Facebook, IWIW és a tanár - jejölj, vagy ne jelölj?

Szóval, mielőtt rohannánk a Facebook-ra képeket, információkat, apró vicces dolgokat megosztani a diákjainkkal, gondolkozzunk el a lehetőségeinken, illetve a lehetséges 'aknákon' is. Az első szabály, amihez én igyekszem magam tartani: minél kevesebb közösségi oldalhoz csatlakozni, mert egész egyszerűen nincs annyi idő a világon, hogy mindenhol érdemben jelen tudjak lenni és értelmesen hozzá tudjak adni az oldalhoz. Nem is beszélve arról, hogy sokan sokféle közösségbe regisztrálnak. Ha mondjuk készítettem Facebook profilt, de nem igazán használom a Facebook-ot, rosszul járhatok, ha sok ember, aki pedig igen, ott szeretne velem kapcsolatot teremteni. Vagyis túl sok közösségi oldalon jelen lenni egyszerűen nem praktikus, sem pedig nem hasznos.

További kédés, hogy mennyire kell a diákok után menni, illetve mennyire hasznos, érdemes, sőt ajánlott a közösségi oldalakat diákokkal kapcsolat tartására használni. Szerintem nagyon kevéssé! Első szabályként én nem regisztrálnék olyan közösségi oldalra, amely kimondottan fiataloknak készült (pl. MyVip). Nem én vagyok a célcsoport, csak azért, mert a gyerekek ott vannak, nem kell feltétlenül nekem is regisztráni.

A második szabály nem is szabály, inkább egy kérdés: Milyen alapon keresem a diákokkal a kapcsolatot egy - elég érzékeny, bizalmas - térben? Világosabban: van-e egyáltalán jogom nekem, mint tanárnak egy online közösségben diákokkal kapcsolatot teremteni? A válasz szerintem igen, de csak körültekintően. Én például soha nem jelölök be diákot semmilyen oldalon - az IWIW a magánéletük része, bizalmas, nem felnőtteknek (tanároknak) szól, nem is úgy nyilvánulnak meg rajta. Itt aztán felvetődnek olyan kérdések is, hogy ha a gyerek bazmegol a Facebook-on, akkor vicces, menő felnőttként küldjek egy smiley-t, vagy tanárként privát üzenetben magyarázzam el neki, hogy miért is nem szabad ilyen nagyon csúnyán beszélni. Ez nekem dilemma, nem is kicsi, ezért nem is jelölök be senkit. Ha ő bejelöl, visszaigazolom, de akkor tudja, hogy amit ír, azt én is látom. Arról nem is beszéltem, hogy én is máshogy nyilvánulok meg akkor, ha tudom, hogy 100 diákom is olvassa, mint amikor a barátaimnak szánok valamit. Semmilyen politikai megnyilvánulást nem teszek például, és a legritkább esetben reagálok, kommentelek képeket, bejegyzéseket.

További gond a megosztott média (képek, videók stb.): egy előző munkahelyemen kérésként hangzott el, hogy az iskola 'hírnevét' ne rombolja a tanári kar - ne mondjunk rosszat az iskoláról, mintegy igyekezzünk pozitívan kisugározni, ha szóba kerül. Ezzel nincs is semmi baj, főleg mivel tényleg nem volt rossz a hely. Ellenben az internetre senki sem gondolt. Több tucat gyerek mutatta be az egyik új tanárát az IWIW-es profilján keresztül, ahol részegen, egy üveg borral a kezében, 'zúzunk' jellegű képaláírással jelent meg a kolléga. És ismét: miért is ne? Miért ne tehetné meg egy fital tanár, hogy egy nyári fesztiválon borral a kezében 'zúz' egy koncerten. Ugyanakkor, ha a diákok otthon ezt mutatják meg, lehet, hogy a tanárnak és az iskolának is rosszat tesz. Kérdés, hogy mi a megoldás: cenzúrázzuk a saját IWIW profilunkat, és csakis mosolygós, pozitív képeket tegyünk fel, lehetőleg kisgyerekkel és/vagy kiskutyával, kiscicával? Mielőtt rázavarjuk a tanárokat a közösségi oldalakra, ezekre is gondolnunk kell.

Végül pár szót érdemes talán a megosztott adatok 'mélységére' is vesztegetni. Ha valaki rendesen kitölt egy online profilt, nagyon sok személyes adatot ad magáról - kedvenc filmjeitől kezdve, politikai, vallási nézetein keresztül magánéletének aktuális változásait is számon tarthatjuk. Itt is sok kérdés merül fel: mennyit adok ki magamból, kiírom-e, ha éppen magánéleti válságom van, ha valaki elvált, szakított stb. Ugyanez a gyerekeknél - kell-e, jó-e ha ebben naprakész információkkal rendelkezünk (nem a gyerektől, hanem az internetes profiljáról). Szintén nehéz bizalmas (partiban cigizés, ivászat, vízipipázás stb.) képekhez, adatokhoz helzesen viszonyulni. Nemrég egy diáktól megkérdeztem, hogy dohányzik-e. Ő soha - hangzott a várható válasz. Na de akkor miért is tettél ki három cigizős képet magadról az oldaladra? - kérdeztem őszinte érdeklődéssel. Ja - volt a válasz - eszembe sem jutott, hogy azt a tanárok is megnézhetik majd. Természetesen ő jelölt be engem, nem fordítva. Arról most nem is beszéltünk, hogy lépnek kell-e nekem, mint tanárnak ha füves cigivel a kezében van a gyerek lefényképezve, vagy éppen durva, agresszív módon nyilvánul meg társaival szemben.

Szóval érdekes, kissé tudathasadásos állapot ez az online közösségi oldalakon létezés, érdemes jól átgondolni több dolgot, mielőtt belevetjük magunkat. Nem utolsósorban azt kell eldöntenünk, hogy magánemberként, vagy fegyelmezett közszereplőként szeretnénk megjelenni, illetve azt is, hogy milyen szerepben, milyen módon, milyen mélységig lehet, érdemes, szabad diákokkal online kapcsolatot teremteni. Jóval összetetteb ez, mint elsőre látszik.