Az IKT hatékony oktatása az egyetemen
Vezércikk - 2012. március 5.
Érdekes cikket találtam a 'Using ICT for Teaching, Learning and Management'-ben. Kínáról szól, és azt fejtetegeti, hogy mitől lesz hatékony, vagy kevéssé hatékony az IKT eszközök használatának elsajátítása később tanítani kívánó egyetemi hallgatók esetében. A cikk kapcsán elgondolkodtam arról is, hogy mitől lesz hatékony bármilyen képzés ... azt állíthatom, hogy a sikeresség és szakmaiság fokmérőjének a visszajelző kérdőívek nem a legjobb eszközei. Én is tartottam olyan képzést, ahol egész egyszerűen nem volt internet (ami IKT képzés esetén elég kínos), azaz szinte semmit nem tudtunk csinálni, mégis 90% feletti volt a kérdőívben az elégedettségi ráta. Mert az emberek kedvesek, főleg, ha tanárok, és látják, hogy más tanár - önhibáján kívül - szenved. A lapozás után néhány szubjektív, ámde hangulatkeltő gondolatot szeretnék mindezzel kapcsolatban megosztani.
A cikk azzal kezd, hogy az egyetemeken a legrosszabb, amit tehetnek az az 'add-onto' model alkalmazása, ami azt jelenti, hogy az IKT nincs jelen végig - integráltan - a képzésben, hanem egyszerűen az addig meglévő képzési rendszerre 'ráaggatnak' egy IKT kurzust, illetve egy IT kurzust (tipikusan ECDL tananyaggal). Ezzel a digitális írástudás, illetve az IKT használata kipipálva, mehetnek a tanárok mosolyogva tanítani, profin használva az eszközöket.
A cikk szerzői szerint ez nem működhet jól, hiszen a diákok akkor értik meg az IKT használatának lehetőségeit, ha őket is - egyéb tantárgyaik során - ilyen módon tanítják. Nem reprezentatív (kb. 50 fős) informális felmérésem alapján elmondható, hogy a megkérdezett egyetem hallgatók egyike sem használja az IKT eszközöket rendszeresen órákon. Egy-egy tanár van, aki elvetemülten ragaszkodik az interaktív táblához, de számítógépteremben tartott órát nem tudott senki említeni (kivételt képez az ETR, illetve a kötelezően használandó Moodle - itt összesen 2 diák végzett már el távoktatásban egy órát). Kimondható tehát, hogy a diákok nem találkoznak itthon sem a mindennapokban az IKT eszközök rendszeres használatával az órákon. Ez pedig, hangsúlyozzák a tanulmány írói, szükséges lenne.
A másik kérdés, hogy mindezt hogyan tudják a gyakorlatban használni majd. Kollégáimmal beszélgettem, akik az IKT eszközök használatának tanításában nem járatosak annyira - viszont a hallgatóik hozzájuk fordulnak, mert nem értik, hogy ha valaki nem tanít, ellenben van 4-5 órányi képzés mögöte IKT terén, viszont őt soha nem tanították ilyen módszerekkel, akkor vajon honnan tudhatna hitelesen, az IKT eszközöket értelmesen, céllal használva óravázlatokat összerakni. A válasz nyilvánvalóan: sehonnan. Keres valamit, elképzeli, egy rendes óra mellé ő is 'add-onto' módban ráaggat egy IKT alkalmazást, eszközt, és kész. Kipróbálni nem tudja, ha tudná is, sem biztos, hogy merné (elég a rengeteg mindenre figyelni, ami az órán szembejön, miért tetéznénk ezt még az IKT eszközökkel is?). Ezt különben teljesen megerősítette a tavaly nyári TanárBlog Akadémia, ahol ilyen képzéseken sikeresen (mosolyogva) túlesett fiatal, kezdő tanárok fagytak le teljesen egy IKT-val támogatott órán. Ennek extrém változat volt, amikor egy tanár kollégánk jött oda hozzánk egy konferencián, hogy adjunk egy ötletet arra, hogy egy bizonyos nyelvtant angolul hogyan tanítanánk IKT eszközökkel. Persze, szívesen adtunk ötleteket. A kolléga nagyon megköszönte, aztán egy rövid beszélgetés során kiderült, hogy ő nem is angoltanár, a lányának viszont egy ilyen jellegű beadandója lesz az egyetemen, ehhez kellettünk. Így megy ez.
