Hol az IKT helye?
Vezércikk - 2011. január 12.
Amikor arról beszélgetünk, hogy a tanításban hogyan lehetne használni az IKT eszközöket, gyakran előkerül a pansz, hogy milyen gyenge az iskolák eszközellátottsága. Alig van gép, alig van interaktív tábla, alig van sávszélesség. Tény, hogy az IKT használat technikai feltételekhez kötött. Ezért is örvendetes, hogy régen várt pályázatok részeként kezd javulni az iskolák eszközparkja. Itt van például ez a hír az Indexről: Kecskemét mindegyik iskolájában van már digitális tábla. Megtudhatjuk belőle, hogy a megyeszékhelyen 350 millió forintot költöttek digitális táblákra és hordozható számítógépekre. Gondolhatnánk, hogy ez remek, de ahogyan lenni szokott, itt is a végén jön a fekete leves: A legtöbb eszköz informatikai szaktanterembe került. Az informatikai eszközöknek eszerint tehát az informatika teremben van a helye. Borzasztó szemlélet ez, az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy az IKT valóban része legyen az oktatásnak.
Képzeljük el, ha azt olvasnánk, hogy új tollak érkeztek az iskolába, amiket természetesen csak az írás órákon fognak használni. Vagy különféle tankönyvek, de ezeket csak az olvasás tanulásában használják, függetlenül attól, hogy miről is szólnak. Ugyanez a helyzet, ha a hordozható számítógépek és az interaktív táblák a számítógépes laborokban landolnak. Ott ugyanis többnyire számítástechnika órákat tartanak, más tanároknak csak akkor lesz lehetőségük az eszközt használni, ha éppen szabad a terem.
Külön elborzasztó ez az interaktív táblák esetében. A portásfülke és tornaterem után a számtech labor a harmadik hely, ahol a legkevésbé van szükség digitális táblára. Az ugyanis elsődlegesen a frontális tanítás eszköze, a gépteremben viszont (remélhetőleg) a diákok a saját gépeiken dolgoznak. Bőven elegendő ide egy projektor, hogy esetlegesen lássák a tanári gép képét, vagy még inkább egy teremfelügyeleti szoftver, amivel a tanár láthatja a diákok képernyőképét vagy megoszthatja a sajátját a diákokkal (ráadásul egy ilyen szoftver lényegesen olcsóbb, mint egy tábla).
50 éve még érthető volt, hogy az egész szobákat elfoglaló csöves számítógéphez csak a szakavatott operátorok mehettek közel, a felhasználók pedig csak beadhatták lyukkártyákon a programjaikat, esetleg az ajtóból bepillanthattak a szentélybe. A mindennapokban már nem gondolkodunk így a számítástechnikáról, de az iskolában még sokszor ma is. Legyen meg ezeknek az eszközöknek a helye, a gépterem, ahová biztonságosan be lehet őket zárni, nehogy kijussanak és megzavarják a tanítást.
Az IKT Magyarországon ma még mindig a géptermek fogságában van és innen nem tudja kiszabadítani semmilyen eszközpályázat. Szemléletbeli váltásra van szükség. Gyorsnak kell lennünk, mert a diákok fejében már lezajlott ez a változás. Egyre többen akarnak netbookot használni az órán és egyre jobban meglepődnek, ha a tanár nem engedi. Használják a mobiltelefonjukat, a webet folyamatosan. Fontos dolgunk lenne megtanítani nekik, hogy mikét használhatják a tanításban, hogyan lehet mindez a mindennapjaik fontos segítőtársa. Amíg azonban az iskolán belül az IKT egy-két teremben van csak, erre nem sok esélyünk van.
