Mire jó a mobil?
Vezércikk - 2010. december 9.
Tegnap érdekes vitába bonyolódtam arról, hogy vajon mekkora lehetőségek rejlenek a mobil tanulásban. A telefonjaink valóban egyre okosabbak lesznek és egyre több diák zsebében lapul ott egy-egy ilyen kütyü. A mobiltanulás kezd valamifajta új hívószó lenni, olyan, mint pár éve volt az IKT vagy a webkettő. Mégis, a beszélgetőtársaim elég szkeptikusak voltak. A majdhogynem egyhangú vélemény szerint a mobilok sosem lesznek olyan sokrétűek, mint a akár a netbookok vagy a táblagépek. Ráadásul ahhoz képest, ami a hozzáadott érték lehetne kifejezetten sok a macera azzal, ha ezeket az eszközöket akarjuk használni a tanításban.
Most jön a töredelmes vallomás: én éppen a napokban lettem okostelefon tulajdonos. Többek között pontosan azért, mert azt gondolom, a mobiloknak igenis van komoly lehetősége a tanításban. Ahogyan a számítógépnek is meg kellett és mind a mai napig meg kell találni a helyét az oktatási folyamatban, úgy kellene elgondolkodnunk a mobilokról is. Mára talán már mindenkinek világos, hogy a számítógép nem helyettesíti a korábbi pedagógiai eszközöket, hanem szélesíti a palettát, új lehetőségeket nyit meg. Így kellene gondolkodnunk a mobilokról is.
Ezeknek az eszközöknek a legnagyobb előnye, miként a nevük is mutatja, hogy mobilisak, tehát mozdíthatók, bárhol hozzáférhetők. Ez lehet az a tulajdonságuk, amivel igazán újat hozhatnak a tanításba. Az elmúlt száz évben nagyon sok különféle reformfolyamat, alternatív kezdeményezés volt a pedagógiában. Ezek megváltoztatták mindazt, amit e gyerekről, a tanár szerepéről, az iskola feladatáról gondolunk. Egy dolog, viszont alig változott: az osztályterem. Sok reform alakította át az osztálytermet, de abból kilépni csak egyes különleges esetekben próbált bárki is.
A mobiltanulás azt a lehetőséget ígéri, hogy eltűnhetnek az iskola falai. Hamarosan majd írok pár érdekes alkalmazásról, amilyen például a Layar ez a fejlesztett valóság a telefon GPS adatainak felhasználásával jelenít meg információkat a kamera által látott képen. Felrakhatjuk például így a wikipedia szócikkeket, de magunk is készíthetünk bármilyen fejlesztett valóságot a diákjainknak. A gyerekek elmehetnek bárhová, de közben tarthatják a kapcsolatot twitteren, megoszthatják a tapasztalataikat, képeiket stb.
Miközben itt azon gondolkodunk, hogy kell-e ez nekünk egyáltalán, londoni diákok már gond nélkül használják ezt a technikát. Miközben tüntetnek a kormány ellen, amelyik éppen megtriplázza az egyetemi tandíjat, egy közös szerkesztésű térképen jelölik be a mobiljaikról, hogy a rendőrök merre mozognak, éppen hol mi történik. A térkép megtekinthető IDE KATTINTVA. Mintha megint az lenne a helyzet, hogy amíg mi tanárok azon töprengünk, hogy jó-e ez nekünk, a diákjaink, a fiatalabb generáció tagjai már vígan használják.
