Márciustól vége a Tisztaszoftver programnak?

Mi lesz a tanárokkal?
Nem váltok egyszerűen. Semmire, sajnos, és ezzel nem vagyok egyedül - a kollégáim nagyrészt szintén így vannak. Ha kell, sokan képesek egy új rendszert megtanulni, de hogy ez pontosan mit is jelent, azt kevesen tudják. Próbáltam viszont már MacBook-on dolgozni, illetve együttműködni olyanokkal, akik MacBook-ot használtak. Én élveztem, meg szerettem is volna megismerni a rendszert, de ez nem általános (az, aki nem Windows-hoz szokott, egy továbbképzésen nem is tudta tartani a lépést, egyszerűen nem talált dolgokat, pedig elsősorban csak webes alkalmazásokról volt szó). Én úgy éreztem magam, mint amikor szlovén billentyűzettel kellett sokat írnom. Végül is meg lehet csinálni, de nagyon sok gyakorlás kell hozzá. Őszintén szólva, ha belegondolok az elkövetkező 2 hónap programjába, nem tudom, hogy egy ilyen átállás hogyan fér majd bele.

‘Reszelgetek egy kicsit rajta’
A múltkor informatikatanár kollégákkal beszélgettem, akik Linux-ot használnak. Nagyon jó, mondták, meg kell várni, amíg eltelik egy kis idő az újabb verzió megjelenése után, aztán ‘letöltöm, reszelgetek egy kicsit rajta, és megy’. Ettől én - bevallom - nagyon félek. Én sajnos nem tudok / akarok reszelgetni, és egy biztosan, gyorsan működő rendszert szeretnék a gépemre. Szintén elkedvetlenített, amikor egy ehhez eléggé értő kollégám szenvedését végignéztem a Facebook-on. Nem sikerült végül rendesen telepíteni az adott verziót. Nekem erre nem lesz erőm, idő, energiám. Tudom, hogy vannak ingyenes fórumok, közösségek, ahol segítenek nekem, de ez nekem nem fér bele az elkövetkezendő két hónapba.

Ki fog nekem segíteni?
Ha gondom van, jelenleg fordulhatok - egy ideig - az iskolai rendszergazdához, tanár kollégákhoz, de azért alapvetően a Windows nálam elég üzembiztos. Nem tudom, ha hirtelen nálunk 45 tanár kezdi el telepíteni a Linux-ot, vajon ki fog nekik segíteni ‘reszelgetni’? A fórumokon, közösségi oldalakon nagyon kevesen keresnek majd megoldást (legalábbis azok közül a tanárok közül, akiket én ismerek). Sokkal többen keresnek majd szakembert - még egy Windows telepítéshez is legtöbben más segítségét veszik igénybe. Ki fog ebben rendelkezésre állni? Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy sokan inkább becsukják a szemüket, használják tovább a Windows-t, aztán lesz, ami lesz. Milyen példát jelent ez a diákjaink számára?

Támogatás?
Megnéztem a Linux portál oldalán, hogy mire lehet számítani - van ingyenes online közösség, ahol esetleg segíthetnek nekem, meg vannak profi cégek, akik erre szakosodtak. Ha vérre megy a dolog, én inkább a nem ingyenes profi segítséget választanám. Ne felejtsük el, hogy a Linux egy termék, ugyanúgy, ahogyan a Windows is. Cégek élnek meg (jól) abból, hogy telepítik, működtetik, esetlegesen az igényekhez szabják. A nyílt forráskód remek dolog, annak, aki képes a forráskóddal bármit is kezdeni és van arra képessége, hogy átírja, igényeire szabja a programot. Egy biztos, én nem az a felhasználó vagyok.
Eddig elég volt sok helyen ‘ a gyerek’, vagy egy egyetemista, aki ért annyira ehhez, hogy egy Windows-t telepítsen egy óra alatt. Mi lesz most?

A legalitás tisztasága
Nekem megnyugvást adott, hogy legális szoftverekkel dolgozhatok/dolgozhattam. Ha nem lesz tiszta szoftver, szerintem én meg fogom venni magamnak a legális Windows-t, mint ahogy sokan még, akinek futja rá, vagy hajlandó (képes) erre költeni (ha abba belegondolok, hogy az iskolának kell megvennie, akkor valószínűleg nem lesz egyhamar legális a szoftverem). Természetesen sok géppel együtt is jön a legális változat (ezt nevezik OEM-nek), de azokhoz nem jár az automatikus frissítés. Jelenleg a magyar oktatás mindig a legnaprakészebb volt informatikából. Most ennek vége lesz?

Káosz?
Mi lesz vajon, ha az otthoni anyagaimat szeretném az iskolában használni? Még akkor is, ha együttműködik a két platform (azaz meg tudom nyitni a Linux-os gépen az otthon esetleg Word-ben elkészített anyagot), nagyon nehéz lesz megszokni a két rendszer használatát. Én azt választom akkor, hogy viszem magammal a laptopomat a hátamon, és akkor lesz Windows (mondjuk egy IKT teremben már megint nagyon nehéz lesz eligazodni, de ez mindegy, végül is meg lehet szokni).

