Véget értek a mézeshetek?
Vezércikk - 2013. március 20.
Nincs ingyen ebéd tartja a közgazdaságtani alapvetés, valakinek valahol fizetnie kell a termékekért. Az internetet használóknak mégis úgy tűnhetett, ez az új digitális világ nem a megszokott szabályok szerint működik. Nem hogy ingyen ebéd, hanem tízfogásos lakoma várja azokat, akik ide jönnek. Hozzászoktunk, hogy az internetes tartalom és az internetes szolgáltatás ingyen van. Úgy tűnt, hogy a hirdetéses modell, ahol egy-két reklám megtekintésével fizetünk a szolgáltatásokért jól működik. Annyira megszoktuk ezt, hogy (legalábbis itthon, Európa szegényebbik felén) nem nagyon vitt rá a lélek senkit arra, hogy bármilyen tartalomért, programért pénzt adjon ki. Számunkra, tanárok számára ez paradicsomi állapot volt, hiszen mindenféle remek dolgot elérhettünk, használhattunk a diákjainkkal és nem kellett az igazgatónál könyörögni, hogy vegye meg ezt vagy azt a méregdrága programot az iskolának.
Az utóbbi hetekben azonban egyre-másra szembesülök azzal, hogy jól megszokott programok, weboldalak, alkalmazások zárnak be, tűnnek el.Bezárt a Picnic képregény készítő, az Embedit.in beágyazó program, tovább drágult a Ning (megszűnt a mini opció, ami ideális és megfizethető volt a tanárok számára), nincs többet Aviary képszerkesztő, hamarosan leáll az MSN, valamint a Google Reader is, véget ért a Posterous mikroblog. Eddig is előfordult, hogy egy-egy oldal lehúzta a rolót, az ember hozzá is volt szokva, hogy néha alternatívákat kell keresnie, de most mintha megnőtt volna a bezárások száma.
A Google-ről jól tudott, hogy nem volt szívbajos, ha be kellett csukni valamit, ami nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Emlékszik valaki ezekre: Google Buzz, Google Wave, Google Health, Google Lively? Most azonban az a két Google szolgáltatás zárt vagy zár be hamarosan, ami reklámmentes volt, a Google Reader mellett az iGoogle személyes kezdőoldal voltak ezek. Az MSN megszűnése nem meglepő, a Microsoft egyszerűen a Skype felé akarja terelni a felhasználóit. Ami számomra igazán aggasztó, az kisebb cégek által működtetett oldalak és szolgáltatások bezárási hulláma.
Bármilyen webes szolgáltatásnak vannak költségei, fizetni kell a programozót és a grafikust, de ez mondjuk egyszeri befektetés, utána viszont fizetni kell a tárhelyért és a sávszélességért. Ebből a szempontból a gyors siker kifejezetten káros egy vállalkozásnak, ha nincs biztos módja arra, hogy miként tegyen szert bevételre a termékéből. A felhasználóknak tetszik, sokan kezdik használni, a költségek nőnek, bevétel meg sehol. Az indulótőke jó ideig működtetheti ezeket az oldalakat, de egy pont után a legoptimistább befektetőnek is elege lesz abból, hogy egy feneketlen lyukba dobálja a pénzt.
Az utóbbi pár évben át is alakult a számítástechnikai piac szerkezete. Míg korábban a hirdetéses konstrukció tűnt a jól működő megoldásnak, a mobiltelefonos piac felforgatta ezt a rendszert. Az iPhone és az Android szoftverboltjaiban pár dollárért lehet alkalmazásokat vásárolni és úgy látszik, hogy az emberek hajlandóak is ennyit kiadni értük. Emlékezetes az iFart esete 2008-ból, az alkalmazás nem tudott túl sokat, ha megnyomta a felhasználó a piros gombot a képernyőn, különféle testalszél hangokat hallhatott. A program hetekig napi 10 000 dollár bevételt hozott a szerzőknek. Ilyen összegekhez egy reklámokkal működtetett oldalnak napi 100 000 rákattintást kellene elérnie a reklámaira. Nem tudom valaki életében kattintott-e már ilyen Google hirdetésre bárhol, én még soha. (Azért sem, mert egy egyszerű böngésző-kiegészítővel le vannak tiltva nálam, meg sem jelennek.) Ezek után ha valakinek van egy ötlete, nem kérdés, hogy hirdetéses weboldalt vagy éppen fizetős mobil- (és tablet) alkalmazást készítsen-e belőle. A szoftverboltok most már az asztali gépeknél is megjelentek, a Windows 8-ban ilyenből vásárolhatunk és a Chromebookok is ilyet használnak.
Milyen lehetőségeink maradnak nekünk tanároknak? Milyen következményekre számíthatunk? Valószínű, hogy a web egy kicsit ingoványosabb terep lesz a következő időkben, fel kell készülnünk rá, hogy az oldalak, szolgáltatások jönnek és mennek, tudnunk kell alternatívákat találni. Esetleg meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy egyes dolgokért fizetni kell. Szerencsére nem nagyon sokat, nem olyan hatalmas összegeket, mint pár éve a szoftverekért, de valamennyit biztosan. EZ egy iskolában külön nehézséget jelenthet: hogyan veszem rá a fenntartót, hogy hajlandó legyen megvenni akár több példányban is valamit? Hogyan érhetem el, hogy otthon is meglegyen a program neki? Mit lehet kezdeni a platformok sokaságával? Tágulni fog-e ebben az új világban a digitális szakadék? Nagyobb lesz-e a különbség az iskolai szoftverellátottság a a munkában/otthon használtak között? Nő-e a szegényebb és a tehetősebb diákok közötti különbség abban a tekintetben, hogy milyen alkalmazásokhoz férnek hozzá? Tartok tőle, hogy pár éven belül kiderül.
