Félelem és reszketés az IKT órán

A legelső kérdés: miért csinálna egy kezdő tanár magától IKT-s órát? A válasz (ahogy az Akadémia során kiderült), leginkább sehogy. De ez nem baj, sőt teljesen logikus. Annyi mindenre kell egy órán figyelni, hogy a kezdő tanárok megpróbálják szűkíteni a feladatok körét, és az IKT (pl. az eszközök kezelése, rendszer elindítása) olyan plusz teher, amit nem szívesen vállalnak fel, amikor az is nehezen megy még, hogy a diákok spontán kérdéseire képesek legyenek válaszolni, vagy éppen arra koncentrálnak, hogy egy feladatban a pármunkát érthetően felvezessék. Szóval, túl sok mindenre kell egyszerre figyelni, és elég gyorsan kialakul az alábbi vélekedés: ha majd mindennel készen vagyok, akkor bemegyünk az IKT terembe, és játszunk valamit. Azaz az IKT nem a tanóra szerves része, hanem egy különálló dolog, amivel akkor érünk rá bajlódni, ha már minden készen van.

Nos, ez volt az, amit a TanárBlog Akadémián nem engedtünk meg. Mindenkinek, naponta legalább 1 órát IKT eszközök segítségével kellett megtartani. Kellett, azaz nem választás kérdése volt. Hol interaktív táblával, hol számítógépteremben, hol laptopokkal, de muszáj volt. Az órák összeállításában természetesen segítettek a (de)mentorok, azaz ötleteket adtunk, hogy a SMART Notebook-ban hogyan lehet megtervezni egy anyagot, vagy elkészíteni egy flash játékot stb., de a döntés, a végső óravázlat mindig a tanáron múlott. Ezzel azt próbáltuk elérni (azt gondolom, hogy nagyjából sikeresen), hogy az IKT-ra ne mint luxusra tekintsenek, hanem az óratervezéskor megpróbáljanak 'IKT-fejjel' is gondolkodni.

Ez mit is jelentett pontosan? Nos, a tipikus hozzáállás az volt, hogy 'bemegyünk az IKT terembe, és használjuk a Quizlet-et', vagy 'az IKT órán van ez a játék, amit játszani fogunk', stb. Hosszú órák komoly munkája volt ebből az alapállásból kibillenteni a tanárokat. Mi azt gondoltuk ugyanis, hogy azt mutassák meg nekünk azt, amit szeretnének megtanítani az órán (pl. egy szöveg feldolgozása, egy rövid videó, vagy akár az öltözködés szókincse), és ha ez megvan, akkor ehhez keressünk megfelelő, hasznos és értelmes IKT megoldást. Hisz egyébként sem úgy készülünk az órára, hogy 'játsszunk egy párosító játékot', majd keresünk hozzá kifejezéseket, hanem éppen fordítva: megvannak a kifejezések, majd játszunk egy párosító játékot. Ez nagy tanulság volt, és - érthetően - nagyon nehéz - legalábbis az első néhány alkalommal, aztán a legtöbb tanárból kiállt a görcs, és elkezdték természetesen használni az IKT eszközöket. A gyerekeknek mindez természetes volt ...

És most pár szó a görcsről. Iszonyatos pánik és félelem lett úrrá gyakorlatilag az összes tanáron, amikor az eszközök (pl. interaktív tábla) közelébe kerültek. Félelmetes volt látni a teljesen leblokkolt fiatal (huszonéves), elméletileg már netgenerációs embert látni, amint áll az interaktív tábla előtt, teljesen tanácstalanul, vagy keresi a SMART táblán a 'bekapcsoló' gombot (ez persze nem ritka, de akik nálunk voltak, már túl voltak egy IKT tréningen az egyetemen, és elég jól tudtak már akár Notebook szoftverben is dolgozni), vagy azon töpreng sokáig, hogy a laptop képe hogyan is kerülhet ki az interaktív táblára. Mindez azért volt igen fura, mert ugyanezek a tanárok hatalmas magabiztossággal töltöttek le és használtak akár bonyolult szoftvereket is. A legjellemzőbb 'vésztelefon' témája: nem működik az interaktív tábla. Válasz: be van dugva a laptop-ba a kábel? Mire 10 esetből 9-szer: Ja, az nincs. Mindezt nem azért írtam le, hogy bebizonyítsam, hogy lám milyen bénák ezek a fiatalok, pusztán azért, hogy lássuk: az IKT-fóbia igenis létezik, és nem egyszerű átlendülni rajta. Addig nem is sikerül, amíg valaki legalább 2-3 alkalommal meg nem küzd a masinával (az egy hetes tréningek során szerda után megszűntek ezek a telefonok). De ehhez az kellett, hogy mindenkihez odaüljünk, és végigjátszassuk vele a teljes folyamatot. A kérdés, ami felmerült bennem: honnan fogják ezt vajon megtanulni a tanárok? Az egyetemen (láthatóan) erre nincs idő. Az iskolába kikerülve szintén nem lesz rá idő, sem lehetőség - nem sok helyen találunk szerintem olyan kollégát, aki bejön velünk az órát megnézni, segít összeállítani előtte a tananyagot, majd az óra alatt is segít az elején az IKT eszközök használatában.

