Himnusz a tanításról
Vezércikk - 2010. február 6.
Taylor Mali tanár és költő, a slam poetry mozgalom egyik képviselője. Az alábbiakban olvasható és megtekinthető Mit keresnek a tanárok című verse.
Azt mondja az a baj a tanárokkal, hogy „mit tanulhat egy gyerek attól,
aki csak tanárnak volt jó?”
elmondja a többi vendégnek, mennyire is igaz, hogy
„Aki tudja csinálja, aki nem tudja, az tanítja.”
Úgy döntök, inkább a saját számat fogom be, nem az övét
és inkább nem mondom el mennyire igaz,
amit a jogászokról mondnak.
Végül is eszünk és ez egy művelt társaság.
„De tényleg, te tanár vagy Taylor” – mondja,
„Őszintén, mit keresel?”
Ezt nem kellett volna,
(azt kérni, hogy legyek őszinte)
van egy elvem
az őszinteségről meg a seggberúgásról:
aki kéri, annak jár.
Azt akarod tudni, hogy mit keresek?
Kölyköket, akik keményebben dolgoznak, mint ahogy gondolták, hogy képesek rá.
Azt a hármast, ami olyan mint egy Kossuth-díj
és azt a négy-ötödöt, ami olyan mint egy pofon:
Mert hogy mered az időmet pazarolni ezzel, ami nem legjobb, amit tudnál.
Kölyköket, akik 40 percen át ülnek a tanulószobában
teljes csendben. Nem, nem dolgozhattok csoportban.
Nem, nem lehet egy kérdésed.
Miért nem mehetsz ki vizet inni?
Mert nem szomjas vagy, hanem unod magad, azért.
A szülőt, aki retteg, amikor felhívom:
Remélem, nem rosszkor,
csak el akartam mesélni, mit mondott Billy ma.
Billy azt mondta: „Hagyd már békén. Én is szoktam sírni, te nem?”
Életemben nem láttam még ennél bátrabb dolgot.
Azt, hogy a szülők lássák, milyenek a gyerekeik valójában,
és milyenek lehetnének.
Azt akarod tudni, hogy mit keresek?
Azt, hogy elámuljanak.
Kérdéseik legyenek.
Kritizáljanak.
Kérjenek bocsánatot és gondolják komolyan.
Hogy írjanak, írjanak, írjanak,
Aztán meg olvassanak.
Addig írják le, hogy muszáj helyesen, muszáj helyesen
újra meg újra, amíg már hiba nélkül megy.
Mutassák meg a teljes megoldást matekból,
és csak a végső tisztázatot irodalomból.
Értsék meg, hogy ha van ebből (ész),
akkor ezt követed (szív) és annak, aki azt kérdezi,
mit keresel, mutasd ezt (ujj).
Had mondjam el röviden, hogy megértsd.
Én találok is! Hát te?
(azt kérni, hogy legyek őszinte)
van egy elvem
az őszinteségről meg a seggberúgásról:
aki kéri, annak jár.
Azt akarod tudni, hogy mit keresek?
Kölyköket, akik keményebben dolgoznak, mint ahogy gondolták, hogy képesek rá.
Azt a hármast, ami olyan mint egy Kossuth-díj
és azt a négy-ötödöt, ami olyan mint egy pofon:
Mert hogy mered az időmet pazarolni ezzel, ami nem legjobb, amit tudnál.
Kölyköket, akik 40 percen át ülnek a tanulószobában
teljes csendben. Nem, nem dolgozhattok csoportban.
Nem, nem lehet egy kérdésed.
Miért nem mehetsz ki vizet inni?
Mert nem szomjas vagy, hanem unod magad, azért.
A szülőt, aki retteg, amikor felhívom:
Remélem, nem rosszkor,
csak el akartam mesélni, mit mondott Billy ma.
Billy azt mondta: „Hagyd már békén. Én is szoktam sírni, te nem?”
Életemben nem láttam még ennél bátrabb dolgot.
Azt, hogy a szülők lássák, milyenek a gyerekeik valójában,
és milyenek lehetnének.
Azt akarod tudni, hogy mit keresek?
Azt, hogy elámuljanak.
Kérdéseik legyenek.
Kritizáljanak.
Kérjenek bocsánatot és gondolják komolyan.
Hogy írjanak, írjanak, írjanak,
Aztán meg olvassanak.
Addig írják le, hogy muszáj helyesen, muszáj helyesen
újra meg újra, amíg már hiba nélkül megy.
Mutassák meg a teljes megoldást matekból,
és csak a végső tisztázatot irodalomból.
Értsék meg, hogy ha van ebből (ész),
akkor ezt követed (szív) és annak, aki azt kérdezi,
mit keresel, mutasd ezt (ujj).
Had mondjam el röviden, hogy megértsd.
Én találok is! Hát te?
{youtube}0xuFnP5N2uA{/youtube}
Az eredeti szöveg ITT TALÁLHATÓ.
Mit szólsz hozzá?
