TanárBlog az IATEFL konferencián

Először a lényeg: IDE KATTINTVA található a konferencia előadásán elhagzottakhoz az internetes kiegészítő. És most néhány gondolat a kiadvány, a konferencia - és általában a 'dolgok állása' kapcsán.

Be kell vallanom, hogy régen motivált előadás ennyire kevéssé - és ez nem az előadás, a konferencia, vagy a szervezők hibája, kizárólag az enyém. Mégis úgy éreztem, hogy a viták másról szólnak, mint amiről szólhatnának, vagy szólniuk kellene. Azt érzem (lehet, hogy tévesen), hogy mintha be kellene állni a sánc valamelyik oldalán állók közé: az internet, IKT, interaktív táblás élharcos forradalmárok, vagy éppen az erős, interaktív tábla, internet ('és ez az egész szörnyűség, úgy ahogy van') ellenzéke csapatába. Példa rengeteg van: pont most tettem le egy cikket, ahol a szerző nem használja az internetet, aztán mégis, no lám, jó órákat tart. Általam tisztelt kollégáim jöttek oda hozzám, mondván 'mi nem nagyon hiszünk az interaktív tábla használatában', majd elmondták, hogy ez mennyire frontálissá teszi az órákat, és hogy ez milyen rossz. Meg drága is. Meg nincs kommunikáció az órán. Az előadás közben is kaptam ilyen jellegű kérdéseket, pl: miben különbözik egy edutainment játék egy sima 'offline' szerepjátéktól? Miért kell online, számítógéppel csinálni, ha lehet nélküle is?

A kérdések jogosak, persze, csak nehezen értelmezhetőek számomra. Olyan ez, mintha azt mondaná egy kőműves: 'Egy egész házat lebontottam és hozzá se nyúltam a vakolókanálhoz'. Ebből számomra nem az következik, hogy nincs értelme, haszna a vaklókanálnak, hanem az, hogy ahhoz, amit csinált, éppen nem arra volt szüksége. Túl kellene már lenünk ezen szerintem: az IKT itt van, az interaktív táblák el fognak terjedni, az internetről nem lehet leszedni a gyerekeket. Fogadjuk el végre, hogy ennek is van haszna, értelme, helye az oktatásban. Természetesen ha a vakolókanállal állunk neki falat bontani, mindezt nehezen érthetjük meg. Gondjaink lesznek.

Van egy másik felfogás is, miszerint ez az egész csupán nagyon 'trendi'. Webkettesnek kell lenni, az a menő, a webegyesek, pláne a webnullások, meg le vannak igencsak sajnálva. Ez (ismét személyes vélemény) abból az egyre inkább kimondott feszültségből fakad, hogy az IKT-t elutasító tanárok egyre távolabb kerülnek a diákok világától. Mindez szerintem leginkább a közoktatásban érhető tetten, ahol helyenként a szünetben hálózatba kötve, online játszanak a gyerekek a telefonjukon, vagy a laptopjukon. Nem tudom, mi az igazán helyes válasz erre: vegyük el tőlük az eszközöket, tiltsuk be a telefonokat? Netán egész órán legyen előttük a gép, és végig izgalmasnál izgalmasabb számítógépes játékokkal tartsuk a gyerekeket transzban? Aligha lehetnek ezek a válaszok. Ha ezek nem akkor mi?

Szerintem a közeli jövő tanárképzési feladatai a következőek:

- nagyon gyorsan segíteni a tanároknak az alapvető IKT alkalmazások használatának technikáját (ez lehet egy 30 órás tanfolyam, de elégnek kell lennie 2x3 órának is. Nem olyan bonyolult ez, mindenki meg tudja tanulni és nem kell hozzá semmilyen különleges előzetes tudás. Hangsúlyozom: ez nem a cél, csupán az első lépés! Csak olyan alkalmazásnak van itt értelme, amelyek segítségével a tanárok saját maguk generálhatnak további tudást saját maguk számára.

- képessé kell tenni a tanárokat, hogy önállóan tudjanak lépést tartani az IKT fejlődésével - ha lehet, használjon pl. NING-et a Nicenet helyett, bár ha meg is szokta már és szerette is,

- minden tanár legyen képes biztonsággal - és biztonságosan - navigálni az online alkalmazások tömege között,

- minél több 'jó gyakorlat', sikeres projekt, alkalmazás kerüljön a tanárok keze ügyébe.

Persze még lehetne sorolni, de ezek most szerintem a legfőbb kérdések, nem pedig az, hogy flash animációkat használjunk-e az órán, vagy csak a könyvet és a CD-t (kazettát). Az sem, hogy jó-e az interaktív tábla, vagy csak egyszerűen pénzkidobás. Ezeken túl kell végre lennünk. És ha sikerül, a következő IKT szakkönyv/konferencia már nem a wikik létrehozása, a Word dokumentumok érdekes szerkesztése, az 'első élményeim az interaktív tábláról' jellegű előadásokkal, valamint a Ning osztályterem indítása körül forog majd, hanem például az edutainment szerepéről, lehetőségeiről szólunk majd, vagy éppen arról, hogy a világban milyen konkrét projektek zajlottak, hol lehet lépést tartani a legújabb (arra érdemes) fejlesztésekkel stb. Tudom, mondhatjuk, hogy a legtöbb tanárnak a Ning-ről sincs fogalma ... mégis, egyre kellemetlenebbül érzem magam, ahányszor nekem kell újdonságként beszélnem róla, vagy máshol látom izgalmas újdonságként tálalva. Jut eszembe: bolgog 5. szülinapot, Ning!!