Tudom, tudom, erre a válasz az, hogy ott vannak a vezető tanárok a tanítási gyakorlaton, ők pont azt csinálják. Az Akadémián összesen 32 magyar egyetemista, frissen végzett tanár volt. Közülük kb. tízen már túl voltak a tanítási gyakorlaton. Vajon hány IKT-s órát volt alkalmuk megtervezni, kérdeztem tőlük. A válasz: 0. Pedig volt olyan, akinek több szakja is volt, azaz ez nem csak az angolosokra igaz.

És elérkeztünk a szerintem legégetőbb kérdéshez: tényleg, ki tudja megtanítani az IKT értelmes használatát a kezdő tanároknak? Lehetne ennek a helye az egyetem, de ott nem. Szerintem több okból nem egyébként. Először is jó eséllyel az egyetemen tanító tanárok soha egyetlen IKT-s órát nem tartottak iskolában. Ez önmagában nem lenne feltétlenül baj, hiszen sok egyetemi oktató soha nem tanított a közoktatásban, de azért csak végigült pár ezer tanórát diákként, ami segíthet. AZ IKT-val kapcsolatban ez nem igaz. Szinte biztosra mondható (persze lehet néhány kivétel), hogy az egyetemi oktatóknak saját közoktatásban átélt IKT tapasztalatuk nincs. Semmilyen. És már nagyobb gond, hiszen el sem igazán tudják képzelni, hogy egy ilyen óra hogyan is működik / működhet. Kutatások kimutatták azt is, hogy az egyetemek ez leginkább úgy oldják meg, hogy technikai képzéseket adnak - pl. szoftverhasználat, tananyagok összeállítása stb., mert ez az ott tanítók számára is érthető, értelmes és kézzel fogható.  Természetesen vannak kivételek, és kellemes tendenciák, ahol gimnáziumban is tanító tanárok tanítják ezt, de ez inkább a kivétel, ami erősíti a szabályt. No de menjünk tovább.

Lehet, hogy mindez nem megtanulható az egyetemen, de ez nem is baj, hiszen ott a vezető tanár a tanár gyakorlaton, majd ő. Erre olvashattuk a szomorú választ picit feljebb: nagyrészt sajnos nem működik ez, hiszen az iskolában tanító tanárok elenyésző része használja rendszeresen az IKT eszközöket (nem csak nálunk egyébként, erre vannak nemzetközi kutatások). Egyrészt a vezető tanárok gyakran nem is hisznek ebben az egészben (azaz kifejezetten ellene nevelik a fiatal jelöltet), vagy éppen nincsenek meg a tárgyi feltételek, mert csak néhány teremben van interaktív tábla, ahol leginkább média, vagy informatika órát tartanak. De az is lehet, hogy annyi mindenre kell időt szakítani, hogy az IKT (a  luxus, plusz, az extra) már nem fér bele. Természetesen a minta nem volt reprezentatív, és biztosan vannak gyakorló iskolák, ahol megtanulják használni az IKT eszközöket, de az iskolák derékhada nem ilyen.

Lehetne még persze az is, hogy majd az iskolába kerülve megtanulják. Ahogy láttuk, annak az esélye, hogy egy kezdő tanár minden feladata tetejébe még egy ilyen én-idegen, az óra sikerét veszélyeztető tényezőt is beiktasson .... hát nagyon kevés (hozzátenném, hogy nem hibáztathatóak ők ezért szerintem!). Valószínűleg én is ezt tenném. Az iskolában 1-2 ember van, aki ebben érdemben tudna segíteni, de ők éppen tanítanak, mikor segíthetnének, illetve rohannak tovább a munkaidő után. Ezt sem ítélhetjük el szerintem. És ebből alakulhat ki az, amiről pl. egy amerikai egyetemista beszélt: bár a tantermek legnagyobb részében van pl. interaktív tábla, gyakorlatilag egy nagy kivetítőként használják. Az egyik leggyakrabban elhangzó kritika az IKT-val szemben az, hogy nincs elég eszköz. Sajnos tapasztalatom, hogy ahol van elég eszköz, ott sem kezdik el használni, csak nagyon kevesen és az eszközök ott árválkodnak a teremben.

És akkor ismét fel kell tennünk a kérdést: HOL, KITŐL LEHET EZT MEGTANULNI?