Internet és biztonság 2 - a család
Vezércikk - 2013. június 28.
Az internetbiztonsággal, illetve annak hatásos elsajátításával foglalkozó első cikkünkben online forrásokat kerestünk, és így próbáltuk meg kitalálni, hogyan is készíthetnénk fel diákjainkat, gyermekeinket az online létre. A cikksorozat mai fejezetében az online szocializáció újabb helyszínére látogatunk el, ami nem más, mint a család. Jó eséllyel gondolható, hogy a szülők otthon hatalmas erőkkel és energiával készítik fel csemetéiket a digitális állampolgárságra. Statisztikai adatok azt mutatják, hogy a helyzet komoly, hiszen a gyerekek átlagosan napi 3-4 órát töltenek gép előtt, a közösségi oldalak használata is elterjedt, hiszen az általános iskolás korosztályban (10 év fölött) a Netgeneráció 2010 kutatás résztvevőinek több, mint 70%-a, 14 fölött minden iskolatípusban 90% fölött vannak jelen közösségi oldalakon. Részletek a lapozás után!
Az tehát kimondható, hogy 'helyzet van'. A kérdés az, hogy a szülők mennyire tudják felvenni a kesztyűt. Vajon képesek, hajlandóak vagyunk-e mi, felnőttek, otthon ezzel tölteni az időt, illetve tudjuk-e, hogy mit is hogyan kellene elmondanunk? Szerencsére erre is vannak már statisztikai adatok az EU Kids Online felmérés szerint a szülők ...
32%-a nem engedélyezi gyermekük közösségi oldalakon történő regisztrálását
20% pedig csak szülői felügyelettel engedélyezi a használatot
48%-a nem korlátozza e tekintetben a gyermekét
A magyar szülők nagyjából az európai trendet követik, bár némileg megengedőbbek:
54% megengedő, 16% szülői felügyelethez köti, 30% pedig tiltja a használatot
Biztos van pozitív olvasata a számoknak, azt nem tudjuk pontosan, hogy a 'nem korlátozás' mit jelent, de így először elolvasva gyanús, hogy a magyar szülők 84%-a nem igazán tudja, mit csinál a gyermeke online. Ha a diákok 90% feletti reprezentáltságát vesszük közösségi oldalakon, akkor annyi bizonyosan látszik, hogy a 30%-nyi magyar szülő, aki tiltja gyermekét, nem nagyon tekinthető sikeresnek. Azaz, akár tiltjuk, akár nem, a gyerekek regisztrálni fognak - legfeljebb elkerülnek minket, vagy álnéven, illetve nem rákereshető névvel teszik (pl. kihagyják a magánhangzókat a nevükből, így nehezebb rájuk találni).
Nézzük, hogy mennyire van jelen az online lét a családok mindennapjaiban! Természetesen erre is vannak már adatok, ki is bányásztam párat. Kósa Éva és László Miklós prezentációjában találtam egy felmérés kapcsán a szülői mediációról az alábbi adatokat:
Interneteztek együtt szüleiddel? 83% (nem, ritkán)
Ellenőrzik, hogy milyen oldalakat látogat? 65% (soha), 22% (ritkán)
Beszélgettek a szüleiddel az interneten olvasottakról? 20% (soha), 43% (ritkán)
Az adatokból látszik, hogy a szülőknek vagy nincs ideje, vagy nincs kedve ezzel foglalkozni, vagy nem tartják fontosnak. Netán a felnőttek maguk sem érzik a súlyát annak, hogy a gyermekük online életet is fog élni, sőt már most is ezt teszi, akár 10 évesen is. Lehet, hogy nem is elvárható, hogy tudjuk, mit is csinál a gyerek napköziből hazaérve abban a két-három órában, amíg mi is megérkezünk. Utána meg tényleg annyi minden van, hogy a jegyek, ellenőrző mellett nem marad idő még arra is, hogy Facebook-on biztonsági beállításokat tanuljunk, és tanítsunk a gyereknek - főleg úgy, hogy esetleg nem is vagyunk regisztrálva a Facebook-on, hiszen 'nem érdekel, hogy ki mit evett reggelire'.
A fentiekből kitűnik, hogy az online szocializációban nem annyira hatékony helyszín jelenleg a család, legalábbis országos szinten nem az. Következő írásunkban az iskolába látogatunk el, mint olyan helyre, ahol mindezt tényleg nagyon jól meg lehetne tanulni (hiszen mégiscsak egy iskola:).
