Itt a jövő - egyétek?
Vezércikk - 2011. február 20.
Az oktatás feltörekvő szupersztárja Sal Khan a Khan Akadémia kitalálója és működtetője (ITT ÍRTUNK RÓLA), kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy a Google és Bill Gates egyaránt elhalmozzák pénzzel, mert annyira nagyszerűnek találják, amit csinál. Sokan az oktatás igazi megújítóját látják benne, pedig Khan nem is tanár. Eredetileg az MIT-n és Harvard Business Schoolon tanult és befektetési bankárként kezdett neki sokmillió dollárt keresni. Az üzlet jól ment, amíg meg nem kérték, hogy ugyan segítsen már matekból unokahúgának Nadianak.
A tanítás sikeres volt, a kislány eredményei egyre jobban javultak és ezután egyre több rokon kérte a segítségét. Úgy gondolta, a legjobb lesz, ha felveszi a tanórákat és elküldi nekik, mert nem ért rá ennyi gyerekkel egyszerre foglalkozni. Aztán feltette a YouTube-ra is a videókat és minthogy ott ez volt a szokás, mindenki számára elérhetővé tette őket. A többi, ahogyan mondani szokás már történelem, de komoly kérdéseket is felvet az oktatás egészének jövőjével kapcsolatban.
Egyre többen és többen töltötték le a videókat, egyre többen szóltak hozzá, egyre többen halmozták el köszönetekkel Khant. Olyannyira, hogy egy idő után döntenie kellett, mivel akar foglalkozni: a bankkal, vagy az akadémiával. Hiába volt az egyik legtehetségesebb befektetési bankár, a Khan Akadémia üzleti modellje mégis elég egyszerű volt: "csináltam a videókat sorban"- mondta róla. A döntés, hogy otthagyja az állását mégis egyszerű volt: "elgondoltam, hogy mi szeretnék lenni 80 évesen, milliárdos vagy egy újfajta oktatási intézmény alapítója, a válasz nem volt kérdéses". Nem sokkal később kiderült, hogy Bill Gates egyik kedvenc oldalát hozta létre, aki maga is ebből tanítja a gyerekeit, a Google 10100 pályázatán pedig kétmillió dollárt kapott. Az Akadémia tehát pörög, működik, legutóbbi kezdeményezése, hogy anyagait a BitTorrent hálózaton is terjeszti, hogy eljuthasson oda is, ahol nincs internet.
Érdemes tehát megnézni, mit is gondol Sal Khan az oktatás jövőjéről. elképzelése szerint egyfelől el kell választani egymástól a tanulást és az értékelést, másfelől be kell látni, hogy az iskola nem kizárólagos színtere a tanulásnak. Véleménye szerint az értékelés a munkáltatók számára fontos és ezért nekik is kellene végezniük. Nem az iskola feladata a standardizált tesztelés, had tanuljon mindenki a maga tempójában, a maga képességei és érdeklődése szerint. Ezt követően a munkáltatók vizsgálhatnák meg, hogy a potenciális munkavállaló rendelkezik-e a szükséges képességekkel. Ebben a rendszerben semmi szükség nem lenne diplomákra és bizonyítványokra.
A második tézis szerint a tanári oktatás, a tutorálás túl értékes ahhoz, hogy a tananyag leadásával töltsük. Véleménye szerint a tananyag megismerése, részben elsajátítása lehetne házi feladat, amit mindenki a saját tempójában végezhet. Az iskolai idő így felszabadítható a személyes, perszonalizált oktatás számára.
Mit gondolunk erről? Működhet így a jövő oktatása? Mi lesz az iskola szocializációs feladatával? Mi lesz a társadalmi rangsorképzéssel, ha nincsenek hivatalos bizonyítványok és diplomák? Mi lesz a motiválatlan diákokkal? Képesek vagyunk-e mi tanárok kitölteni az iskolaidőt mással, mint a tananyag leadásával? Tényleg ez a jövő?
