Tiltsuk a mobilt, vagy használjuk?
Vezércikk - 2011. április 4.
A brit oktatási minisztérium érdekes törvényt tervez: jogot adnának a tanároknak, hogy az iskolában használt mobil telefonokat elvegyék a diákoktól (ez még önmagában nem lenne nagyon különös), azonban arra is feljogosítaná a pedagógusokat, hogy a telefon tartalmát (pl. híváslistát, feltöltött képeket, videókat stb.) átnézze, és amennyiben törvénysértő, vagy megkérdőjelezhető tartalmat talál (pl. meztelen képet, zaklató sms-t stb.), akkor megteheti a megfelelő lépéseket. Miközben ezt olvastam, bevallom, bűnösnek éreztem magam egy kicsit ... azért, mert én meg éppen a múlt hét végén engedtem meg, hogy a gyerekek okostelefonokkal jöjjenek az órára, hogy együtt megpróbáljuk kihasználni a telefonokat, mint új eszközt az oktatásban. Lehet, hogy hatalmasat tévedtem? Tépelődés a lapozás után.
Talán több tanárnak is ismerős a helyzet: az osztályban egyszer csak elterjed a hír, hogy valamelyik gyereknek 'rajongói oldala' van a Facebook-on. Ebben esetleg egy vicces kvíz is található az illetőről. Azt is tudhatjuk, hogy az, akiről az oldal szól, nagyon kiszolgáltatott, és 'fegyvertelen' a Facebook oldallal szemben. Ha ugyanis nem veszi viccre, az valószínűleg olaj a tűzre, és még több 'rajongója' lesz, még többen töltik ki a kvízt, és még többen adják tovább másoknak a linket. Amit pedig a Facebook oldalra ő ír, azt viccesen idézgetik az arcába (kicsit kifordítva) már másnap. Nincs megoldás, sajnos. Aki látott már gyereket végigjárni ezt az utat: a) viccre veszem, b) tiltakozom, c) védekezem, d) beletörődöm, az tudja, hogy nem egyszerű. Ráadásul tanárként sem egyszerű a helyzet, nem könnyű segíteni.
Az igazi gond az, hogy valamiért az online vicceknek mintha durvábbnak kellene lenniük, hogy 'üssenek', mint hagyományos offline társaiknak. Érdekes eset volt Ausztráliában például, amikor egy eltűnt 8 éves kisfiú osztálytársai létrehoztak egy Facebook csoportot, azzal, hogy ha összegyűlik 1 millió tag, akkor visszaadják a gyereket. Amikor kérdőre vonták a gyerekeket a tanárok (illetve a rendőrség) nehéz volt elmagyarázni nekik, hogy miért lépett túl egy határt ez a 'vicc'. Ha belegondolunk, vajon arra képesek lettek volna-e, hogy az iskola aulájában egy asztalt állítsanak fel, és az arra járóknak azt mondják, hogy írjanak alá egy papírt, mondván, ha az iskola összes diákja-tanára aláírja, akkor visszaadják eltűnt társukat, a válasz valószínűleg az, hogy 'nem'. Érezték volna mindennek a súlyát, ami az online súlytalanság világában sokkal egyszerűbb, az a 'földön' komolyan büntetendő.
Ha minderre gondolok, nehéz szívvel engedem a telefonok használatát, hiszen elképzelhető, hogy pont az én órámon fog egy sértő bejegyzés születni a Facebook-ra, vagy elmenni egy bántó sms. Nincsenek illúzióim, természetesen tudom, hogy az órán nem csupán arra használják majd a telefont, amire én szeretném, hanem arra is, amire egyébként ők szokták. Mivel új idők új kihívásainak igyekszem megfelelni, elbizonytalanodtam most, hogy a britek pont ellenkező irányban indultak el. Lehet, hogy nekik van igazuk, és a telefon használatának lehetséges előnyeinél sokkal nagyobbak a veszélyek? Nem fognak dolgozni, figyelni, csak azért, mert elérhetőek a telefonjaik?
Egy életem, egy halálom, én úgy döntöttem, kipróbálom. Akár bejön, akár nem, azt megígérhetem, hogy megírom ide és ajánlom minden kolléga figyelmébe. Ha valakinek van tapasztalata, vagy szintén rálép erre a rögös útra, ugyan ossza már meg velünk a tapasztalatait, itt a TanárBlogon.
Megj: kommenteket írni bejelentkezve, regisztráció után lehet!
