Tanárok megbecsülésének a hete
Vezércikk - 2012. május 14.
A múlt héten volt szerte a világon (leginkább az USA-ban) a Teacher Appreciation Week (azaz a tanárok megbecsülésének a hete). Ezen a héten (illetve május 8-án) kis ajándékokkal köszöni meg a társadalom a tanárok munkáját. Elgondolkodtam azon, mit is jelent nekünk mindez, és mit is hozott ez a hét itthon és külföldön a megbecsülés hete mellett. Szombaton a NYESZE konferenciáján jártam, és ott hangzott el egy előadásban, hogy a kis majmok is csak az alfahímtől hajlandóak tanulni, akárkitől nem. A kérdés az, hogy a (magyar) tanárok társadalmi elismertsége hogyan viszonyul egy ilyen alfahím szerephez ... lapozás után egy érdekes tanárellenes blogról, valamint egy angol cikkről szeretnék beszámolni.
A válasz az volt, természetesen, hogy 'semennyire', a magyar tanárok a lehető legmesszebb vannak ettől a bizonyos szereptől, amely segítségével sikeresen és hitelesen tudnának a gyerekek elé állni. Önmagában az is intő jel lehet egyébként, ha nyitott Facebook csoportban tanárképzők idézik cinikusan a 'hülye tanárt', aki olyanokat mond, hogy 'rossz a gyerekanyag'. Mit várhatunk az átlagembertől akkor? Tényleg kontraszelektált idióták gyülekezete ez a szakma? Miközben ezen töprengtem, és lapozgattam az internetes újságokat, megakadt a szemem egy új blogon, amelynek a neve Pedagógus Terror (ITT TALÁLHATÓ). Még csak egy bejegyzés született, ami kevésbé érdekes, itt egy elég egyoldalú beszámolót találunk egy láthatóan értetlen, tehetségtelen és ostoba pedagógusról. Természetesen mindez lehet igaz, biztos vagyok benne, hogy sok ilyen eset fordulhat elő országszerte. Sokkal izgalmasabb azonban a cikknél az a kb. 300 komment, amit az olvasók írtak. Nyilvánvaló, hogy a pedagógusok megítélése milyen messze van a bevezetőben említett alfahímtől. Még mindig vannak olyanok, akik elfogadják, hogy 'vannak köztük rendesek is' - de már hozzáteszik azt is, hogy 'mikroszkóppal kell keresni'. Olyan komment is érkezett, amely szerint nem baj, hogy ilyenek a tanárok, mert megtanították azt, már egészen kicsi gyerekeknek, hogy miként engedjenek el a fülük mellett sok hülyeséget, vagy éppen tanulják meg megvédeni magukat, az igazukat a feléjük áradó ostobaság ellen.
Az igazság az, hogy nehéz ebből a helyzetből innovatívan megújulni. Mindegy, olvasgattam tovább angol újságokat, ahol a BBC-n találtam a brit oktatási hivatal vezetőjének a nyilatkozatát, amely szerint a tanári szakma nem stresszes. Aki ezt mondja, az nem mond igazat, illetve magyarázkodik a rossz teljesítmény miatt. Az igazgatónak Angliában soha nem látott szabadsága és döntési jogköre van. Amit a tanárok átélnek az nem stressz. Stressz az, amikor három munkahely van az embernek, és nem tud aludni, mert 18 órákat dolgozik - ráadásul rendes fizikai munkát. Aki tanárként a stresszre hivatkozik, az vagy nem tudja miről beszél, vagy ezt használja pajzsként, ha számon kérik rajta a minőségi munkát.
Hát, így állunk valahogy. Azért mindenkinek boldog tanárok megbecsülése hetet kívánok így utólag is :)
