Számítógépes játékok az iskolában? 1. rész

Mielőtt elkezdenénk a részletekkel foglalkozni, a legtipikusabb ellenvetéssel meg kell küzdenünk, ha a számítógépek, számítógépes játékok iskolai hasznáról beszélünk. Gyakran hangzik el, nem is minden alap nélkül, lássuk be, hogy: 'Eleget játszik a gyerek a számítógéppel otthon, miért szeretnénk, ha az iskolában is ezt tenné?' És ez azért elég erős érv. Igen ám, de mi a helyzet a videókkal - legalább annyit tévéznek a gyerekek, mint 'gépeznek', mégis régóta nagy hagyománya van a 'videózásnak', filmnézésnek az órákon. Csak azért senkinek nem jutna talán eszébe kidobni a DVD lejátszót az iskolából, mert a gyerekek otthon tévéznek. Na igen, mondhatnánk erre, de az órán nem egy MTV valóságshowt néznek, hanem olyan érdekes, hasznos dolgokat, műsorokat, dokumentumfilmeket stb., amelyektől azért pozitív hatást várunk, vagy legalábbis van célunk a bemutatásával.
Nos, nincs ez másképp a számítógépekkel általában, illetve a számítógépes játékokkal sem. Annak valóban kevés értelme lenne, ha mondjuk egy 'lövöldözős játékkal töltenénk a nyelvórákat például, de ha lenne olyan számítógépes játék, amely valóban értelmesen segíteni fejleszteni a diákokat, akkor annak a használatát talán érdemes lenne megfontolni. Hogy miért? Íme néhány gondolat.

Egy érdekes kísérletetet végzett egy Robbie Cooper nevű fotós, aki számítógépes játékot játszó gyerekeket vett fel úgy, hogy egy kamerát tett a számítógépre. Íme egy kép a videóból, de az egész nagyon érdekes, IDE KATTINTVA lehet a New York Times oldalán megnézni.

 

Egy szempont a videóhoz: hasonlítsuk össze a diákok arckifejezését mondjuk egy matek órán tapasztaltakkal! Persze, mondhatnánk erre, ha lövöldözős játékot adunk a gyereknek, így néz ki, de ha mondjuk a matekot szeretném neki így megtanítani, mindjárt más a helyzet. Érdekes módon, nem ezt tapasztaltam. Következzék most egy rövid - saját - történet:
Kipróbáltam egy Food Force nevű számítógépes játékot angol órán - 6 állomása volt, a lányege pedig az, hogy egy szigeten kellett megoldani az az emberek élelmezését, valamint megpróbálni fenntarthatóvá tenni a termelést az ott lakók számára. A játék ún. 'komoly játék' volt, azaz célja volt, méghozzá pedagógiai. Ez csak azért fontos, mert egy ilyen játék vizuálisan messze a kereskedelmi játékok mögött kullog - azokat elvégre hollywood-i filmekkel vetekedő költségvetésből hozzák össze - erre itt nincs pénz. Mégis, a játékkal nagyon szívesen játszottak a gyerekek, eszméletlen sok információt kellett nagyon rövid idő alatt feldolgozni, használni, összefüggéseket megérteni, stb. A játékot 45 perc alatt befejezték, és az alatt az idő alatt az alábbiakat végezték el/tanulták meg:
- az ENSZ élelmezési programjának legfontosabb elemei
- egy ember napi energiaszükségletének biztosítása alapvető élelmiszerekből - és nagyon kevés pénzből
- 5-6, egyenként kb. 3 perces videó feldolgozása
- kb. 25-30 új szó, kifejezés elsajátítása - kontextusban, mert fontos volt a feladat elvégzéséhez

Mindez 45 perc alatt. Azt gondolom, hogy nem volt haszontalan az óra. Ráadásul, bár hihetetlennek tűnik, a gyerekek arcán az a bizonyos feszült, érdeklődő arckifejezés ült - majdnem végig. Ja, és mindenki dolgozott, midnenkit sikerült bevonnom az órába így.

És mindez még csak a jéghegy csúcsa, nemsokára jelentkezem az edutainment alapjai 2 cikkel is, ahol részletesen szó lesz egy nagyon érdekes TED Talks előadásról is!