Mi lesz a megszokott szoftvereimmel?
És itt most nem arra gondolok, hogy ‘jaj, nem lesz Word’, hiszen gépelni, szövegszerkeszteni OpenOffice-ban is lehet. Ami nekem nagyon tetszett, az az egyre több ingyenes kiegészítő szoftver. Ezek ráadásul biztosan működnek is. A Learning suite névre keresztelt gyűjtemény rengeteget ad - képmontázs készítő AutoCollage-tól egészen a programozást játékosan tanító Kodu-ig. Ráadásul legális Windows mellé ez mind ingyenes. Az elmúlt pár évben nagyon nagy hangsúlyt fektet a Microsoft a tanárok megszólítására - magam is meglepődtem, hogy mennyi használható ingyenes alkalmazás készül. Mi lesz azokkal a különféle dolgokkal, amikhez csak Windowsos program van? Diákjaimmal bejutottunk a LEGO programozóverseny európai döntőjébe, a LEGO-t programozni csak Windowson vagy Macintoshon lehet. Most akkor márciustól zárjuk be a jól működő, nemzetközileg sikeres szakkört, mert túl speciálisak az igényeink? A spektrofotométerünk, a fénykapunk, sokféle termtudos eszközünk mind csak Windowsos platformon működik, ezeket dobjuk ki? Természetesen az interaktív táblás szoftvereimet is kezdhetem újra telepíteni - bár a Linux-os verzió nem mindig tart lépést a Windows-os verzióval, magyarítva sincs feltétlenül. Otthon ez, iskolában az? Mi lesz az érettségivel? Nem lesz kötelező Windows-os gépeket adni, ha egyszer azt kér a diák?

Olcsóbb?
Erre tanárként nem tudhatom a választ, biztos vannak sikertörténetek, arról viszont olvastam. hogy a német külügyben átálltak - évek alatt! - nyílt forráskódú rendszerekre. Ez jelentősen csökkentette a kiadásokat először, és a külügynek volt a legkisebb a IT költsége. Az idén azonban visszaálltak a Windows-ra mindezek ellenére. Hogy miért? Pont azért, amitől egyszerű tanárként magam is tartok egy kicsit: nehézkes, drágább a támogatás, és a felhasználók hiányolták a magasabb szintű funkcionalitást.

Szabadságharc
A kilncvenes évek elején kifejezett divat volt utálni a Microsoftot. Az MS volt a nagy gonosz multi, ami ellen minden jóérzésű anarchista felemelte a szavát. A dolog pikantériájaként főleg Windows gépekről (és többnyire lopott szoftverek használatával) szidtuk az ősgonoszt, de ennyi kognitív disszionancia bőven belefér az ifjonti lélekbe.
Bevallom, amikor idén nyáron ellátogattam a Microsoft főhadiszállására még mindig munkált ebből egy kevés bennem. Kíváncsi voltam, milyen lesz egy kapitalista gigantovállalat oroszlánbarlangjába belépni. Kicsit számítottam rá, hogy Smith ügynök kinézetű, agymosott alkalmazottak tervezgetik a világösszeesküvést. Ebből a szempontból csalódnom kellett. Amit tapasztaltam az egy nyitott, nagyon jó légkörű közeg volt, ahol a munkatársakat érdekelte, hogy mit gondolunk mi tanárok, ahol mindenki látta, hogy miért fontos, akár egy nagy cégnek is, az oktatás ügye és ezért hajlandó volt tenni. Az a program, amiben én részt vettem és ami reményeink szerint 200 magyar tanárral folytatódik idén egyszerű társadalmi szerepvállalásnak, azaz céges jótékonyságnak indult. Közben azonban a Microsoft realizálta, hogy az oktatással foglalkozni, az oktatást fejleszteni, a tanároknak aktív segítséget nyújtani nem jótékonyság, hanem kőkemény üzleti érdek. A jó oktatás, jó munkavállalókat, hatékony, fejlődő társadalmat eredményez, azt, amire egy nagy cégnek is szüksége van.

Válság van
Válság van, természetesen alaposan át kell gondolni, hogy mire és mennyit költsünk a közösből. Természetesen mindent át lehet számolni gyermeklélegeztető-gépre és kevés dolog van, ami abban az összehasonlításban megérné. Ennek ellenére, azt kevesen vitatnák, hogy az oktatás az a terület, amibe érdemes befektetni. A sikeres országok (Finnország, Szingapúr, Dél-Korea) példája azt mutatja, hogy az oktatásba invesztálni sokszorosan megtérül. Különösen igaz ez az oktatás modernizációjára. Biztosan nem szerencsés az a megoldás, ami hazánkban van, hogy az iskolák IKT ellátottsága, a kezdetektől fogva nem az oktatásért felelős tárca fennhatósága alá tartozott, hanem vagy az informatikáért vagy a gazdaságért felelős minisztériumhoz. Most is a Fejlesztési Minisztérium a Tisztaszoftver program felelőse. Egy gazdasági orientációjú tárca más szempontokat érvényesít, másként gondolkodik, mint az, amelyik elsődelgesen az oktatással foglalkozik. Paradoxonnak hat, de pont a válság idején nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak a gazdasági szempontok érvényesüljenek az oktatásügy kérdéseiben.

Természetesen hozzá kell tennem, hogy az én tapasztalataim Linux téren korlátozottak, hiszen hosszasan nem dolgoztam vele. A fentiek a ‘naív’ felhasználó egyszerű kérdései, amivel mindenképpen szembe kell néznünk a változás kapcsán.