Feladjuk, vagy ne adjuk?

Internet a tanórán - 2012. december 6.

Írta: Prievara Tibor

Jó pedagógusként (aki csak iskolai szünetekben beteg) megkezdtem a felkészülést a téli szünetre egy vírusos torokgyulladás formájában. Hangnélküli, zúgó fejű állapotomban a következő ötlet jutott eszembe. Egy napon három nyolcadikos osztályban tartott órámból kettő az egyik osztállyal, egy pedig a másikkal volt. Az első osztállyal első órában a házi feladatokat  ellenőriztünk, gyakoroltunk és  utána feladatokat készítettünk a 3. órára a másik osztálynak. Ehhez a Google megosztott dokumentumok prezentáció készítőjét használtuk. Feladat készítéséhez 22 főt 5 heterogén csoportba 3 négyfős és 2 ötfősbe osztottam. Minden csoportnak két diája volt az; egyiken a feladatok, a másikon a megoldások voltak. Minden tagnak három feladatot kellett „kitalálni” és megoldani, a többieknek pedig ellenőrizni, hogy jó-e a megoldás? Témák: többtagú algebrai kifejezések szorzása, összeg négyzete, különbség négyzete, összeg és különbség szorzata, kiemelés, Ez az osztály óravégén házi feladatnak megkapta a többi csoport feladatainak ellenőrzését. (A szerző a PIL Akadémia hallgatója volt tavaly. Az idei képzésről ITT TÁJÉKOZÓDHAT, még van pár hely! - a szerk.)

A másik osztály érdeklődve várta a feladatokat (már szünetben értesültek róla) és meg is oldotta mindet. Soha nem tudtam volna velük egy órán 66 feladatot megoldatni, de hajtotta őket a kíváncsiság, hogy mit tudhat a másik osztály, a másik osztályt meg a becsvágy, hogy megmutatassák, mit tudnak. A feladatmegoldók rajtam keresztül üzenhettek megjegyzések formájában a feladatkészítőknek. Megígértették velem, hogy legközelebb ők írhatnak feladatot a másik osztálynak. Persze elhangzott a bölcs megállapítás „Feladatot írni nehezebb, mint megoldani”. Az iskolában is híre ment a kollégák körében, sőt szülői pozitív reagálás is érkezett. Lehet sűrűbben kéne betegnek lennem?