Facebook, mobil - mit tegyen az iskola?
Vezércikk - 2013. augusztus 12.
Egy kollégával beszélgettem a minap, aki elmondta, hogy az ő iskolájukban a diákoknak a nap elején, belépéskor le kell adniuk a mobiltelefonjukat és csak akkor kapják vissza, amikor elhagyják az iskolát. Szerinte is ostoba ez a szabályozás és pozitív példaként említette a saját gyereke iskoláját, ahol elmondják a diákoknak, hogy mire és hogyan használhatják a telefonjukat. Itt csak azt kérik tőlük, hogy legyen lehalkítva a mobil és az órán ne foglalkozzanak vele. Sőt olyan tanár is van, aki azt mondja, ha annyira fontos a hívás, akkor vegye fel a diák, menjen ki és intézze el.
Elmondta azonban azt is, hogy ugyanebben az iskolában az igazgató közölte a diákokkal és a szülőkkel: Ha bárki rosszat ír az iskoláról valamilyen közösségi oldalon, másnap már ki van rúgva. Első pillantásra ez is rendben levőnek tűnik, hiszen melyik az a munkáltató, ami megengedi, hogy az alkalmazottai rossz hírét keltsék. Miért ne várhatnánk el ugyanezt a diákoktól is?
Talán éppen azért, mert diákok. A munkáltatónak nem célja, hogy nevelje, tanítsa a munkavállalóit, az iskola viszont pont ezért van. Miért nem nézzük meg, hogy miért írta a diák azt amit írt? Miért nem megoldandó problémát látunk a dologban, nevelési helyzetet, feladatot?
Az új dolgokkal szembeni gyakori reakció, hogy tiltsuk be, akkor talán eltűnik. EZ tükröződik a mobiltelefon leadásban is, a közösségi oldalon kommentálás szankcionálásában is. Közben azonban pörög, változik a világ. A mobiltelefon megváltoztatta az emberek elérhetőségével, a kommunikáció sebességével kapcsolatos elvárásainkat. Ha diákokat viszünk táborba, a szülők többsége elvárja, hogy a gyereke naponta jelentkezzen. Én magam is megijedek, ha a lányomat valamiért nem tudom elérni, amikor este a barátaival van. A korábbi "ha baj van, telefonálok" rendszert felváltotta a "ha nem telefonálok, baj van" rendszer. Mindezek után elvenni egy telefont (ami felvet kérdéseket a magántulajdonnal kapcsolatban is) legalább is struccpolitika.
Nem tudomást venni a világ változásáról, nem készíteni fel a gyerekeket arra, hogy ebben a világban jelen legyenek, ahogy a mondás tartja, több mint bűn, hiba. Fontos dolgokat kellene eldöntenünk, mielőtt vadul tiltani vagy éppen bátran támogatni kezdünk:
- Hol vannak a magánszféra határai? Mennyire számít magánbeszélgetésnek egy komment, egy Facebook bejegyzés? Felteszem, azt mindenki a totalitárius rendszereket idéző dolognak tartaná, ha a diákok beszélgetését hallgatná ki az igazgató a játszótéren és ez alapján távolítaná el őket az iskolából. Mennyiben más a webes felületeken történő beszélgetés?
- Hol vannak a szabad véleménynyilvánítás határai? Sértheti-e egy diák az iskola hitelét, jó hírnevét? Egyáltalán van-e ilyenje egy intézménynek és hogyan értelmezhető annak megsértése. Ha a diák a tanárait minősíti, akkor nem kell-e a tanárnak a közszereplőkhöz hasonlóan "többet eltűrnie" és a sértettsége helyett inkább azzal kellene foglalkoznia, hogy miért mondta azt a diák, amit mondott.
- Milyen következményei vannak az állandó online jelenlétnek, az állandó elérhetőségnek? Hogyan változtatja meg a tanári munkát a tény, hogy potenciálisan minden őra rögzíthető, dokumentálható. Romániában az érettségi vizsgákat kamerán rögzítik, miért ne lennének rögzíthetőek akár az órák is. Egyre több iskolában van olyan térkamera, ami rögzíti a folyosói eseményeket, mit kell azzal kezdenünk, hogy a diákok "minden pillanatát" láthatjuk? Hogyan változik a tanár munkája, ha tudja, hogy munkájának bármelyik pillanatát rögzíthetik?
- Mik azok az ismeretek és képességek és ismeretek, amik a tanár és a diák számára is nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy boldogulni tudjanak az online világban? Hogyan taníthatók ezek (tanároknak és diákoknak egyaránt)?
Ideje lenne elkezdeni a válaszokat is összegyűjteni.
