TanárBlog Nyári Akadémia 1. - mit láttunk?
Internet a tanórán - 2011. augusztus 13.
Véget ért a TanárBlog Nyári Akadémia 4x1 hetes bentlakásos képzése. Kiszámoltuk: 32 angoltanár, illetve 9 külföldi 'tanársegéd' összesen 800 óravázlatot állított össze, ebből 200 IKT-s óra volt. Három mentor tanár segített az órák összeállításában, majd látogatta az órákat egész délelőtt. Fontos, hogy az órák 'valódi' órák voltak, azaz (ahogy az egyik résztvevő fogalmazott) igazi 3D-s gyerekeket kellett tanítani. Délután mindenkivel átbeszéltük azt, amit az órán láttunk, majd a tapasztalatok fényében kezdődött a másnapi órák tervezése. Az egy hét alatt együtt készültünk, egymást segítve dolgoztak a résztvevők, mi pedig, a mentorok (vagy 'dementorok', ahogy már az első héten hívtak minket) segítettünk, kritizáltunk, ajánlottunk könyveket, IKT eszközöket, weboldalakat és mindent, amire még szükség lehetett. Mire jutottunk? Nos, erre a lapozás után próbálunk meg rövid összegzést adni (bár ez még csak az első rész, nemsokára következik a folytatás).
Fontos, hogy a legtöbben, akik ide jelentkeztek tanárszakos MA-sok, vagy frissen végzett tanárok voltak. Sokuknak ez volt az első igazi csoportjuk. A tábor Kecskeméten, a People Team nyelvi tábora keretein belül indult el, a táborba jelentkező gyerekek voltak az igazi 3D-s alanyok. Ők örültek, hiszen folyamatos szakmai felügyelet, IKT órák, számítógépterem, interaktív tábla, és sok egyéb olyan eszköz vált elérhetővé a táborban számukra, amelyekkel eleddig csak kevesen találkoztak.
A feladat, a kihívás tehát adott volt. 'Megszelidíteni' 10-12 tinédzsert, és akár esőben álmosodva, akár 38 fokban érdekesen tanítani, lekötni őket. Bármennyire ott voltunk mi, a mentorok, azért a feladatot nem nekünk, hanem a résztvevőknek kellett nagyrészt megoldaniuk. Azt gondolom így utólag visszatekintve, illetve a gyerekek visszajelzéseit újraolvasva, hogy ez sikerült. A gyerekek szerették az órákat, értékelték a tanárok munkáját, illetve azt, hogy megpróbáltak 'játékosan' tanítani.
Érdekesség még, hogy a magyar tanárokkal párban egy külföldi 'tanársegéd' is dolgozott, akik a világ minden tájáról érkeztek. Ők az AISEC szervezésében jöttek, és nagyrészt gazdasági vonalon fognak dolgozni. Nagyon izgalmas volt azt látni, hogyan küzdenek a feladattal, és hogyan válnak napról napra tapasztaltabb tanárokká. Természetesen a nemzetközi közeg szintén jót tett a gyerekeknek, hiszen valóban volt valaki az osztályteremben, akihez tényleg csak angolul lehetett szólni.
Az egy hetes bentlakásos képzést megelőzte egy 2 napos, 12 órás intenzív bevezető. Itt volt egy elég tömény IKT képzés, ahol rengeteg ötletet igyekeztünk felvillantani a tanárok előtt. Nem azért, hogy mindent azonnal tökéletesen tudjanak használni, inkább azért, hogy ha majd odakerülnek, emlékezzenek, hogy 'volt ott valami szótanulós játék, ilyesmi kellene nekem'. És ez működött. A 4 hét során egy Facebook csoportban, illetve egy Posterous mikroblogon tartottuk az éppen nem ottlévőkkel a kapcsplatot. Lássuk milyen tapsztalatokat hozott a 4 hét IKT és mentor-szemmel.
Talán már közhellyé kopott tézis tanárképzésben az, hogy a tanárok nem úgy tanítanak, ahogy azt tanítják nekik, hanem sokkal inkább úgy, ahogy őket is tanították. Ez teljesen beigazolódott, hiszen mindenki részt vett módszertani képzésen az egyetemen, ahol valóban a kommunikatív nyelvoktatást helyezték a középpontba. Ehhez képest rengetegen tartottak frontális órákat. Ennek - mint kiderült - több oka is volt. Van, aki már egy gyakorló tanításon túl volt, ahol a vezető tanár beszélte le mindenről, ami nem frontális, mondván, hogy pl. a pármunkával a tanár a diákra tolja azt a munkát, amit neki kellene elvégeznie. Azaz a tanár akkor végzi jól a munkáját, ha a 45 percet tisztességesen végigdolgozza (értsd: végigbeszéli), a diák pedig megtanulja otthon mindazt, amit feladnak neki. A másik ok, amiért frontálissá válik az óra a félelem. Félelem attól, hogy a diákok nem csinálják majd. Ez általában be is igazolódik, hiszen sok diák úgy érkezett a táborba, hogy egyáltalán nem volt a pármunkához, csoportmunkához szokva. Ha nekik adtak egy feladatot, ami ráadásul nyelvileg is nehéz volt, nem csoda, hogy nem tudták megoldani, és inkább az előző esti buliról beszélgettek. Nos, ez az a pont, amikor a félelem beüt, a tanár befagyasztja a pármunkát, átveszi az óra irányítását, és elkezdi egyenként felszólítani a gyerekeket. A vége természetesen unatkozó gyerekek, akik nagyon keveset beszélnek, izzadó tanár, aki érzi, hogy nem így kellene, de másképpen nem meri. Megoldásként az működött, ha nagyon konkrét feladatot adunk pármunkában először, ahol nem hagyatkozunk a gyerekek kreativitására, kezdeményezésére. Miután egy-két feladatot így megcsináltak, lehet fokozatosan egyre összetetteb feladatokkal bombázni őket, és a hét végére teljesen jól működnek már pármunkában. Szerencsére a TanárBlog Akadémián ott voltunk mi, mentorok, akik ebben segíteni tudtunk, az iskolában ezt az utat sok tanárnak egyedül kell megtennie. Innen üzenjük: ÉRDEMES!
Mára ennyit, természetesen ez még mind semmi, nemsokára jeletkezünk 'Félelem és részketés az IKT teremben' című írásunkkal :)
