Facebook az iskolában

Vezércikk - 2010. július 26.

Írta: Nádori Gergely

A Facebook mindent visz, legalábbis a közösségi oldalak tekintetében. A menő csávók csak legyintenek az iWIW-re, a MyVip pedig egyenesen ciki, a Facebook viszont tuti, oda írja ki az ember a fontos dolgokat, amik történnek vele és ott tölti online idejének nagy részét. A kérdés jogos, hogyan használhatja a tanár ezt az eszközt, hogyan integrálhatja a tanításba.

A lehetőségek nagyok, hiszen egy olyan eszközről van szó, amit a diákok alapvetően szeretnek, szívesen foglalkoznak vel, érdemes lenne hát a tanítás szolgálatába is állítani. Bőven találhatunk olyan oldalakat, amik segítséget adnak abban, miként használhatjuk a tanításban a Facebookot. Csak néhán példa: Facebook in Education, 100 ways to use Facebook in your Classroom, Don't Be Afraid of Facebook. A dolog persze nem teljesen egyértelmű mint ITT IS OLVASHATÓ. Az én személyes vélerményem az, hogy a Facebook nem a tanításba való.

Ha végignézzük a listát, hogy mi mindenre használhatjuk a tanításban az oldalt, csupa olyasmit találunk, ami máshol, máshogy, jobbára hatékonyabban is megoldható. Van ugyan szókártya alkalmazás a Facebookon, de legalább olyan jó, sőt több lehetőséget is kínál a Quizlet (ITT ÍRTUNK RÓLA). Az alkalmazások egyik másik része meglévő oldalakat integrál a Facebook-ba, mint például a Google Docs, amit telepítve használhatunk a Facebookon keresztül. A kérdés természetesen az, érdemes-e mindezt megtenni. Úgy látom, a Facebook használatának hátulütői messze felülmúlják az esetleges előnyöket. Vegyük sorra, mivel kell szembesülnünk, ha a úgy döntünk a Facebook helyet kap az osztályteremben:

  • A magánélet határai elmosódnak. A magánszféra, a privacy értelmezése amúgy is jelentős probléma a diákok számára, azok a határok, amik nekünk tanároknak teljesen egyértelműek, számukra elmosódnak. Olyan információkat osztanak meg és olyan képeket tesznek közzé, amiket mi idősebbek féltett titokként kezelnénk. Ez a probléma fokozottan jelentkezik akkor, ha a magánélet terepe egyben az iskolai munka terepe is. Bizutosan jó, ha az iskolai feldatok közé keveredik, a ki kivel jár pletyka, a hétvégi partizós fotók és a ki lesz a következő szexpartnered alkalmazás? A tanár számára külön kihívás, hogy mit kezd az így megszerzett információkkal. Mit tesz, ha a tizennégy évesek bulizós fotóin látja a gyerek kezében a whiskys poharat és a cigarettát? Szól a gyereknek, a szülőnek? Úgy tesz, mintha észre se venné? Egyik sem jó megoldás.
  • Túl sok az információ az oldalon. Akinek van pár barátja és jelentkezett már be a Facebookra tudja, hogy milyen mértékben ömlik rá ilyenkor az információ. Az ismerősök legfrissebb státusza, a fotókra érkezett lájkolások, a hírek, hogy ki hol tart a Farmvilleben és így tovább, így tovább. Ha ezek között vannak az iskolai feladatok is, nem könnyű egyszerűen megtalálni azokat.
  • Túl sok a kísértés arra, hogy valami mással foglalkozzon az ember. Hiába van a feladat a Facebookon, ha már itt vagyok csak gyorsan megnézem, mi van a barátaimmal, teszek egy megjegyzést erre a képre, megetetem a virtuális állataimat stb. stb.
  • Az adatbiztonság is fotnos aggály lehet. Maga  Facebook az elmúlt években nagyon sokat tett azért, hogy eloszlassa a felhasználók adat biztonsággal kapcsolatos fenntartásait, ez a mások által gyártott alaklmazásokra már nem áll feltétlenül. Egyetlen kattintással tudjuk az összes adatunkat átadni egy tulajdonképpen ismeretlen céggel, együtt a teljes kapcsolati hálónkkal és a netezési szokásainkkal. Külön problematikus ez, ha egy fiatalkorú teszi meg, aki elméletben nem is dönthetne ilyesmiről önállóan.

Tény, hogy tulajdonképpen bármi, amit a Facebook kínál elérhető szintén ingyenesen és attól függetlenül is. Készíthetünk digitális osztálytermet például a grou.ps (IDE KATTINTVA) segítségével, ahol teljes kontrollunk van a megjeneő tartalom felett és a diákok számára is egyértelmű, hogy ez az iskolához kapcsolódó oldal, ahol az ennek megfelelő viselkedési szabályok a mérvadók. Készíthetünk szókártyákat, podcastokat, megoszthatunk képeket, írhatunk együtt blogot olyan eszközökkel, melyek elsődlegesen erre a célra lettek fejlesztve.

A Facebook egyfelől az ismerős felhasználói felületet és az egy helyen minden érzését adja meg, de úgy vélem, ezek messze nem érnek annyit, mint azok a veszélyek, kellemetlenségek, amivel a használata jár.

Érdemes elolvasni, mit ír erről Főző Attila saját blogjában (IDE KATTINTVA).