Chat a tanteremben - újratöltve
Tippek, trükkök - 2011. november 20.
Nem működik. Ezt kellett kimondanom a chat használatáról az osztályteremben. Ez azért nem annyira meglepő, hiszen minek is használnánk a chat-et, amikor az osztályban egyszerűbb a valódi (személyes) kommunikáció. Miért is chat-elnénk, ha beszélgethetünk is. Ugyanakkor azon is töprengtem, hogy ha már egyszer ennyire élvezik a gyerekek a chat-et, nem lehetne mégis helyet szorítani neki a módszertani palettán. Végül is mit tudhat a chat, amitől érdekessé válhat? A válasz: anonimitás. Az egyetlen előnye a 3D-s kommunikációval szemben az, hogy elbújhatunk álnév mögé. Ha pedig így van, akkor érdekes lehet egy olyan játék, ahol a egymást megpróbáljuk 'lebuktatni'. Részletek a kísérletről, és annak eredményéről a lapozás után!
Szóval azt találtam ki, hogy mindenki bejelentkezik egy chat szobába - szigorúan álnéven, majd egymásnak kell kérdéseket feltenni, amelyekre válaszolva egy idő után lelepleződik mindenki. Természetesen hazudni nem lehetett, de mellébeszélni igen. A cél az volt, hogy minél több kérdést tegyenek fel egymásnak a gyerekek (B1 szint körül tudnak angolul, és 14 évesek). Először arra gondoltam, hogy a SMEET nevű oldalt használom, amely egy 3D-s szobába viszi őket, hasonlóan a Second Life-hoz. Ez nem működött, mivel nem mindenki tudott beregisztrálni az oldalra, illetve az iskolában nem igazán lehetett használni az alkalmazást.
Sebaj, van kedvenc chat oldalam, majd ott. A diákok első alternatívája természetesen a Facebook volt, de sikerült megértetnem velük, hogy ott az anonimitás nem igazán működik, mivel mindenki a saját nevével jelentkezne be. Végül a Today's meet nevű alkalmazást választottuk (ITT TALÁLHATÓ), ez üzembiztos, egyetlen pillanat alatt létrehozható a chat szoba, és normálisan is néz ki.
Mivel 18 gyerek van a csoportban, nem egy, hanem kettő szobát nyitottam, hogy szobánként ne 18, csak 9 gyerek legyen. Ez praktikusnak bizonyult, mivel 9 ember is nehezen tudott lépést tartani a kérdésekkel, és a válaszokkal.
A következő fontos szempont, hogy mindkét chat szobába én is bejelentkeztem - bár moderálni nem tudtam! - mert másképpen megy minden, ha a 'tanár' is látja. Mindezek ellenére mindent elsöprő volt a chat nem tanórai felhasználásának az ereje. Az első pár percben 18 kis troll garázdálkodott, azonnal elkezdték egymást húzni, iszonyatos marhaságokkal, értelmetlen, egy-két szavas beírásokkal. A lényeg természetesen az volt, hogy a többiek röhögjenek. És mivel a visszajelzés nagyon gyors volt és a babérok gyorsan learathatóak, egyszerűen nem tudtak ellenállni, és egy-két gyerek kivételével semmi értelmeset nem írtak percekig.
Le kellett állítanom a feladatot, és igen erélyesen szólni, hogy egyrészt ott vagyok a chat-szobában (ezt sokan nem értették elsőre), illetve mintát adva elmagyarázni, hogy mit is szeretnék én itt. És még így is csak nagyon lassan és felemásan ment. A végső terméket átnézve azt kell mondanom, hogy ha rendesen csinálták volna, mint ahogy egy pár gyerek csinálta, akkor működött volna. Így az emberek felét lehetett 'lebuktatni'. A többieket kevéssé, mert csak jellegtelen dolgokat írtak, vagy hülyeségeket.
Az óra után megbeszéltük a diákokkal, hogy mi volt ennek a feladatnak a tapasztalata, és könyörögtek, hogy legyen még chat az órán, mert annyira vicces volt. Még abba is belementek, hogy legközelebb normálisan írnak. Arra gondoltam, hogy híres emberek életéből kell felkészülniük, és úgy kell lebuktatniuk egymást. Igyekszem megcsinálni, természetesen beszámolok arról, hogy hogyan sikerült!
