit ideális arányban vegyítettek közhelyekkel, amiket gondolom le kellett írni, mert azt nehezebb vállalni, hogy 'fogalmunk sincs igazából, hogy mit is kellene tenni'. Abból nem lehet (és nincs is) baj, ha azt tanácsoljuk a pedagógusoknak, hogy "Bővítse ismereteit", vagy "Beszélgessen a diákjaival", netán "Neveljen tudatosságra". Természetesen midnezekkel nehéz vitatkozni, csak így, egymás után elolvasva kicsit talán banálisnak tűnhet - és tűnik is.

A Time-ban megjelent cikk alapján szeretnénk ma néhány tippet adni mindenkinek ahhoz, hogy aktivitásuk közösségi oldalakon ne eredményezzen hosszan tartó munkanélküliséget. Avagy: mit tegyünk, vagy mit ne tegyünk, ha szeretnénk, hogy legyen egy következő munkahelyünk! Az első kérdés az, hogy számít-e ez egyáltalán bármit, vagy érdekel-e bárkit, hogy mit posztolunk. Nos, felmérések szerint a munkaadók 93%-a ránéz a Facebook oldalunkra, mielőtt behívna. A rossz hír az, hogy az alapján, amit ott találtak, a munkaadók 55%-a úgy döntött, talán mégsem alkalmazná a jelentkezőt. Kimondhatjuk tehát, hogy egyrészt igenis fontos az online jelenlét, másrészt képes befolyásolni a vezetők döntéseit. Nézzük, mir kell figyelnünk még!

Ahogy Hofi mondta (lehet, hogy nem tudom pontosan idézni); olyan, mint az egyszeri munkás ... azt hiszi, nem figyelik. Nos, az online létet behálózó hatalmas keresőmotorok szorgosan gyűjtögetik rólunk az információkat. Néhán tippet adunk most, a Telegraph nyomán, arra, hogy mi is kutakodhassunk a rólunk gyűjtött adatok között. Először is, látogassunk el a Google history oldalára (amely ITT TALÁLHATÓ) - persze mindezt a saját Google fiókunkba bejelentkezve (Gmail is ér :), különben semmit sem látunk értelemszerűen, mert nem tudja a Google, hogy mi vagyunk mi. Na szóval, itt a Statisztika felirattal egy sorban látható, hogy 'Múlt héten'. Ezt állítsuk át arra, hogy Összesített. Itt minden keresésünk visszakereshető. A jó hír az, hogy a felső menüsorban a 3 kis pontra kattintva kapunk törlési lehetőséget. De ez még mind semmi!

Zseniális (sajnos angol nyelvű) videósorozatot sodort felém a Facebook a minap. Az oldal neve Real future TV (ITT TALÁLHATÓ, és eddig összesen nyolc epizódot forgattak le. A téma minden esetben a digitális lét, ezen belül pedig kifejezetten érdekesen sikeült összeválogatni mindenki számára érdekes témákat. Ilyen a 8. rész, amelyben egy átlagember arra kér két hekkert, hogy próbálják meg tönkretenni őt. Mondanunk sem kell, mennyire meglepődött, amikor kiderült, hogy minden jelszavát megváltoztatták, valamint bármikor bekapcsolja a számítógépét, a webkamerája kétpercenként egy képet készít róla, amit elküldenek a hekkernek. A végkövetkeztetés azért az, hogy a legtöbb esetben a folyamat elején szükség van a felhasználó hibájára, tévedésére, hiszékenységére, netán egyszerű figyelmetlenségére. A többi videó (kb. 10 percesek) szintén figyelemre méltó.

Gyakran felmerülő kérdés, hogy az online biztonság és netikett témakörében mi az, amit hasznos, érdemes lenne megtanítani, és főleg azt, hogy miként. A TanárBlogon jelenleg dolgozunk egy talán életképes koncepció megvalósításán, amelyről majd hosszabban is szólunk nemsoká, mindenesetre egy apró gyöngyszeme megosztanék itt, ami nekem működött nyelvórán. A BoredPanda oldalán találtam egy 20 képből álló sorozatat (MÉGHOZZÁ ITT), tanácsokkal Természetesen ezek nem voltak egyértelműek, és a diákjaim nagy örömmel vitatkoztak az egyes gondolatokról. MIndegyik főszereplője Bill. Íme egy példa magyarul: "Ez itt Bill. Bill fent van Facebook-on. Bill nem posztolja ki, hogy holnap már hétvége, vagy hogy éppen kedd van. Bill tudja, hogy mindenkinek van naptára. Te is legyél olyan, mint Bill". És így tovább. Megpróbálok a diákjaimmal egy magyar verziót is elkészíteni, várhatóan mindenki nagy örömére. Hangsúlyozottan: ezek NEM kötelező érvényű szabályok, hanem tanácsok - de hogy jó- vagy rossz tanácsok, azt mindenki eldöntheti.