Környezetünk - a házityúk

Internet a tanórán - 2012. december 12.

Írta: Prievara Tibor

Környezetünk! Vajon mit jelent ez a szó egy negyedikes gyereknek? Természetesen az őt közvetlenül körülvevő világot. Sajnos manapság már csak a falun élő gyerekek mindennapjaiban van jelen a természet, de az ő életükre is egyre kevésbé hat. Ha szeretnénk, hogy védjék, óvják közvetlen környezetüket és a Földet, melyen élnek, az első dolgunk nekünk, felnőtteknek nem lehet más, minthogy megismertetjük velük szépségeit, érdekességeit, összefüggéseit. Ha tudják, látják, hogy mi az, amire vigyázniuk kell, akkor nem ördöngösség velük megértetni, hogyan kell megfelelően, felelősen viselkedni. „ Nem is tudtam tanító néni, hogy a Földünk ilyen gyönyörű!” Hiszem, hogy így kezdődik minden. Iskolánk sok évvel ezelőtt, azért csatlakozott az ökoiskola hálózathoz, mert addig is a mindennapjaink része volt a közvetlen megtapasztalás, a természet. Nagyon sok projektünk, nevezetes napunk, ünnepeinkhez kapcsolódó jeles napok, kirándulásaink, kézműves foglalkozásaink, a környezettudatos gondolkodás kialakulását célozta meg. Egyértelmű volt- a gyerekek választották maguknak-, hogy az egyhónapos projektünk sem szólhatott másról, címe sem lehetett volna más, mint " Zöld bolygó ".(Megj: videón is megtekinthető a projekt egy rövid része, MÉGPEDIG ITT! - a szerk.)

Minden tananyag feldolgozásnál (nem csak környezet órán ) szem előtt tartjuk a legfontosabbat, hogy minden, az élet is a természetből fakad, az az alapja, értelme. Évente többször szervezünk kirándulásokat, melyek természetesen a környezet óráink anyagához kapcsolódnak. Ne csak képekről lássák a Zalai dombságot; tudjanak különbséget tenni patak és folyó között; a vízimolnár munkája ne csak egy letűnt kor emléke legyen; az erdő szintjei sem megtanulandó elvont fogalmakká változzanak. Ezért –nekünk faluhelyen talán könnyebb dolgunk van, bár már itt sem olyan az élet, mint régen- ha a zöldségekről és kétnyári növényekről, gyümölcsfákról tanulunk vagy a háziállatokról esetleg a szüretről, akkor természetes, hogy felkeressük saját kertjeinket, szomszédjainkat, szőlőhegyi  ismerős gazdákat. Tudom, ez városban nehézkes, több szervezést igényel, de szerintem máshogy nem sok értelme van a természettudományos oktatásnak. A tömbösítés jó lehetőség lehet a kisebb kirándulások lebonyolításában is.

 

Természetes volt, hogy az órára, melyen a tyúkokról tanultunk, „megjelent” egy törpetyúk, akit aztán alaposan szemügyre is vettünk, meg is foghattunk. Mennyivel könnyebb ezek után egy tananyaghoz kapcsolódó diasort és az ismereteket feldolgozni, megtanulni, ha már van kézzel fogható tapasztalásunk, érzet, amihez köthetünk fogalmat. Többféle módon lehet a témát megközelíteni, feldolgozni. Az egyik, hogy a tanár kiközvetíti a tanulói laptopokra a diákat, sorban magyarázza, megbeszélik a látottakat vagy kérdések alapján dolgozzák fel s utána a gyerekek a saját maguk tempójában készítik el a vázlatot, töltik ki a hozzá kapcsolódó feladatlapot a gépeken vagy kinyomtatva. A másik útja, hogy a gyerekek önállóan oldják meg a feladatokat és utána beszéljük át a témát. Tapasztalatunk, hogy az így elsajátított anyag sokkal jobban bevésődik még az SNI-s gyerekeknél is, hisz a diákra annyiszor lehet visszamenni, ahányszor csak szükséges, és az otthoni tanulásban is használhatók. Időkitöltőt természetesen biztosítanunk kell, hisz mindenki más-más tempóban dolgozik.  Ezek a feladatok, játékok órán illetve otthon vagy a napköziben is megoldhatók.
A természet megszerettetése, a ráfigyelés tudatosítása a mi feladatunk. Hiszem, hogy gondolkodásunk, cselekedeteink, szemléletünk, példánk, óráink tovább viszik a gyerekeket a tantermünknél.

Letölthetők: