IKT közhelyek

Vezércikk - 2012. május 19.

Írta: Prievara Tibor

Melyek azok a közhelyek, amelyek az IKT használata kapcsán közkeletűek? Nos, mindezt remekül összegyűjtve találtuk meg a Mindennapi pszichológia című magazinban, itt találhatóan. Azért gondoltuk, hogy írunk róla, mert nagyon szépen felsorakoztatja mindazokat a kliséket, amelyek többet ártanak, mint használnak az IKT elterjedésének. A lapozás után számot vetünk ... és vihart aratunk :)

Szóval, tényleg a hangulatkeltés explicit igénye szerint kontextusból kiragadott gondolatok:

 

A mai magyar kiskamaszok már „digitális bennszülöttek”: nem tudom, miért, de még mindig tartja magát ez a bennszülött mítosz. Az, hogy a "az anyatejjel szívták magukba a digitális világot", így, ebben a formában nem igaz. Van, amit tudnak, van, amit nem. Ha nagyon komolyan elhiszi ezt a bennszülöttes szöveget, igencsak meglepődik, amikor nem tudja rávenni a diákokat, hogy az interaktív táblához kijöjjenek, illetve rengeteget bénáznak majd - nem jött ez az anyatejjel. Szintén hajlamosak a tanárok azt gondolni, hogy mindenben nagyon profik a gyerekek. Úgy tűnik, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket nagyon jól használnak (pl. kommunikációs eszközök, játékok), de személyes tapasztalatom, hogy egy kezdő tanár is igen gyorsan tud újat mondani egy diáknak.

"... ez a folyamat, akár tetszik, akár nem, nem tűnik megállíthatónak vagy visszafordíthatónak. Éppen ezért meglepő, hogy a technológia használata itthon még mindig gyermekcipőben jár.": Nem, nem meglepő, hiszen talán kimondhatjuk már, hogy az IKT eszközök elterjedésének szükséges, de nem elégséges feltétele az, hogy a világban létezzen, és elterjedt legyen. A tanári attitűdök szerepe, az intézmények eszköztelensége esetenként, a túlterhelt tanárok, akiknek elég az is, ami van, nemhogy újat kelljen tanulniuk, és - nem utolsósorban - a félelmetes tudású 'bennszülöttek'-ről szóló híradások mind, mind arra jók, hogy messzebb taszítsák a 'mezei tanárt' mindezek hazsnálatától. Arról nem is beszélve, hogy az IKT alkalmazásához igen komoly szemléletváltás szükséges, ami olyan egyszerű.

"a válaszadó iskolák csupán felében használják a modern technológiát.": ez önmagában kevés és eléggé semmitmondó kijelentés, ami nem biztos, hogy jót tesz. A kérdések: miért csak ennyien? A fele az vajon jó, vagy rossz? Ha az lenne, mint pl. Észak-Írországban, ahol 95%-ban használnak IKT eszközöket, viszont ennek a 90%-a valamilyen prezentációs szoftver, akkor elégedettek lehetnénk? Szerintem az, ha az iskolák felében minden tanár használja kreatívan, hasznosan az IKT eszközöket, akkor előkelő helyen lennénk a világon (gyanítom, hogy nem ezt takarja sajnos a statisztika).

"... pedig ezek a lehetőségek gyökeresen átalakíthatnák az iskolai élet valamennyi területét, főként az iskolai adminisztrációt": Én pont az ellenkezőjét tapasztalom. Ha van olyan része az IKT használatának, ami 'átmegy', az aza adminisztráció. Rengeteg olyan kollégát ismerek, aki soha életében nem használt semmilyen IKT eszközt, de a digitális naplóval minden gond nélkül elboldogul. Az adminisztráció ugyanis nem kérdés - ha diginapló van, akkor az van, és kész.

"Képzeljünk el például egy biológiaórát, ahol a gyerekeknek azt kell megállapítaniuk, hány milliliter vizet és hány óra napfényt kell kapnia egy növénynek ahhoz, hogy optimálisan növekedjen. A monitoron egy virtuális virág látható, s e virág attól függően hervad vagy növekszik, hogy a gyerekek mennyi virtuális vizet és mennyi virtuális napfényt adnak neki. Ezt a locsolókanna és a nap mellett található kis ikonok segítségével tehetik meg.": Ez kétségtelenül érdekes példa, de olyan, amire 2012-ben azért nem kell talán rácsodálkozni. Egyszerű Google kereséssel hasonló ineteraktív biológia anyagot rengeteget lehet találni (ténylegesen több milliót!). A kérdés ma már nem ez szerintem, hanem a tananyagok teljes átalakítása, átalakulása. A könyvek megszűnése, a 1:1 programok, a tabletek, iskolai laptopok, e-olvasók térnyerése. Ne legyenek illúzióink, a háttérben már minden nagyobb cég hatalmas energiával és komoly befektetésekkel készül a váltásra. Egy nagy (nem magyar) könyvkiadó új rendszerével ismerkedhettem meg, amely már ennek fényében szervezi újra tananyagait - egy olyan világra készülnek, ahol minden online elérhető, és már nincs helye a hagyományos kiadói tevékenységnek.

"A tanárok szerint az ilyen módszerek a kevésbé jó képességű diákok figyelmét és motivációját is felkeltik": ez is egy csapda szerintem. Egy ideig biztosan felkelti az érdeklődést, hiszen sokkal izgibb, mozog, számítógépek is vannak, stb. Ugyanakkor fel kell készülni arra, hogy ez sem tart örökké. Soha nem felejtem el az első interaktív táblás 90 perces órámat, ami úgy telt el a diákoknak, hogy tényleg észre sem vették. Az óra végén mindenki értetlenül nézett egymásra - hová tűnt az idő? Évek alatt azonban ez a varázs megkopik. Fontos szerintem a fenntartható fejlődésben gondolkodni. Olyan ez, mint a nagyon vicces órai feladat - ha minden óra nagyon vicces, 'tűzijáték' jellegű, akkor nem kell sok idő ahhoz, hogy ebbe is beleunjanak a diákok.

Az otthoni tanulást segítheti az órai jegyzetek online meghallgatása, átolvasása, az interaktív tábla órai anyagát a tanár digitális fájlokban tárolhatja és hozzáférhetővé teheti hallgatói számára.: ezzel például telejsen egyetértek, kár, hogy az elv 'flipped classroom', nem mondatott ki.

A tanulást segíthetik tematikus fórumok, chatszobák, online tanár-diák interakciók (akár Twitteren) is: azért ezzel is csínján kell bánni, nem mindegy, hogy milyen interakció, hogyen mikor - ha csak abból indulunk ki, hogy hetente összesen 30 percet foglalkozunk egy osztállyal (ami - lássuk be - nem nagyon sok), az is napi programot jelent. Nem biztos, hogy ez belefér egy tanárnak a napjába (illetve van annyi hozadéka, hogy érdemes legyen csinálni!).

"egy-egy iskolai téma kidolgozása, összeállítása egyéni vagy akár csoportmunkában, majd feltöltése az iskolai ... flickr-re":