Szadadság, egyenlőség ... jóindulat?
Vezércikk - 2011. március 16.
Az internet szabadsága rengeteg veszéllyel is jár. Emlékezhetünk rá, hogy a WikiLeaks kiszivárogtatott információi milyen (és mennyi!) bonyodalmat okoztak. Nemsokára kihátráltak a szolgáltatók és a támogatók is az oldal mögül, erre interneten kezdtek pénzt gyűjteni az oldal fenntartásához szükséges költségekre a WikiLeaks olvasók és szimpatizánsok. Erre több cég, pl. a MasterCard úgy döntött, nem továbbít a WikiLeaks-nek pénzt. Nem késett a válasz, és több oldalt feltörtek ismeretlen hackerek, akiket a mai napig nem fogtak el. Mindezt meg lehetett tenni, mivel az internet szabad, az elkövetők viszonylagos biztonságban érezhetik magukat. Ez lehetne akár megnyugtató is az átlagos internet felhasználó számára, de csak a WikiLeaks esetében is emlékezhetünk rá, hogy rengeteg olyan oldal indult, ahol állítólag az eredeti dokumentumok voltak megtalálhatóak, de valójában a letöltésekkel ravasz és rosszindulatú vírusokat szabadítottak a gépeinkre. És ez a jelenség több (egymással összefüggő) kérdést is felvet; az egyik a külső szabályozás szükségessége, haszna, a másik pedig az önszerveződő közösség együttműködésen, jóindulaton alapuló önszabályozásának az ereje.
Természetesen nem vagyok annyira naiv, hogy azt gondoljam, hogy a jóindulat fogja az internetes világot a helyes útra terelni, viszont az is látszik, hogyha van olyan közösség, ahol erre a legnagyobb az esély, az az internet. Gondoljunk csak bele a webkettő forradalmának szerepébe: pont a megosztás, egymás segítése, a másik munkájának tiszteletben tartása, kiegészítése a vezérlő elv. Szintén igaz ez a Creative commons liszenszekre - újragondolhatjuk mások munkáját, az egyéni erőfeszítések a közösségi értékek termelésének kis építőkockái. Ebben benne van az információ szabad áramlása, és más munkájának, eredményeinek, gondolatainak az összegzése, továbbgondolása. Hasonlóan működik ez az irodalomban is - ahogy ezt többek között T.S. Eliot is leírta - nem az a lényeg, hogy minden egyes mű teljesen új dologról, témáról szóljon, hanem az, hogy az egyén munkája beépülve az irodalom egészébe hozzájárulhasson annak 'fejlődéséhez'.
Jelenleg nem igazán errefelé haladunk, az internet a félelem és reszketés forrása - is - lett. Egy FBI vezető szerint az internetszolgáltatás megzavarása jelenleg a legnagyobb nemzetvédelmi kockázat az USA-ban. Mértéke csak egy nagyvárosban ledobott tömegpusztító fegyver bevetéséhez lenne hasonlatos. Jogosnak tűnik hát az az igény, hogy legyen biztonságos az, ami ennyire fontos és nagy veszély forrása. Van rá példa is, mégpedig a telefonhálózatok. Tudjuk jól, hogy minden elküldött sms, minden indított hívás lenyomozható, ha a helyzet úgy alakul. Természetesen a társaságok nem élnek vissza ezzel (gondoljuk), és szigorú adatvédelmi törvények vannak, mégis ott motoz mindenki fejében, hogy hátha ... . Hasonló rendszert szorgalmaznának a 'rendpárti' internet hívei, ők egy olyan világban szeretnének élni, ahol minden interneten továbbított információs csomagba bele lenne égetve a feladója - kitörölhetetlenül. Mindjárt nem lenn olyan könnyű dolga a WikiLeaks-nek - sem a nevével visszaélő csalóknak, akik vírusokkal fertőzik a gépünket a WikiLeaks iratok ígéretével tőrbe csalva minket.
A kérdés nem egyszerű, természetesen, és a válasz sem lehet az. Azt gondolom, hogy amíg lehet, érdemes tartani magunkat az internet szabad, többé-kevésbé önszabályozó jellegét megtartó, alapvetően demokratikus, és a jóindulaton alapuló szerkezetéhez. Ha győz a külső szabályozás, az az emberiség hatalmas veresége lenne; volt valami ismét, amit létrehoztunk 'tisztán', ha tetszik bűntelenül, ám szükséges korlátok közé zárni, lenyomozhatóvá tenni az ember mozgását a rendszeren belül, mert különben nem lesz biztonságos.
Mi történhet akkor, ha a fentebb leírt - egymást segítő - társadalom elindul a túlszabályozottság morális zsákutcájában? Megszűnik a szabadság, nem lehet vele visszaélni - sem élni sajnos. Emellett engem személy szerint az a veszély ijeszt meg, hogy az interneten megöljük a kreativitást, illetve az eredeti gondolatok értéket. Igazából nincs másról szó, mint a hagyomány és az egyén kapcsolatának szabályáról. Csak azért, mert az internet lehetőséget ad arra, hogy mások munkáját egy az egyben átvegyük, és akár egy egész enciklopédiát saját nevünk alatta újra 'kiadjunk', vajon az internet ki nem mondott (vagy nem eléggé kimondott) egyensúlyát, ami megkülönbözteti az ihletet (ami előre visz, és segít beépíteni az egyén tudását, tapasztalatait, kreativitását) a lopástól (ami egy az egyben copy-paste módszerrel generál 'saját' tartalmat). Valószínűleg (legalábbis reméljük) az internetet szabályozó jog soha nem lesz annyira profi és jól működő, hogy az ilyen eseteket 100%-os hatékonysággal felderítse és büntesse. Sokkal inkább bízunk egy olyan világban, ahol ezek a copy-paste teljesítmények önmaguktól, a felhasználók elutasítása miatt fulladnak majd kudarcba. Hátha elválik majd a valós tartalom a kereső optimalizált áltartalomtól, ami semmi hozzáadott értéket nem képvisel, viszont a neten információt kereső emberek millióit 'csalja' minden nap tartalomnak álcázott, valójában üres, pusztán egymásra linkelő weboldalakra. Vajon a tartalomfejlesztésé, vagy a keresőoptimalizálásé a jövő?
