Egy politikus mondta egyszer régen, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. A közösségi média életünk egyre nagyobb szeletét elöntő folyamában inkább azt érezzük igaznak, hogy "nem kell érdekesen élni, elég annak látszani". Most nem is mennénk bele abba, hogy Facebook ismerőseink gondosan válogatott képeiből kirajzolódó csodálatos világok milyen folyamatos háttérzajként vannak életünkben jelen, bár az is megérne egy posztot. Helyette a Lifefaker nevű oldalt ajánljuk, (ITT TALÁLHATÓ ami pont ebből a trendből csinál önironikus viccet. Miért költenél 1000 Ft-ot egy kávéra a Starbucks-ban, amikor pár fillérért megveheted az ideális kávézós képet? - teszik fel a kérdést többek között.

Az ember nem lehet elég óvatos, félti a gyerekeit, tanítványait, vagy akár saját magát is a közösségi oldalak árnyoldalaitól. Természetesen a kritikus szövegértelmezés rendkívül fontos, mégis néha beszippant minket a pánik egy pillanatra. Mivel többet foglalkozunk itt, a TanárBlogon (immár 11 éve) mindazzal, ami az online térben történik, igyekszem figyelni arra, hogy ilyen témákra, cikkekre 'ugrunk'. Történt a minap, hogy egy digitális pedagógia szakértő a Facebook-on megosztotta EZT A CIKKET, amely egy kegyetlen játékról, az ún. 48 órás kihívásról szól, ahol gyerekeket arra vesznek rá, hogy eltűnjenek két napra, és a szüleiknek ne szóljanak. A szabály egyszerű: minél többen, minél jobban aggódnak érte, annál több pontot kap. Állítólag valaki számolja azt is, hogy hány Facebook-poszt, megosztás komment érkezik. Ez egy olyan kegyetlen játék, ami állítólag futótűzként terjed a tinédzserek között. És ez sajnos igaz is: a média, és a felelőtlen Facebook megosztások nyomán! Rövid oknyomozás következik a lapozás után.

A téli szünet beköszöntével - különös tekintettel a karácsony és szilveszter körül pár napra - gombamód szaporodtak a Facebook oldalamon a Quizzstar nevű vicces teszteket kínáló oldal megosztott eredményei. Megtudtam legalább 15 emberről, hogy hová fog utazni, hogy 'arcelemzés' alapján mennyire okos, vagy éppen, hogy 2018-ban ki fogja bevallani, hogy szerelmes belé. Nem meglepő, hogy az utazás kapcsán szép, egzotikus helyeket találhatunk (nem pedig azt, hogy 'statisztikailag kb. 30 esély van rá, hogy sehová nem fogsz utazni'), és az arca alapján mindenkiről kiderül, hogy környezetében messze a legintelligensebb. Én magam azt kérdeztem, hogy 'Milyen nő leszek 2018-ban?', és a Facebook profilom alapján nem az volt a válasz, hogy: valószínűleg nagyon csúnya, és sok nehéz műtét vár rád', hanem egyenesen a 'Globális siker' felé mutatott utat az oldal. Mindez persze nem baj, hiszen lehet random-generátorral horoszkópot csinálni, és az is válhat népszerűvé. Kicsit furcsa, bevallom, hogy ezt világgá is kürtölik sokan, én úgy gondoltam, hogy ezeket mindenki csak úgy magának csinálja - titokban. Természetesen egyszerű az oka annak, hogy ilyen 'teszteket' gyártanak - egyrészt viszonylag egyszerű, másrészt adatokat gyűjtenek rólunk, amit eladnak hirdetőknek - ezt az oldal adatkezelési szabályzatában egyébként korrektül le is írja (igaz, hogy csak angolul). Összefoglalva: Ennyi.

Sokat beszélnek/beszélünk arról, hogy vajon mennyire vagyunk kiszolgáltatva a közösségi oldalaknak. A válasz az, hogy valószínűleg nagyon, sőt, szinte teljesen, és egyre több olyan hangot hallhatunk, akik arra ösztönöznek bennünket, hogy óvatosak legyünk ezeken az oldalakon. Ez hasznos tanács, de csak annyira, mintha a csatába induló katonának tanácsolnánk azt, hogy vigyázzon magára. A közösségi portálok ugyanis úgy - és azáltal - működnek, hogy aktivitást végeznek az ott található emberek. Ha nem teszik, semmi értelme az egésznek, és az oldal elhal. Ezért elemi érdeke a fejlesztőknek, hogy minél izgalmasabbá, vonzóbbá és kifizetődőbbé tegye számunkra az aktivitást. Szóval a feladat adott: hogyan maradjunk életben egy csatában, ahol azt tanácsolják nekünk, hogy a 'legbiztosabb az, ha nem is lősz'.

Mi mindenre nem jó egy közösségi oldal! Ma Veszelszkiné Huszárik Ildikó tanárnő oldalát mutatjuk be, aki nemrég indította Napi Orosz nevű Facebook oldalát (amely IDE KATTINTVA látogatható meg), ahol pontosan azt találhatjuk, amire a beszédes név is utal: orosztanulóknak szánt, érdekes tananyagokat, rövid hasznos, és/vagy vicces apróságokat, fogyasztható mennyiségben és hosszúságban. A szerző nyilvánvalóan jól mérte fel a médium adta lehetőségeket, és ehhez igazította a megosztott tartalmat. Bár az én orosztudásom erősen megkopott, és amikor a csúcson volt is alig létezett, szívesen olvasgattam visszamenőleg is a posztokat. Nincs kifogás, orosztanulásra fel. Most úgysem kötelező, hátha így érdekesebb.

A napokban történt mindkét eset, talán hasznos megosztanom, mert azt láttam, hogy sok kedves ismerősöm is áldozatul esett. Az egyik igencsak hagyományos, de mégis meglepően hitelesnek tűnő csalás; emailt kapunk, amelyben ez áll: "Facebook-fiókod jelszavának alaphelyzetbe állítására vonatkozó kérést kaptunk. A jelszavad módosításához kattints ide. Másik lehetőségként beírhatod a következő visszaállító kódot". Ugye azt tudjuk, hogy van olyan, hogy szól a Facebook, ha fura helyen szeretnének belépni a fiókunkba (pl. New York-ból, amikor mi mindig Budapestről szoktunk), vagyis nem is annyira meglepő ez a levél. A lapozás után a levél is megtekinthető kép formájában. Nagyon meggyőző, és automatikusan már kattintanánk is. Mondjuk az feltűnhet, hogy a feladó címe security@facebookmail.com, de még ez sem annyira zavaró talán. További érdekességek a lapozás után!

Lassan három hete használom a Data Selfie (INNEN TÖLTHETŐ LE ) nevű Chrome kiegészítőt, amely a böngészőbe ágyazva elemzi a tevékenységünket Facebook-on. Kezdve az általános adatokkal (pl. hogy mennyi időt töltünk a Facebook-on, kinek a posztjait lájkoljuk, kik a kedvenc ismerőseink), az egészen személyes információkig. Érdemes letölteni a kiegészítőt, mert megtudhatjuk azt is, hogy a Data Selfie szerint mennyire vagyunk intelligensek (a Facebook falunkon megjelenő posztok alapján), mennyire valószínű, hogy étteremben eszünk, de azt is elemzi, hogy milyen a világnézetünk, lobbanékony-e a személyiségünk, vagy éppen valószínűsíthetően milyen vallásúak vagyunk. Bár nem mindig talál pontosan a Data Selfie (az én esetemben biztosan sokkal intelligensebb vagyok, mint azt mondja például :) , de nagyon érdekes utazást tehetünk segítségével a privát szféra nyomában.

Az egyik órán arról volt szó egy órán a hetedikes tanítványaimmal, hogy mennyire másképpen használják ők a közösségi oldalakat, mint ahogy azt gyakran a felnőttek (szüleik, tanáraik) gondolják. Kiderült a beszélgetés során, hogy úgy tűnik, igencsak változnak a trendek, és érdekes lenne ezt közelebbről megnézni. Javasoltam az osztálynak, hogy ha valakinek van kedve, csináljon belőle egy mini-kutatást. Arra, amit pár hét múlva kaptam, bevallom, nem számítottam. A lapozás után egy hetedikes diák, Trenyik Hanna, Facebook-kutatása olvasható, amit nagy örömmel közlünk a TanárBlogon. Én nagyon sokat tanultam belőle, és arra is gondoltam, hogy talán érdemes lenne máshol is megismételni, hiszen a módszertan alkalmazható bárhol, ugyanakkor nagyon következetes. Jó olvasást :)

Régebben volt egy Graph search nevű funkciója a Facebook-nak, ahol egész komolyan lehetett bárki után nyomozni. Ezt élesztette fel egy etikus hekker, aki a Stalkscan nevű oldalon (amely még - de ki tudja meddig - ITT TALÁLHATÓ, visszakaphatjuk ezt a remek eszközt. Érdemes akár internetbiztonsággal foglalkozva beírni a keresőmezőbe a követni kívánt Facebook profil címét, és egy egyszerű és letisztult felületen már kezdhetjük is a nyomozást. Megtudhatjuk, hogy milyen képeket lájkolt, hogy változott a kapcsolati állapota, merre járt, hol jelentkezett be, kiknek a képeit, posztjait illette kommentekkel, és szinte végtelen mennyiségű információt gyűjthetünk be. Ha iskolában használnánk, talán arra is jó az oldal, hogy mindenki saját magát lenyomozva nézhesse meg, hogy mi mindent tud róla a világ - csak azért, mert ő közzéteszi!

Nagyszerű játékot indított útjára a Facebookon Dragomán György (ITT TALÁLHATÓ), amit órán is remekül használhatunk. a Zanzajáték lényege, hogy pontosan hat szóban kell összefoglalni egy regényt, amit azután a többiek megpróbálhatnak kitalálni. Máris van több száz ilyen zanza, azokból is válogathatunk, de persze feladat lehet a gyerekeknek is, hogy sajátokat írjanak.